2016. április 28., csütörtök

23.Fejezet~ Ellenálllhatatlan

Just Give Me A Reason
Catherine Clark
28. Szeptember; Madrid, Spanyolország

Reggel órámra ébredek, 08:00. Erősen vágom rá tenyeremet a digitális készülékre, hogy végre elhallgasson, hiszen még mindig nem sikerült pótolnom a Cristianos veszekedés által széttört telefonomat. Az elmúlt napokban csak mindig elsuhantunk egymás mellett köszönés nélkül, aminek köszönhetően kaptunk is néhány furcsálló pillantást, de jelenleg ez érdekel legkevésbé. Az én büszkeségem nem engedi, hogy újra kezdjem a könyörgést csak azért, hogy legalább megtudjam mégis mi a fenéért akadt ki rám ennyire, ő pedig nem igazán töri magát azért, hogy legalább egy szót is megpróbáljon velem beszélni. Így nem túl meglepő mód, hogy nem mentem el a csapattal az idegenbeli meccsükre sem, de a tegnapi hazain természetesen ott voltam, azt is csak a VIPban, isten ments, hogy egy kispadon üljek vele. Felkelésre bírom magamat, még mielőtt újra belekeverednék ebbe az egész dologba gondolataimban. Félálomba toporgok el a fürdőszobáig, ahol pizsamámat ledobva magamról állok be a meleg víz alá. Kelletlenül is mosolyra húzom számat, mikor eszembe jut a barcelonai csatár részeg estéje a fürdőmben. Kissé túlbecsülte a képességeit, már ami az alkoholt illeti, vagy csak nem bírta beismerni, hogy egy nő nála jobban bírja az italt, így nem volt más választásom, mint egy hideg vizes zuhanyban részesíteni a férfit. Reggel, amikor a kanapémon ébredt először értetlenül ült fel, szinte biztos volt abban, hogy az éjszakát nem egyedül töltötte.
Kilépve a zuhanyfülkéből egy törölközőt tekerek hajamra, míg eggyel testemet törlöm meg. Miután száraznak nyilvánítom magam, magamra kapom fehér selyem köntösömet és a hajszárítóért nyúlok, majd hagyom, hogy száraz hajam szokásához híven hullámosan hulljon vállamra. Étvágyamat, mintha a föld nyelte volna el, így inkább egyből a sminkeléshez látok hozzá. Szekrényem előtt állva ismételten a legnagyobb kihívás előtt állok; fel kell öltöznöm. Miután mindenegyes ruhát kipakolok szekrényemből és vagy tizenkétszer öltözök át, egészen ameddig meg nem találom a szokásosan tökéletes összeállítást a hidegebb időre való tekintettel. Táskámba beleszórok néhány szükségesnek tűnő holmit és magam után becsapva a nyílászárót lépem át lakásom küszöbét.
Meglepően kevés ember ólálkodik mind a szálloda körül, mind az utakon. A forgalom is szinte a negyede a szokásosnak. Lehetséges, hogy valami spanyol ünnep van, amiről nekem nem szólt senki? Értetlenkedve parkolok le az edzőkomplexum parkolójában, ahol szintén egy árva lélek sincsen. Szemöldököm összefut homlokomon, míg sietősen lépek be a bejárati ajtón. Legalább a gorillák itt vannak, ha már senki más. A szinte kihalt folyosókon lassan sétálok végig, a szokásosnál is nagyobb csend miatt ténylegesen az én cipőm kopogása tölti be az egész helyiséget. A fiúk öltözője előtt elhaladva megtorpanok és viszketni kezd tenyerem, hogy lenyomjam a kilincset. Hirtelen rontok be az üres öltözőbe. Mi a fene történt velem? Úgy viselkedek, mint, aki teljesen meg van bolondulva. Körbenézek, hogy valaki látta e, ezt az érthetetlen cselekedetemet, de megnyugszom, mikor a sarokban leselkedő kamerán kívül semmit és senkit sem látok. Két emelettel és négy szobával arrébb lépek be az irodámba, ahol egyből a faliórát kezdem keresni. Reggel negyed tíz, nem csoda, hogy szinte üres még a stadion. A stadion, aminek a nevét még mindig ne sikerült megjegyeznem. Lepakolom kabátomat és táskámat a fehér bőr kanapéra, majd reménykedve a büfé nyitva létében tipegek el addig.
- Hola Julia- mosolygok a fiatal pénztáros lányra.
- Szia Kate- köszön vissza.
Az utóbbi napokban szinte törzsvendég lettem és a munka hőse. Na, igen, sosem hittem volna, hogy az édességekbe és a munkába fogok menekülni a gondjaim elől és nem az alkohol, cigaretta, szex trióba, de azért a cigi még mindig fontos pontja az életemnek és néhány csók azért elcsattant, nem is akárkikkel. Egy karamellás latteval kezemben térek vissza a helyemre, ahol előkaparom a fiúk anyagát, amit elkezdek átlapozgatni. Daniloét már szinte kívülről fújom, mivel a brazil sérülése miatt minden napját velem tölti már egy hete és még ennyi ideig velem is fogja. Egész jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Nem kérdez a magánéletemről és én is tiszteletben tartom az övét, azonban előszeretettel szidja a számára unszimpatikus alakokat, amin néha jókat derülök. Munkámból egy erőteljes kopogás szakít ki. Már éppen válaszra nyitom számat, amikor illető hívatlanul beront az ajtón.
- Neked is szia Sergio- mérem végig jelentősen a focistát, aki csak elmosolyodik.- Mi járatban?
Válasz nélkül veti le magát a bőrülésbe, mire értetlenül kezdek rá pislogni. Arcát kezei közé temeti, én pedig kötelességemnek érzem, hogy kiszedjem belőle mi történt vele. Komótosan tolom ki gurulós székemet és lábaimat egymás után téve sétálok a védő mellé. Nem ülök le, inkább vele szembe leguggolok és térdén megtámaszkodom, így szemébe tudok nézni. Fejét erősen szegezi a földre még mindig, így álla alá nyúlok és felemelem fejét. Kék íriszeimet az ő barnáiba fúrom, ezzel válaszra bírva.
- Mi a baj?- teszem fel más formában a kérdést.
Csak lemondóan megrázza fejét és újra a parkettát kezdi kémlelni. Most mégis mi a frászt kezdjek vele? Sosem voltam jó az ilyenekben, Pepet kivéve. Lemondóan felsóhajtok és csak nézem továbbra is a spanyolt.
- Ramos baszd meg!- csattanok fel, mire végre rám néz.- Elintézem, hogy egy hónapig ne lépj pályára- fenyegetem meg ujjammal.
Elmosolyodik végre és mulatságosan megrázza fejét. Legalább egy percre sikerült jó kedvre derítenem. Megunom a térdeim fárasztását és inkább én is helyet foglalok a kanapé túlsó végében. Óvatosan emeli rám tekintetét, mire egy biztató mosolyt küldök felé.
- Igazából csak unatkozok, mert előbb bejöttem, mert egész éjszaka nem aludtam semmi és azt sem tudom, hol vagyok és láttam az autódat és gondoltam benézek hozzá- hadarja el egy szuszra- és jaj, ne haragudj, hogy csak így rád rontottam és- folytatná tovább de befogom száját.
Elnevetem magamat a kiborulásán és megsimítom felkarját, ezzel is talán megnyugtatva. Combomra csapok és hirtelen állok fel és lépek a kávéfőzőmhöz. Három gomb megnyomásával elindítom a szerkentyűt és várom, hogy lefőjön a koffeinbomba.
- Ha már egyszer úgysem tudsz aludni- adom kezébe az amúgy félig elkészített kávét.- Cukrot? Tejet?
Aprót bólint, így mindkettőbe belemarkolok és elé teszek pár darabot. Hálásan megköszöni, majd csenden kortyolgatja el azt. Faliórámra pillantok, ami szerint tíz óra lesz nyolc perc múlva. Óvatosan sandítok a sportolóra, aki csak nyugodtan üldögél a hátsófelén, gondolom nem látta még az időt, hiszen pár percen belül kezdődik az edzése. Eleinte bíbelődök magamnak, hogy megzavarjam e, de végül győz a józan eszem.
- Sese, mindjárt tíz- biccentek az óra felé.
Unottan néz az órára. Egy sóhaj szakad fel belőle, míg bal kezének segítségével feltolja magát álló helyzetbe. Száját kezdi rágni belülről és szinte hallom, ahogyan forognak a fogaskerekek a fejében. Megfontoltan lép mellém és ölelésébe zár, amit viszonzok egyből. Mikor elengedem megeresztek felé egy apró mosolyt, mire neki is sikerül elmosolyodnia.
- Köszönöm- ad egy puszit arcomra, ami meglep- akármiben tudok segíteni,csak szólj.- néz mélyen a szemembe.
Aprót bólintok, mire a Sergio hátat fordít nekem és az ajtó felé az irányt, már éppen csukná be a nyílászárót, mikor eszembe ötlik egy apró kérés.
- Sese!- kiálltok utána, mire visszafordul- igazából segíthetnél… valamiben- dadogok össze-vissza, szörnyen kellemetlen, hogy ilyet kell kérnem akárkitől.- Összetörtem a telefonomat és beszélnék pár emberrel.- rágom belülről a számat és kellemetlenül kezdem pásztázni a falat.
Azonnal megérti a célzásom és zsebéből előhúzza fekete mobilját, aminek különösebb figyelmet nem fordítva nyom kezembe. Reflexből húzom el a képernyőm, majd bebizonyosodik, hogy nincsen rajta képernyőkód, furcsa én nem merném még így lerakni sem sehova nem, hogy egy idegen- hiszen nem ismer különösebben- markába adjam. Küldök neki egy hálást pillantást, mire torkát megköszörülve szögezi le, hogy elég edzés után visszaszolgáltatnom neki a készüléket, mire ezúttal én nyomok csókot arcára.
(…)                     
 



Két órával később lesek ki irodám ablakán, megbizonyosodva arról, hogy vége van már a fiúk reggeli munkájának. Az elmúlt időben beszéltem Peppel és elmeséltem neki a helyzetet, néhány részt kihagyva, apának pedig csak küldtem egy üzenetet, hogy kellene egy új telefon, isten ments, hogy felhívjam, még mindig haragszom rá. Szerencsémre Danilo türelmesen várt, ameddig végeztem mindennel és megértően hallgatta a gondjaimat. Különös mód pont ő volt az az ember, akire nem is emlékszem egy kicsit sem, hogy a klub tagja mégis neki „sírom” el jelenleg minden bánatomat és még a dühkitöréseimet és a hiszti rohamaimat is csendben tűri el, egészen még le nem nyugszom.
Becsukom a magam elé kinyitott mappákat és rendetlenséget hagyva magam után lépek át a küszöbön, majd ha visszajöttem rendet rakok. Sietősen haladok a folyosókon, remélve, hogy még itt érem a férfit. Kopogáson kívül nem tulajdonítok nagyobb érdeklődést az öltözőben lévők felé, nyugodtan lépek be a csapathoz. Megérzésem nem csalt és Sergio még mindig itt van, ahogyan szinte az egész csapat. Eleinte fel sem tűnik nekik az érkezésem, csak mikor hangosan vágódik be mögöttem az ajtó. Egyből csend lesz az öltözőben, majd kapom sorra a pillantásokat. Néhol értetlen, néhol beindulni látszó szempárok pislognak rá. A hirtelen jött csendet szinte vágni lehet közöttünk. Ez most komoly?
- Srácok- forgatom meg szemeimet- ne csináljatok már úgy, mintha egy szűz kislány lennék- nevetem el magamat kínomban.
- Nekünk te az vagy- öleli át vállamat Karim- bár szűznek azért nem mondanálak- beszél franciául.
Játékosan rácsapok mellkasára, hogy hallgasson már el és magamban áldom az Istent, hogy legalább nem angolul tette a beszólását. Kezd oldódni a hangulat, bár néhányan még mindig feszengnek.
- Minek köszönhetjük egy angyal megjelenését itt?- jelenik meg James is, akivel az elmúlt egy héten beszéltem néhányszor, elég jóban lettünk.
- Sergiot keresem- küldök felé egy féloldalas mosolyt.
Amint ez a mondat elhagyja számat néhányan ujjongásba kezdenek, míg a többiek megilletődnek, igen sokan még ott tartanak, hogy a portugállal egy párt alkotunk, de lehet tanítanom kellene a tehetségem; hogyan veszítsünk el egy pasit egy nap alatt.
Segítségemre siet azonnal a spanyol és elém lép egy szál törülközővel derekán, ezzel eltakarva engem a sok kíváncsi tekintet előlem.
- Köszönöm- adom kezébe a telefonom és átkarolom nyakát, de vigyázok rá, hogy nehogy vizes legyek.
- Máskor is- veszi el a készüléket.
- Na, én megyek is srácok, nyugodtan folytassátok, amit eddig csináltatok- lépek ki az ajtón.
Hihetetlen, hogy ezek a srácok egy hét szenvedés után csupán pár perc alatt varázsolnak mosolyt az arcomra, fantasztikus egy társaság. Bágyadtan mosolyogva indulok vissza irodámba, amikor érzem, hogy egy kéz csavarodik csuklómra, ami erősen tart egyhelyben.
- Mit szeretnél?- nézek fel a nálam még így is jóval magasabb portugálra.
- Beszélnünk kell Catherine- fúrja tekintetét enyémbe, míg én tökéletesen kidolgozott felsőtestét is végigmérem.
Nem vagyok képes neki ellenállni, akármennyire is szeretnék.

2016. április 20., szerda

22. fejezet ~ Őrület

Pearl Clark

29. Szeptember; Milánó, Olaszország


  Miután Kate végre jelentkezett és elmagyarázta, hogy miért nem reagált a hívásaimra és az üzeneteimre, sokkal nyugodtabb lettem. Még a fiúk is megjegyezték, hogy végre visszatért a régi Pep. Nekem fel sem tűnt, hogy elment, de mivel tényleg jobban éreztem magam, így könnyen belementem egy hétvégi bulitúrába a kedvenc focistáimmal.
 - Még egy whiskeyt! - kiáltottam oda a csapos fiúnak a sokadik bárban.
 - Nem lesz sok? - kérdezte Vinc aggódva mivel egész este próbált lépést tartani velem az ivásban, de hiába.
 - Nyugi, még a minimum vonalnál sem tartok - vigyorogtam rá.
Otherside
Szegény barátom nem látott még semmit az igazi dubai-i partizásaimból, így nem tudta, hogy ennyi nekem meg sem kottyan. - Inkább te is engedd el magad és ne foglalkozz most semmivel - nyomtam a kezébe az egyik vodkás poharat. Egy gyors mozdulattal eltüntettem az enyémből az alkoholt, majd Vincentet magam után húzva, elindultam a táncparkettre. Testem felhevült, szinte magától mozdult a zene ütemére. Hangosan énekelve, tombolva adtam át magam az éjszakának.
Egész éjjel ittunk és táncoltunk. Rengeteg pasival kavartam, de valahogy mindig visszatértünk egymáshoz és vigyorogva ráztuk magunkat tovább a zenére.
- Mindjárt jövök, csak ki kell mennem a mosdóba - közöltem a csapat szintén nem túl szomjas tagjaival. Ahogy végig haladtam a folyosókon, hogy végre eljussak a célomhoz, majdnem átestem két összefonódó alakon, akik éppen felhevülten smároltak a fal mellett. 
 - Bocsi - motyogtam halkan. Szemeim elkerekedtem, mikor az egyikükben felismertem Vincent alakját. Ott akartam őket hagyni, de a lábaim nem engedelmeskedtek. Beharapott ajkakkal figyeltem a két gyönyörű testet, ahogy egymásba olvadtak. Felkavaró volt látni a barátomat ilyen intim pillanatban. Mire észbe kaphattam volna, Vincent szeme kinyílt és tekintetét az enyémbe fúrta. Olyan szikrázó, mély vágy sütött belőle, hogy beleborzongtam. Megbabonázva néztem végig ahogy ajkait a srác nyakára nyomta és megszívta miközben végig szemezett velem. Kéjes nyögés tört fel az ismeretlen pasi torkából, amitől végre kapcsoltam és gyors léptekkel elsiettem. Hatalmas sóhajjal dőltem neki a mosdó ajtajának mikor végre bejutottam. Szemeimet lehunytam és felidéztem azt a pillanatot, amikor felizgultam két pasi csókolózásától.
 - Anyám, mindenképp szexelnem kell ma - sóhajtottam fel vágyakozva. Mielőtt visszamentem volna a többiekhez, hideg vizet engedtem a csuklóimra, hogy a testem valamelyest lehűljön.
Első utam a pulthoz vezetett ahol megpróbáltam enyhíteni a szárazságot a torkomban. Nem számoltam hány pohár ital kellett ahhoz, hogy már ne lássam magam előtt az előbb történteket, de mire eljutottam abba az állapotba, már nem igen érzékeltem magam körül semmit.
 - Gyere Cica! - súgta valaki alkoholtól kicsit nehezen forgó nyelvvel a fülembe, én pedig minden fenntartás nélkül követtem. Szexelni akartam.
Az utcán taxiba ültünk és amíg ő bemondta a címet, kezem önálló életre kelt és bekúszott a férfi inge alá. Ismerős, kigyúrt izmokat tapintottam, mozdulatom nem csak belőlem, de belőle is vágyakozó sóhajt váltott ki. Ajkam felfedező útra indult a nyakán és a borostás állvonalán míg végül eljutottam a szájáig. Vadul, éhesen estünk egymásnak.A whiskey és a vodka íze keveredett a szánkban. Alkalmi sofőrünk hangos krákogással jelezte mikor megérkeztünk a megadott címre. Egy pillanatra felsejlett előttem, hogy az "idegen" vajon honnan tudta, hogy hova kell jönni, de aztán egy újabb eszméletlen csók után teljesen ki is reppent a fejemből ez a gondolat. Helyét átvette a mérhetetlen szexéhség, ami részben az elfogyasztott alkoholnak és a mostanában tanúsított önmegtartóztatásomnak volt köszönhető. Alig vártuk, hogy kinyíljon az ajtó, amin keresztül bebotladoztunk a lakásba és neki dőltünk a falnak.
Hips Don't Lie
Vadul téptük egymás ajkát, miközben a kezünkkel igyekeztük megszabadítani a másikat a felesleges ruhadaraboktól. Partnerem helyzete sokkal könnyebb volt, hiszen az én testemet csak egy vékony ruha takarta, ami azonnal lecsúszott rólam, ahogy a cipzárt lehúzta. Melltartót alapból nem viseltem, míg a tangám néhány másodperc múlva eltépve landolt a lábam körül elterülő ruhámon. Már csak magassarkúban álltam az ostromot, aminek a jóképű idegen vetett alá. Türelmetlenül szakítottam ketté a pólóját, hogy minél előbb magamhoz tudjam vonni az izmos felsőtestét. Somolyogva figyeltem, ahogy kapkodva megszabadul a nadrágjától és az alsójától, majd felemelte a jobb lábamat és a derekához szorította. Hangosan felnyögtem, mikor belém hatolt. Mozdulatai kicsit sem voltak finomak, inkább vad, állatias mozdulatokkal tett magáévá. Kisebb sikoly hagyta el a torkomat, mikor elsodort az orgazmus mindent elsöprő ereje. Ezután a férfi felkapott és az ölében vitt el a szobáig, ahol letett az ágyra és újabb kellemes kínzásoknak vetett alá.

Egy igen erőszakos dobos szólójára ébredtem aki a fejemben kezdett bele a magánszámába.
 - Pff - próbáltam ülő helyzetbe hozni magam, de nem ment, mert egy kéz a mellkasomon megakadályozott benne. - Mi a..? - pattantak ki hirtelen a szemeim, majd lassan beugrottak a tegnapi képek és egy hatalmas vigyor terült szét az arcomon. Elégedetten dőltem vissza a párnámra.
 - Uhm - nyögött fel a mellettem fekvő.
Kíváncsian fordítottam oldalra a fejemet, hogy lássam kivel szexeltem végig az éjszakát. Tekintetem végig simogatta a kidolgozott testet, egészen a kerek fenéktől az izmos hátig. Önelégülten, vigyorogva vettem tudomásul, hogy megint jól választottam. Érdeklődve pislogtam végre az arcára és mikor felfogtam, hogy mit látok, egy kisebb sikoly hagyta el a torkomat. 
 - Vincent?! - kerekedtek tányér nagyságúra a szemeim. 
 - Csssh - emelte a kezét a szám elé és próbált elhallgattatni. - Halkabban, szét megy a fejem - morogta.
 A sokktól még mindig bénultan néztem a mellettem fekvőre aki szemeit eltakarva kezdett észhez térni. Először csak az egyik, majd a másik szemét nyitotta ki. Látszott a tekintetéből, hogy sejtelme sincs róla, hogy hol van és mi történt.
 - Pep??? - emelkedett két oktávot a hangja mikor végre felfogta, hogy mit lát, illetve hogy kit. 
 - Vinc? - utánoztam a hanglejtését és a fejemet félre fordítva vártam a magyarázatát. 
 - Mi? - nézett végig először magán, majd rajtam. Biztos megértette, hogy mit jelent az, hogy egymás mellett fekszünk, anyaszült meztelenül, mert idegesen felült és elpirult. - Lefeküdtünk? - suttogta halkan, mintha azzal meg nem történté tudná tenni a dolgokat.
 - Úgy néz ki - válaszoltam komoly arcot vágva, de belül már jót derültem a helyzetünkön. 
 - És?
 - Mit és? - pislogtam rá csodálkozva.
 - Szóval...jó volt?
 - Ez komoly? - röhögtem fel visítva. - Meleg létedre lefeküdtél egy csajjal és téged az érdekel a legjobban, hogy milyen volt? - hitetlenkedtem.
 - Igen - bólintott zavartan. - Még soha nem voltam nővel és...
 - Én voltam az első? - vágtam a szavába meglepődve.
 - Ja, elvetted a szüzességemet, megrontottál - vigyorodott el. 
 - Kapd be! - ütöttem vállba.
 - Inkább te. Valahogy nem rémlik, hogy ilyet is csináltunk volna - évődött velem tovább. 
 - Most mi lesz? - komorultam el hirtelen.
 - Semmi - vonta meg a vállát a barátom. - Minden marad a régiben.
 - Vinc, nem csinálhatunk úgy, mintha nem történt volna semmi - akadtam ki. - Egész éjjel dugtunk és.. - hadonásztam idegesen.
 - Hé, hé hé - ölelt magához a pasi. - Ne húzd fel magad feleslegesen - simított végig a hajamon. - Inkább válaszolj! Élvezted?
 - Tudod, hogy igen, bár nem nagyon emlékszem a részletekre - pirultam el.
 - Akkor? Nincs itt semmi gáz. Volt egy görbe esténk és kész. Segítettünk egymáson, hogy ne robbanjunk fel a szexuális feszültségtől. 
 - Téged nem zavar? Mármint, én úgy tudtam, hogy csak a fiúkat szereted? - néztem a szemébe kérdőn.
 - Én is, de úgy látszik biszexre ittam magam - húzta széles mosolyra a száját. Szemei jókedvűen csillantak meg.
 - Ez nekem magas - másztam ki az ágy szélére, hogy felkeljek, de egy erős kar megakadályozott benne. - Hé! - kiáltottam felháborodottan.
 - Gyere ide - döntött hanyatt az ágyon Vincent majd fölém mászott és a szemeimbe nézett. - Pep, ettől még nem változott semmi. Ugyanúgy barátok maradunk, mint eddig. Vagy te mást szeretnél?
Born This Way
 - Persze, hogy nem csak nem tudom, hogy mostantól hogy tudok majd rád nézni? - vallottam be, elkerülve a tekintetét.
 - Ó, szóval túl jó volt velem és attól félsz, hogy mostantól senkivel se lesz ilyen szuper? - kacsintott rám egy ördögi vigyorral a szája sarkában.
 - Beképzelt majom - csaptam a mellkasára miközben próbáltam kiszabadulni alóla. 
 - Állj le kicsi lány, mert bajok lesznek - mordult fel Vinc, de döbbent tekintetemet látva elnevette magát. - Tudod, reggel vagyok a legaktívabb - kezdte húzogatni a szemöldökét és csípőjét az enyémnek nyomta.
 - Ó - kerekedtek el a szemeim amikor megéreztem a merevedését. - Na neeem - ráztam meg a fejemet. - Nem fogunk megint dugni.
 - Hogy te milyen gonosz vagy!
 - Csak gyakorlatias. Vincent, te tegnap még egy pasival smároltál, most meg itt döfködsz a KisVinccel - próbáltam magyarázni neki a helyzet fonákságát.
 - Kicsi? Ez neked kicsi? - dörzsölte megint hozzám magát.
 - Áááá! - sikítottam fel szörnyülködve és végre sikeresen lelöktem magamról a testét. Röhögve tápászkodtam fel és ugrottam arrébb az ágytól, hogy még csak véletlenül se érjen el. 
 - Szóval csak dugásra kellettem? - biggyesztette le az ajkát szexisen. - Kihasználtál, elvetted a szüzességemet és...
 - Fogd be! - tettem a kezemet a szájára nevetve. - Bolond vagy!
 - Tudom, de mentségemre legyen mondva szeretlek - kacsintott rám miután belecsókolt a tenyerembe. 
 - Én is téged, te idióta - mosolyogtam rá melegen. 
Annyira más volt, mint a többi pasi. Tudtam, hogy többet nem fog szóba kerülni köztünk a mai éjszak és ennek nagyon örültem. Kicsit fura volt, hogy életem legjobb szexuális élménye innentől az ő nevéhez fűződik majd, de úgy voltam vele, hogy majd csak túl tesszük rajta magunkat. És ami a legfontosabb volt számomra, hogy a barátságunk erősebb volt, mint valaha. 

2016. április 13., szerda

21.Fejezet~ Ismerős idegen

Who We Are
Catherine Clark
22. Szeptember; Madrid, Spanyolország
Mérhetetlen dühvel nézek a készülékre. Valamiért a feszültség levezetésének céljából a szerencsétlen telefonomat vágom földhöz. Mondanom sem kell, hogy természetesen olyan erővel, hogy az azon lévő üvegfólia teljesen széttörik és elsötétedik a készülék képernyője.
Legszívesebben hajamat tépném, tehetetlenségemben. Még mindig ingerülten vágom be magam mögött a fekete kocsi ajtaját. Újra és újra csapom bele ökleimet a kormánykerékbe. Nem értem mi történt. Meghallgatni sem volt képes. Fájdalmasan felsóhajtok és elindulok Madrid sötét utcáin. Bele sem akarok gondolni a történtekbe. A gondolataimban egy kérdés motoszkál; miért? Miért teszi ezt velem a portugál? Végül is, igaza van. Semmire sem vagyok jó, miért én kellenék neki? Pont neki. Neki, aki egy világhíres focista és mellette hibátlan kinézettel rendelkezik, de a belsője is eléggé rendben van. Hülye voltam, amikor elhittem, hogy akármit is akarhat komolyabban tőlem, hiszen még egy napig sem vagyok képes megtartani magam mellett, azt a férfit, akit kedvelek.
Szinte önkívületi állapotban parkolok le. Körbenézek, hogy mégis hova kerültem. Velem szemben egy hatalmas "Freedom" felirat villog. Fogalmam sincs, hogyan kerülhettem ide. Kissé elhagyatott környéknek tűnik. Pont ez kell most nekem, egy kis nyugalom.
Amint átlépem a küszöböt a pult felé veszem az irányt. Néhány férfi tartózkodik csak a helyiségben, ezek közül is ha talán ketten veszik csak észre érkezésemet. Egyik asztaltól egy vidám női kacaj hallatszik, mire savanyú mosolyra húzom ajkaimat.
Határozottan könyökölök fel egyik kezemmel a pultra, ami mellé táskámat helyezem. A kiszolgáló fiú azonnal hozzám siet, lehet vagy tizennyolc éves, ha nem kevesebb. Leintem, amikor elkezdené a szokásos dumáját, amit már évek óta unok.
- Csak valami töményet- vágom hozzá kicsit sem kedvesen.
Aprót biccent, majd a stand másik végébe siet. Lehajtom fejemet és magamban fortyogok, még mindig a korábbi történések miatt. Sírni nem tudok ezen az egészen, ahogyan nevetni sem. Két érzelem vezérel jelenleg csak; a csalódottság és az idegesség édes duója.
- Parancsolj- tol elém egy pohárt átlátszó folyadékot.
Biccentek neki köszönet kép és a táskámért nyúlok.
- Hagyjad csak- állít meg a fizetésben és egy férfi felé mutat, aki megemeli poharát.
Meglehetősen jó bőrből készült az illető. Küldök felé egy mosolyt és egy szuszra lehúzom az alkoholt. Halkan teszem le az üvegpoharat és magam mellé pillantok. A nálam pár centivel magasabb, borostás arcú meghívóm áll mellettem. Sapkáját megigazítja fején és barna szemeit rám vezeti.
- Ismerős vagy nekem valahonnan- jegyzi meg.
- Az jó, te nekem nem- vetem oda hanyagul.
Látszik, hogy meglepődik a reakciómom, de a pillanatnyi sokkból visszatérve elmosolyodik. Normális esetben nem hagynék elúszni egy ilyen jó pasit, de jelen esetben semmi sem tud érdekelni, kizárólag a saját nyomorom.
- Szerelmi bánat?- szólal meg újra.
- Ja- vágom rá, gondolkodás nélkül.- Te mi járatban?- fogalmam sincs, miért kezdeményezek vele beszélgetést.
Halkan elneveti magát és rosszalóan megcsóválja a fejét. Nem értem reakcióját, így intek a szőke felszolgálónak és rendelek egy Whiskeyt.
Pár perce fecseg valamit a fociról, így inkább oda sem figyelek rá. Elegem van abból, hogy ebben a rohadt városban minden Ronaldo és a csapat körül forog!
- Tudom ki vagy!- szólal fel hirtelen erősebben, mire ránézek.
- Profi vagy.- teszek újabb csípős megjegyzést.
- Cristiano Ronaldo barátnője.- mondja ki egyszerűen.
Azonnal rákapom a fejemet. A hirtelen jött kijelentésnek köszönhetően köpni- nyelni sem tudok, válaszolni pedig végképen. Néhány másodperc után sikerül megemberelnem magamat és az eddigi tanácstalan tekintetemet szúróssá változtatom.
- Nem tudom miről beszélsz. Én csupán egy fizioterapeuta vagyok, semmi több.- hazudok.- És a Kate megnevezést jobban szeretem.
Nem szeretném ha fény derülne a kapcsolatunkra, ami már nincs.
- Hazudj másnak, ne nekem. Láttam, amit láttam.
Ismételten értetlenül kapom a fejemet az idegenre. Amint tetőtől talpig végigmérem számomra is ismerőssé válik, de lehet, hogy csak bebeszélem magamnak. Beszélgető partnerem felsóhajt és újra beszédbe kezd.
- Ott voltam a reggeli edzésen, láttam, amikor megcsókolt. Arról nem is beszélve, hogy csapatban ez a legújabb téma.
Lesütöm szemeimet és lemondóan temetem arcomat kezeim közé. Legszívesebben felszívódnék innen.Makacsul emelem tekintetem a velem szemben levő falra. Nem szándékozom válaszolni a mellettem ácsorgónak.
Kitartóan bámulom a sötétkék falat még percekkel később is.
- Nézd Catherine- teszi kezét a vállamra.- Nekem most mennem kell, de remélem megoldjátok ezt egymás közt. Igazán szép párost alkottok.-veszi fel kabátját.
Pár pillanatig csak leszegem fejemet és a spanyol mondatokon gondolkozom, mikor ellép a jobb oldalamról a srác. Hirtelen jött ötletből, talán reflexből nyúlok utána. Csuklójánál fogva rántom vissza magamhoz. Kék szemeimet barna íriszeibe fúrom. Meglepődöttséget vélek felfedezni tekinteteiben. Értetlenül áll előttem. Egy fanyarú mosolyt erőltetek számra.
- Gyere inkább fel hozzám- teszek neki ajánlatot.
Látszólag egy pillanatra elgondolkozik, aztán fejét kezdi csóválni. Jobb szemöldököm felhúzva veszem az eddigieknél is jobban szemügyre.
- Nem fogok lefeküdni CR7 nőjével- csóválja meg a fejét.
- Exe- javítom ki azonnal.
Szemei egyből fenn akadnak a megilletődöttségtől. Néhányszor végig néz rajtam, mire megunom ezt a tevékenységet. Felé fordulok és kiegyenesedek. Teszek egy lépést felé és egyik kezemet nyaka köré fonom. Közelebb hajolok füléhez és érintem ajkaimmal puha bőrét.
- Nem lakom messze- suttogok.
Igazából nem tudom, hogy mennyi idő alatt érnék haza, hiszen fogalmam sincsen hol vagyok. Vicces utam lesz vissza a lakásba, talán hazatalálok.
-Talán az lesz a legjobb, ha hazaviszlek.- ragadja meg a kezemet.
Győztes vigyor kerül arcomra, miközben sétálok ki a pubból. Egyből saját autóm felé veszem az irányt, míg ő eltűnik mellőlem. Értetlenül pillantgatok körbe a kissé elhagyatott környéken, mikor egy autó áll meg velem szemben. Tenyerem az arcom elé tartom, hiszen szemembe világít fényszóróival. Egy kis idő után elmúlik a szemeim előtt vonagló káprázás és felismerem az autóban ülő személyt. Megrántom vállaimat nem törődöm módon és beszállok a fehér Audiba.
- Hova is megyünk?- kérdezi meg mielőtt elindulna.
- Sunset- rövidítem le a apartmanház nevét.
Aprót biccent, bepötyögteti telefonjába a címet. Féloldalasan rám pillant, majd kigurul a parkolóból. Szótlanul bámulok kifelé az ablakon míg ő a rádiót felhangosítja, hogy ne legyen olyan kínos a szituáció. Ujjaival a kormánykeréken kezd el dobolni a zene ritmusára. Egy pillanatra lehunyom mindkét szemem majd rá emelem tekintetem. Némán kormányozza autóját a spanyol város utcáin.
- És hogyan kötöttél ki, pont itt?
- Őszintén?- nevetek fel keserűen mire bólint.- Magam sem tudom. Csak valahogyan itt lyukadtam ki.- hal el a végére a hangom.- És te?
- Kellett egy nyugalmas hely, ahol lehet gondolkozni. Miközben hazafelé autóztam megpillantottam ezt a kis kocsmát és gondoltam benézek egy sörre.
Csak küldök felé egy apró mosolyt, jelezve, hogy értem miről beszél.
- 500 métert haladjon egyenesen és a cél a jobb oldalon lesz- töri meg a csendet mobilja.
Gondolni sem mertem volna, hogy ilyen közel lakom ehhez a helyhez és egy ilyesmi környékhez, minden esetre felettébb meglepő.
- Menj le itt- mutatok a mélygarázs felé.- Úgyis ott hagytam az autóm a Freedom előtt.
Engedelmesen cselekszik és befordul oda. Kezébe adom beengedő kártyámat, aminek köszönhetően a sorompó felnyílik előttünk. Elnavigálom parkolóhelyemhez, majd fel a lakásomba.
Kaján vigyorral számon zárom be a nyílászárót és a kanapén terpeszkedő férfi felé veszem utamat. Lehuppanok mellé és egy, a kanapé melletti minibárból előhúzok egy üveg Tequilát, míg neki felajánlok egy sört, amit megköszönve vesz el.
- Hogyan kerültél te a madridi stadionba?- merül fel bennem egy kérdés.
Látszólag egy picit meginog és pár pillanatra az ivást is abbahagyja, majd belekortyol dobozába. Megtörli száját ujjaimat és az üvegasztalra helyezi az alkoholos dobozt. Hitetlenül kezd rám pislogni, mire összehúzom tekintetem homlokom ráncolva.
- Te nem tudod ki vagyok, amikor a Realnál dolgozol?- értetlenkedik.
- Csak nem egy újabb nagyképű focistával van dolgom?- nevetek fel szarkasztikusan.- Elegem van már ebből, hogy azt hiszitek, mindenki ismer titeket és Istenként imád. Képzeld nem tudom ki vagy, de hajrá, mondjad csak meg nekem, nagyon érdekel.- meresztem szemeimet rá.
Keresztbe rakott lábaimra könyökölök és úgy meredek tovább is a- minden bizonyára- focistára. Eleinte kicsit megrémiszti kiborulásom, de aztán jól kezd rajta szórakozni, ami ismételten felnyomja benne a pumpát. Már éppen készülnék megint kiakadni, mikor beszédre nyitva a száját.
- Neymar vagyok, a Barcelona csatára.      

2016. április 6., szerda

20. fejezet ~ Kétségek

Pearl Clark
27. Szeptember; Milánó, Olaszország


  Végre egy pihenő nap. Lustán nyújtózkodva nyitottam ki a szemeimet, hogy aztán őrült gyorsasággal vissza is csukjam mivel a reluxa rései közt beszűrődő napfény majdnem kiégette a retináimat.
 - Jó reggelt Napsugár! - hallottam meg hirtelen az ajtóm nyitódását, mire a szám önkéntelen mosolyra húzódott.
 - Neked is - emeltem fel kéjesen a karjaimat és hatalmasat ásítottam.
 - Csak egy szebb látvány van reggelente egy ilyen gyönyörű meztelen női testnél, egy férfié - röhögött fel a boxerben álldogáló Vincent, arra utalva, hogy gyűlöltem mindenféle ruhaneműt az alváshoz így mindig csak bugyiban aludtam, vagy anélkül.
 - Csitt - mordultam rá. - Inkább gyere ide és ölelj át - pislogtam rá könyörögve.
 - Már megint bújós napod van? - kérdezte, de közben már csusszant is be a takaróm alá.
 - Ühüm - fészkeltem el magam kiskifli pózba. Imádtam, hogy Vinc-szel úgy tudtam összebújni, hogy biztos voltam benne, semmi szexuális vágya nincs felém. Egyik izmos karját a fejem alá helyezte, míg a másikkal a hasamat simogatta.
 - Sikerült beszélned Kate-tel? - kérdezte óvatosan, hiszen tudta, mennyire ki voltam borulva attól, hogy napok óta nem értem el a nővéremet.
 - Nem - csóváltam meg sóhajtva a fejemet. - Ha holnapig nem jelentkezik, akkor irány Madrid - fordultam a barátom felé. - Olyan rossz érzésem van - vallottam be.
Hogy idegességemet levezessem mindenféle kusza mintát kezdtem rajzolni ágytársam kigyúrt mellkasára. Annyira elmerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem a férfi fürkésző pillantásait.
 - Kiscsillag - szólalt meg végül, kiszakítva a komor gondolataimból. - Hidd el, nincs semmi baj - puszilt bele kedvesen a hajamba.
 - Nem tudom - húztam el a számat. - Még az üzeneteimre se válaszolt - fúrtam magam közelebb a barátom nyakához. - Tudod, hogy nem szokott ilyet csinálni - dörmögtem csukott szemekkel és közben magamba szívtam Vinc férfias illatát.
Pioneer
A gyomrom jólesően összeugrott az érzéstől és a szemeimet ellepte a könny.
Úristen! Ennyire régen lettem volna pasival, hogy már egy ölelés is ilyen érzelmeket vált ki belőlem? Vagy egyszerűen csak hiányzik valami vagyis inkább valaki az életemből? Akárhogy játszottam az elérhetetlen ribancot, néha nekem is kellett volna egy férfi aki mellettem áll. Magányomat elhessegetve nyomtam puszit Vincent férfias állára.
 - Hmm - harapott a nyakamba, amit én sikongatva fogadtam, mert pont a legcsiklandósabb részemet találta meg. Vissza akartam adni a kölcsönt, de helyette hatalmas párnacsata és birkózás vette kezdetét.
Miután kifulladva végig dőltünk az összegyűrt ágyon, mindketten a mennyezetre szegeztük a tekintetünket.
 - Gondolkodtál már azon, hogy milyen életed lenne, ha nem lennél meleg? - fordítottam hirtelen felé az arcomat.
 - Rengetegszer - sóhajtott fel bánatosan.
 - És? - könyököltem fel miközben kérdőn néztem rá.
 - Mit és?
 - Jaj, ne csináld már - hurrogtam le. - Mond el, hogy mi az amire vágysz és a nemi identitásod miatt nem lehet?
 - Nem is tudom - merült el a gondolataiba. - Egyetlen egy ilyen dolog van - húzta el szomorkásan a száját.
 - Mi az?
 - Gyerekeket szeretnék - nyögte ki néhány perces hallgatás után és markáns arcát a fájdalom torzította el.
Meghökkenve pislogtam rá. Soha nem hittem volna, hogy ez az erős, magabiztos férfi ennyire esendő is lehet. - Megleptelek mi? - nevetett fel kényszeredetten.
 - Igen - vallottam be. - Azt hittem, hogy teljesen boldog vagy úgy ahogy vagy - simítottam végig az arcán miközben elképzeltem egy kisbabával a karjaiban. Tökéletes apuka lenne.
 - Nem arról van szó, hogy nem vagyok boldog, csak tudom, hogy ez az egy dolog amit nem kaphatok meg az élettől - vonta meg a vállát.
 - Bolond vagy - dőltem vissza a párnára. - Ma már rengeteg megoldás létezik. Ott van például a béranyaság, a lombik..
 - Személytelenek - vágott a szavamba lemondóan.
 - Hogy érted?
 - Nem tudnék senkinek gyereket csinálni, aki úgy hordja ki a babát, mint valami csomagot. Együtt akarnék örülni a nővel, hogy egy új élet növekszik benne. Meg akarnék osztani vele minden percet a terhességtől a szülésig. Az is lehet, hogy oda költöztetném magunkhoz, hogy velünk éljen, de mutass nekem egy olyan nőt, rajtad kívül, aki elviselne egy meleg párt a gyereke mellett - nevetett fel cinikusan. -  A lombik programtól meg egyenesen kiráz a hideg - borzongott meg látványosan. - Különben is, jó ez így! Ha hetero lennék, nem venném a szívemre, hogy minden nő rajtam marakodna - vigyorodott el, ezzel is jelezve, hogy lezártnak tekinti a beszélgetést. - És te?
 - Mit én?
 - Te hogyan élnél, ha nem Tim Clark lenne az apád és nem azt próbálnád mindenkinek bebizonyítani, hogy mekkora ribi vagy?
 - Kösz - húztam el a számat. - Nem tudom.
 - Ne már.. - nézett rám Vinc szúrósan. - Én is beavattalak a legbelső titkaimba.
 - Tudom, de tényleg fogalmam sincs róla, hogy mit csinálnék. Talán modellkednék - méláztam el visszagondolva a pár napja történtekre. - Élveztem a kamera előtti pózolást - vontam meg a vállamat.
 - Hm, ez tetszik és még?
 - Mire gondolsz?
 - Család? Férj? Gyerekek? - kíváncsiskodott tovább.
 - Talán, de nem hiszem. A házasság nem nekem való, főleg a hűség része - mosolyodtam el kigúnyolva saját magam.
My Immortal
 - Miért?
 - Nem tudom, talán nem erre a dologra születtem. Az élet erre a részére ott van Kate. Ő megérdemli, hogy boldog legyen egy olyan pasi mellett, aki szereti..
 - Nem erre gondoltam - vágott a szavamba Vincent. - Hanem arra, hogy miért próbálod elhitetni mindenkivel, hogy te vagy a rossz iker?
 - Ez nem igaz - csattantam fel. - Én nem..
 - De igen - nézett mélyen a szemembe a barátom, amitől összefacsarodott a szívem. Vajon hogyan jön rá a lelkem legrejtettebb titkaira?
 - Kezdek tőled félni - vált suttogóvá a hangom, mert ha hangosabban szólaltam volna meg, kicsordulnak a könnyeim. 
 - Nem kell, mert én soha nem bántanálak - ölelt szorosan magához, amivel újfent kitalálta mire van most a legnagyobb szükségem. - Se elárulni, se elhagyni nem foglak - motyogta a hajamba és ezzel megerősítette bennem azt a gondolatot, hogy lassan már jobban ismer, mint a testvérem. Rájött, hogy nem szeretem kiadni magam és az érzéseimet, mert már túl sokan éltek vissza a bizalmammal és ezzel összetörtek bennem valamit. Valamit, amit most Vinc segítségével talán megtudok javítani. 
Hatalmas sóhajjal bújtam vissza az ölelő karok védelmébe és elkeseredve vettem tudomásul, hogy az egyetlen pasi aki valamit is ér a szememben, meleg. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne mellette minden...