32. fejezet ~ Kellemes ébresztő

Pearl Clark

Október 06; Dubai, Egyesült Arab Emírségek

 

Vad, erotikus álmaim voltak és a testem a kielégítetlenség tüzében égett, amin abszolút nem segített a hozzám simuló férfi test érintése. A napok óta kordában tartott szexuális étvágyam mostanra érte el az éhhalál küszöbét. Szexet akartam, őrült, mindent elsöprő szexet. Nem voltam hozzá szokva ehhez az önmegtartóztató életmódhoz, így a testem fellázadt ellenem és figyelmeztetett, hogy ez így nem mehet tovább. Ebből az állapotból rángatott ki a reggeli csendet megtörő ricsaj. Morcosan húztam össze a szemöldökömet és fintorogva igyekeztem kihámozni magam az olasz macsó karjai közül, míg morogva nyúltam az éjjeliszekrényen hangosan zenélő telefonomért. Rá se nézve a kijelzőre, megnyomtam a fogadás gombot.

- Igen? - szóltam bele csukott szemekkel, alvástól rekedten, de azonnal kipattantak a szemhéjaim, mikor meghallottam a felcsendülő baritont.

 - Hola Bella! Csak nem felkeltettelek? - kuncogott bele a készülékbe a spanyol védő összetéveszthetetlen hangja. A vidám szavaktól önkéntelenül mosolyra húzódott az én szám is és az ágyékom megremegett.

 - Mi újság Sese? - könyököltem fel miután a hasamra fordultam.

 - Nem sok. Hiányzott a hangod gyönyörűm.

 - Honnan tudod, hogy gyönyörű vagyok, ha még soha nem láttál? - húztam az agyát.

 - Érzem, hogy ehhez a szexi hanghoz csak is egy csodálatos nő tartozhat. Teljesen megőrjítesz - ütötte vissza a labdát.

 - Nagyon ki lehetsz éhezve, ha már ennyitől is a szex jut eszedbe - nevettem el magam, amitől a mellettem alvó Vincent lassan megmozdult és résnyire nyitotta a szemét. Ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy csókot nyomjak az ajkaira és hozzádörgölőzzek a borostás arcához. Mivel sose voltam jó az önmegtartóztatásban, gondolataimat tett követte.

 - Hmm - nyögött fel az olasz elégedetten.

 - Ez mi volt? - kíváncsiskodott Ramos és a hangjából következtettem, hogy nagyon is tudja. - Peppel vagy? - komorodott el.

 - Gondolod, hogy egy olyan gyönyörű csaj, mint én, egyedül fekszik az ágyában? - fordítottam ellene a saját szavait és elégedett vigyor ült ki a szám sarkára, amit persze ő nem láthatott. - Amúgy igen, Pep is itt van - haraptam be az ajkamat, hogy visszafojtsam a nevetésemet.

Vincent kérdő pillantást vetett rám, mire felé fordítottam a készüléket, ahonnan az andalúz egyik félmeztelen képe nézett vele farkasszemet. Az olasz srác arcán elismerő mosoly jelent meg, majd jelentőségteljesen megnyalta a száját. Ettől a mozdulattól felvillant bennem egy édeshármas lehetősége amire testemben újabb apró borzongásokkal válaszolt. A mellbimbóim megkeményedtek és ajkaim elnyíltak. A mellettem felvillanó kíváncsi tekintetre csak megráztam a fejem, hogy nem akarok beszélni róla. Vinc ördögi mosolyt villantott rám, majd lehúzta rólam a vékonyka takarót, ami alatt a meztelen testem rejtőzött. Döbbenten érzékeltem ahogy először az ujjait majd a száját húzta végig óvatosan a gerincem mentén, majd követte a fenekem vonalát és ujjai eltűntek a combjaim közt. Apró nyöszörgés hagyta el a torkomat mikor rátalált a már kellően nedves puncimra. 

 - Hagyd abba! - tátogtam felizgulva a vállam felett, de rám se bagózott. Elképesztő ügyességgel mozgatta bennem hosszú ujjait. A vágy, ami már napok óta csak gyűlt bennem, hamar a kielégülés szélére taszított. Vincent egy hirtelen mozdulattal a hátamra fordított és tovább folytatta a kínzásomat miközben szabad kezével a melleimet gyúrta.

 - El sem hiszem, hogy nektek pont most kell ezt csinálnotok - hallottam meg egy elkínzott hangot a még mindig vonalban lévő védőtől. - Bárcsak ott lehetnék veled és miattam adnád ki ezeket a hangokat - sóhajtott fel vágyakozva a férfi, ami megadta az utolsó lökést a szakadék szélén imbolyogva és egy kisebb sikollyal a számon a mélybe taszított. 

Mikor magamhoz tértem, elnehezült pilláim alól figyeltem az olaszt, aki széles vigyorral az arcán kelt fel mellőlem és eltűnt a fürdőben. 

 - Ezt még visszakapod! - kiáltottam utána majd egy elégedett sóhaj után újra a spanyolra koncentráltam.

 - Mit is mondtál? - búgtam a legszexisebb hangomon.

Sergio Ramos

Október 06; Dubai, Egyesült Arab Emírségek

  Nehezen fogtam fel, hogy a reggeli kósza ötletem, miszerint újra felhívom Belát, idáig fajult, de mégsem bántam meg. Nagyokat nyelve hallgattam végig a lány mámorban úszó nyögdécseléseit, majd észveszejtő sikolyát kielégülése közben. Ezt hallva farkam fájdalmasan nyomódott neki a boxeremnek Szinte könyörgött a szabadulásért, így megadtam neki. Tudom, hogy perverz dolog, felizgulni egy sosem látott nő hangjától, de most még ez sem érdekelt. Az utóbbi időben teljesen rákattantam erre az ismeretlen csajra, aki már a reggeli hangjával is megbabonázott. Miközben lassú mozdulatokkal kényeztetni kezdtem magam, lehunyt szemeim előtt feltűnt egy ábránd kép, hogy hogyan is nézhet ki és meglepő módon Chaterine arca kúszott elém. A Clark lány lelépése óta hatalmas volt a feszültség az öltözőben és persze bennünk férfiakban is. El nem tudtam képzelni, hogy hogy lehetett a portugál ekkora barom, hogy elengedte. 

 - Ezt még visszakapod! - hallottam meg a testet borzongató édes hangot a fülem mellől, majd a kérdést amit hozzám intézett a lány. - Mit is mondtál?

 - Csak annyit, hogy jó lenne, ha itt lennél velem és együtt rosszalkodnánk - vigyorodtam el a telefonpartnerem merészsége hallatán. Semmi megbánást nem vettem ki a hangjából, hogy zavarná amiért megosztotta velem ezt az intim pillanatot. 

 - Ahogy hallom, te is épp rosszalkodsz - utalt a szaporább levegő vételemre, amit a farkamon egyre gyorsabban járó ujjaimnak köszönhettem. - Segíthetek rajtad valahogy? - kuncogott fel.

 - Mivel nem tudsz ide teleportálni mellém illetve rám - biccentettem hátra a fejem, mert a felajánlkozása közelebb hozott a robbanáshoz - már egy részletes leírásnak a testedről is rettenetesen örülnék - sóhajtottam fel. Ahogy kimondtam, tudtam, hogy hülyeséget kértem, és baromira meglepődtem, mikor meghallottam a pittyegő hangot a telefonomon. Kíváncsian nyitottam meg a filet és a szemem tányér nagyságúra meredt, mikor megláttam az üzenetet. A rózsaszín mellbimbókról készített képtől úgy felpörögtem, hogy egy férfias nyögéssel elélveztem. Pár pillanatig kapkodva szedtem a levegőt és csak a fülemben lévő sípolás megszűnése után hallottam meg a halk kuncogást. Megnyomtam a kihangosító gombot, majd törlőruha után néztem amivel újra tisztává varázsolhattam magam.

 - Most kinevetsz? - kérdeztem somolyogva.

 - Ééén? Dehogy - nevetett fel, most már hangosan. - Nem gondoltam volna, hogy egy kép ekkora hatással lehet rád.

 - Gyönyörű melleid vannak - jegyeztem meg kedvesen.

 - Köszönöm.

 - De tényleg - bizonygattam. - Formásak, kerekek. Pont a kezembe valóak. Nem találkozhatnánk valamikor? Szeretnélek megismerni - vallottam be hirtelen. 

 - Nem hiszem, hogy ez jó ötlet - komorodott el hirtelen. - Azt hiszem, most jobb, ha megyek - rázott le és én megértettem, hogy nem várhatok tőle többet.

 - Oké - sóhajtottam fel.

 - Köszönöm, hogy hívtál - tért vissza a mosoly a hangjába.

 - Én köszönöm ezt a felejthetetlen telefonszexet - vigyorodtam el.

 - Váljék egészségedre! - nevetett fel hangosan, majd elbúcsúzott és kinyomta a hívást.

Percekig kaján vigyorral az arcomon néztem magam elé, majd elégedetten álltam fel a helyemről és indultam el zuhanyozni. Úgy éreztem, ma semmi sem ronthatja el a kedvemet. 

31. Fejezet~ Pótolhatatlan

Cristiano Ronaldo

Október 05; Egyesült Arab Emírségek

Reggel szokás szerint az ébresztőm monoton hangjára ébredek. Szememet ki sem nyitva állítom le a telefonomból jövő hang forrását. Nagyot nyújtózkodom mire magam mellől egy apró morgást hallok. Egyből kinyitom bal szememet, hogy szemügyre vegyem a személyt, aki minden bizonyára mellettem aludt éjszaka. Megpillantva a dús, barna hajkoronát azonnal felfrissülnek bennem a tegnap esti emlékek. Lágyan simítok a sötét tincsek közé, nehogy fájdalmat okozzak a tulajdonosának. Vonásai minden érintésem után enyhülni látszanak, szóval ébren van.

- Na gyerünk, Lola- szólítom meg az amerikai lányt- tudom, hogy ébren vagy.- Mosolyodom el.

Csak sóhajt egyet válaszul kijelentésemre- miszerint lebukott. Felkelek mellőle ezzel is ösztönözve arra, hogy utánozza cselekedeteimet.

Mióta Kate elment olykor- olykor eltöltöm az estémet egy-egy luxus prostituálttal. Sosem vinnék haza valami utcán talált példányt, több okból is. Amellett, hogy nehéz lenne őket utána leakasztani magamról az újságok is felkapnák ezt a témát. Arról nem is beszélve, hogy nem szeretnék semmilyen nemi betegséget sem elkapni. Inkább maradok a nyugalomnál.

Miközben benyomom a kávéfőző gombját meghallom a lépcső irányából egyre csak közeledő tűsarkú lépteit. Az amerikai se szó, se beszéd nélkül sétál immáron felöltözve a bejárati ajtó felé. Elegendő készpénzt elővéve lépek mellé és fizetem ki a szolgáltatásait. Miután elfogadja és megköszöni a pénzt távozik otthonból és pedig nyugodtan készülhetek el a reggeli edzésre, talán Gareth a mai napra már lenyugodott.

Nem mondom, valamilyen szinten zavar, hogy a saját csapattársam, akit a barátomnak tartok egy nő miatt beszélt velem ilyen hangnemben. Lehetséges, hogy neki is megtetszett a brit szépség, de Jamesszel ellentétben kétlem, hogy ő gerincre vágta volna a szőkét. Mit is mondjak, tisztában vagyok vele, igazán gyönyörű és kívánatos nő Catherine, de afféle hátbatámadásként esett ő közös éjszakájuk, meg ha csak az én hibámból is de összegabalyodtak. Mert igen, az én hibám volt, de mit várt, hogy majd őt választom? Elegendő pénzt szedtem össze már arra, hogy a hátralévő életemet kényelmesen, gondtalanul éljem le, de inkább egy sérülés vessen véget a karrieremnek, mint egy nő, még ha az a nő Catherine Clark is. Junior szapulását muszáj elviselnem, hiszen mégis hogyan mondanám el neki; hé hallod, kidobtam mert az apja egy balfasz? Így inkább nem is mondtam neki semmit sem erről az ügyről, anyát pedig megkértem, hogy hallgasson, ameddig nem tudom hogyan adom tudtára a szakításunkat. Neymaros esetről pedig nem tudom hogyan kellene vélekedjek, fogalmam sincs mi történt közöttük, azt sem tudtam, hogy egyáltalán tudnak egymás létezéséről- hiszen Kate az enyémről sem tudott.

Kedvtelenül lépek az öltözőbe, ahol még csak néhányan ülnek. Általában az elsők közt érkezem és utolsóként távozok, a Bernabeu a harmadik otthonom. Elmormolok egy köszönés félét, de senki sem néz rám.

Csendben végzem el minden teendőmet, leülök helyemre és telefonomat kezdem nyomkodni, mikor kivágódik a nyílászáró és Bale lép be rajta Marcelo, valamint Luka társaságában. A walesi fülére, mintha ráragasztották volna a telefont, úgy tapad oda. Arcáról azt a giga vigyort drótkefével sem lehetne lekaparni, kíváncsi lennék kivel is beszélhet.

- Rendben, vigyázz magadra szépség, kezdődik az edzés- köszön el, de nem rakja le a készüléket- oh, megyünk mi még Dubaiba édes, ne aggódj- nyomja ki nevetve a telefont, számomra pedig egyből megvilágosodik, hogy ex barátnőmmel telefonált eddig angol nyelven.

Mintha mi sem történt volna, tesz úgy, mindenki a csapatból, véletlenül sem ejtenek egy árva szót sem Kateről. Gondolataimnak már mindenféle összeesküvés elméletet szövök, de be kell látnom, valóban miattam nem szólnak semmit sem róla. Szívesen beszélnék akárkivel, még velük is Kateről, de erre ők nem adnak lehetőséget.

Kissé szomorúan, de a többiekkel együtt, mégis egyedül hagyom el az öltözőt. Lucas a helyemen sétálva lép a gyepre, furcsa érzés, hogy még onnan is kiestem Kate miatt, de ha az apján múlt volna még a csapatban sem lennék bent.

- Gyertek már!- Károg Benítez a pálya egyik feléről, mire mind kocogva közelítjük meg edzőnket.- Nem szeretném, ha ma akármelyikőtök megsérülne, hiszen az egész orvosi stáb ki tudja merre van- kezd el csapkodni- meg amúgy is, hogyan fordulhat elő ilyen egy profi klubnál? Gyalázat- ez egyszer igazat adok neki.- Valamint még Catherine helyére sem sikerült találniuk senkit sem, mihaszna banda!- Csap egyet a levegőbe, elképedve figyelem a spanyol kiborulását, amit kissé gyerekesnek tartok. ilyet talán még Juni sem csinál már.

- Kate pótlék nem is kell, ő pótolhatatlan- szól közbe Marcelo, majd se szó se beszéd nélkül elmegy futni.

Igaza van, Kate pótolhatatlan. Ha tehetném visszaszerezném, de sanszom sincsen már rá és, amit már az elején is tudtam, nincs szükségem egy Tim Clark féle balhéra.

30.fejezet ~ Borús gondolatok

Pearl Clark

Október 05; Dubai, Egyesült Arab Emírségek

Gondolataimba mélyedve könyököltem a medence szélére, ahonnan az egész város éjszakai látképe elém tárult. A feszített víztükör szinte mozdulatlanul ölelte körbe a testemet és csak a légvételemtől megmozduló mellkasom generált aprócska hullámokat körülöttem. Mióta visszajöttünk, ez volt az első nyugodt órám. Fáradt sóhaj hagyta el az ajkaimat ahogy visszagondoltam a mai nap történéseire. Cseppet sem voltam biztos abban, hogy érdemes volt hazajönnöm. Úgy éreztem, Katenek már nincs rám szüksége és ez frusztrált. Fájdalmas nyögés hagyta el a számat majd lehunytam a szemeimet és próbáltam visszatartani a könnyeket amik végül árulkodó gyorsasággal peregtek végig az arcomon és újra eszembe juttatták nyomorúságom indokai

 Dühösen vágódtam be az új autóm első ülésére, ügyet sem vetve a sofőrre, aki döbbent tekintettel pislogott miután kikaptam a kulcsot a kezéből. Alig tudtam kivárni, hogy a velem tartó olasz férfi elfoglalja a helyét mellettem. Ahogy ez megtörtént, kezem a váltóra simult, míg lábammal a gázpedált próbáltam átpréselni a kasznin.

 - Hé-hé-hé! - csattant fel egy figyelmeztető hang mellőlem. - Szeretnék életben maradni. Még rengeteg, szép férfi segget kell meghódítanom! - próbálta poénnal elűzni a félelmét Vincent.

 - Bocs - engedtem feljebb a pedált, hogy eleget tegyek a kérésének.

 - Min húztad fel magad  ennyire?

 Mély levegőt vettem, hogy ne kezdjek el egyszerre több nyelven káromkodni. Újra felidéztem magamban az üzenetet, amit drága nővérem volt szíves alkalmi sofőrünkkel elküldeni.

 - Kate nem akar velem lakni - bukott ki belőlem a fájdalmas válasz.  - Nem értem.. - ráztam meg a fejem miközben a rég látott, ismerős utcákat róttam. - Azt hittem ő is független akar lenni. Végül is, apánk őt is száműzte - próbáltam igazolni a saját önálló terveimet.

 - Baby - simította hatalmas tenyerét a combomra Vinc megnyugtatásul - Kate felnőtt nő. El tudja dönteni, hogy mi a jó neki. Ha nem akar elköltözni otthonról, annak biztos oka van.

Indokait hallva idegesen túrtam a hajamba.

 - De én azt hittem, hogy örülni fog ha megint együtt leszünk.

 - Attól még örül neked, csak...

 - Csak éppen szarik a fejemre - húztam el a számat.

 - Hova megyünk most? - próbálta elterelni a témát az olasz.

 - Meglátogatjuk a nővéremet és kiderítjük, hogy mi a fene történt vele - morogtam magamban, mint egy bolhás kutya.

 A látogatás gyors volt és enyhén szólva kiábrándító. Kate úgy viselkedett velem, mint egy ismerőssel és nem úgy, mint a testvérével. Talán még Vincentnek is jobban örült, mint nekem. A körmösnél tett látogatásunk pedig csak fokozta bennem a gyanút, hogy a szakadék ami köztünk keletkezett egyre nagyobb lesz. Ezt abból szűrtem le, hogy a nővérem elfelejtette megemlíteni, hogy jóban van Neymarral. Régen minden apró kis dologról beszámolt, most pedig titkai lettek előttem.

 - Hey, Gyönyörűm! - csókolt a nyakamba az észrevétlenül mögém lopódzó barátom, kiszakítva sivár gondolataim közül. Reszketeg sóhaj hagyta el a torkomat és hogy eltakarjam a könnyeimet, lebuktam a víz alá. Felé fordulva bukkantam fel ismét és egy egyszerű mozdulattal kisimítottam a vizes tincseket az arcomból.

 - Jól vagy? - húzta végig hüvelykujjait a szemem alatt miközben tenyerével megtámasztotta a fejemet és tekintetével végig pásztázta az arcomat.

 - Persze - villantottam rá egy hamis mosolyt, de nem tudtam átverni.

 - Kate-en gondolkozol?

 - Hagyjuk - húzódtam el tőle. - Én csak...  Nem is tudom, mit vártam - ráztam meg a fejemet. - Fura most ez az egész. Tudom, hogy én vagyok a fiatalabb, de eddig mindig úgy éreztem, hogy nekem kell vigyázni őrá. Egészen mostanáig olyan sebezhetőnek tűnt az érzelmei miatt - meredtem magam elé.

 - Ezt hogy érted? - könyökölt mellém Vinc és így együtt gyönyörködtünk az éjszakai Dubai látképében.

 - Kate, hogy is mondjam? - húzódott önkéntelen mosolyra a szám  - Kicsit szentimentális a lelkem. Hisz a szerelemben, a hűségben és a hasonló baromságokban. Már kislány korában is imádott esküvőset játszani a Barbie babáival.

 - És te?

 - Én? - töprengtem el rövid időre. - Én inkább kártyázni szerettem. Pókerezni, Unozni, Römizni. Mindent amiben nyerni lehetett. Imádtam számolni a lapokat, osztani, tervezni a következő lépést és a bosszún törni az agyam, ha véletlenül kikaptam, de ez szerencsére ritkán fordult elő - vigyorodtam el.

 - Nem erre gondoltam - nézett rám merőn Vincent. - Te hiszel a szerelemben és a hasonló baromságokban? - szegezte nekem előző szavaimat.

 - Nem - jelentettem ki határozottan. - Én abban hiszek, hogy a mában kell élni és nem szabad elszalasztani a kínálkozó alkalmakat. Egyszer már mondtam neked, engem nem hűségre és családalapításra terveztek.

 - Ez hülyeség! - csattant fel az olasz macsó hangja. - Minden nő férjről és gyerekekről álmodik. Hófehér ruháról, templomról stb.

 - Jézusom! - kaptam megjátszott ijedtséggel a számhoz a kezemet. - Akkor lehet, hogy nem is vagyok nő?

 - Hidd el Cica, az vagy, méghozzá nagybetűkkel - vigyorodott el végre a mellettem álló barátom is. - Ha pedig valaki ezt kétségbe meri vonni, nyugodtan küld csak el hozzám. Majd én elmagyarázom neki, hogy mi a különbség nő és NŐ között.

 Kínosan érintett az együtt töltött éjszakánk említése ezért, hogy eltereljem a témát, hirtelen belecsimpaszkodtam Vincent nyakába és miután az ajkaimat az övére tapasztottam, egyszerűen lerántottam a víz alá. Addig csókoltam és tartottam lent, míg a testem vészjelzéseket nem adott le az oxigénhiány miatt. Ekkor felrúgtam magam a felszínre és levegőért kapkodva próbáltam megbékíteni a meggyötört tüdőmet.

 - Őrült vagy - úszott mellém szintén zihálva a férfi, de az arcán hatalmas vigyor terült el.

 - Tudom - vontam meg a vállamat majd hirtelen olyan felszabadultnak éreztem magam, hogy hangosan nevetni kezdtem. Csak nevettem és nevettem, egészen addig amíg már nem tudtam megtartani magam a víz felett. Ekkor Vincent a térdem alá nyúlt és kisétált velem a medencéből. Bevitt a hálószobába, letett az ágyamra, mellém feküdt és egész reggelig velem is maradt. Összebújva aludtunk el.

29.Fejezet~ Megérzés

James Rodríguez

Október 04.; Madrid, Spanyolország




A dühtől fortyogva figyelem Cris enyelgését az egyik takarítónővel, aki inkább kislánynak mondható, talán a huszadik életévét sem töltötte még be. Idegesen csapom be magam után a szekrényemet és véletlenül nekimegyek a portugál csatárnak.

- Hé!- Kiállt fel azonnal, mintha csak egy halálos kísérletet tettem volna ellene. - Nem tudsz vigyázni?

Összehúzott szemekkel fúrom tekintetem Ronaldoéba, aki nem tágít és ő is szúrós tekintettel mered vissza rám. Undorodva nézek az előttem állóra, de ő szinte egy szót sem ért Isten igazából.

 - Van valami gondod? - Szűröm ki fogaim között a lehető legtöbb megvetéssel hangomban.

 - És ha igen? - Vágom rá egyből, de össze kell szorítanom a fogaimat, nehogy elszóljam magamat.

 - Álljatok le! - Érkezik meg Sergio majd Gareth és Pepe is.

 - Ennek a kis pöcsnek mond! - Emeli fel a hangját a portugál.

 - Tudod ki a pöcs, te faszfej- kiabálok már én is.

 - Ha nem fejezitek be, kénytelen leszek szólni Beniteznek, hogy padoztasson titeket. Azt hiszem legjobb lesz, ha lehiggadtok és befejezitek ezt - veszi elő a Kapitány énjét Ramos, ami ezúttal nagyon idegesít.

 - Már itt sem vagyok - emelem fel mindkét kezemet és kiviharzom az öltözőből.

A folyosót szelve már lassítok a lépteimen ezzel is próbálom nyugtatni magamat. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve öklömet verem a falba, hatalmas erővel.

- James bazdmeg!- Hallom meg Bale üvöltését.

Tenyeremet szorosan fogva nézek rá a walesi srácra, de ő csak rosszallóan csóválja a fejét. Megrántom vállaimat és a csapat többi tagja felé fordulok. Minden bizonyára nekik is elegük lett a csatár viselkedéséből ezért leléptek.

- Igen?- Húzom fel jobb szemöldökömet kérdőn.

Csak bámulnak rám csapattársaim, mint borjú az új kapura. Unottan megforgatom szemeimet és már mennék tovább mikor egy hang kelti fel figyelmemet.

- Mi történt köztetek?- Ad hangot Sese a gondolatainak.

Hirtelen odakapom a fejemet és azt sem tudom mit válaszoljak, nem akarok Katenek gondot okozni, azt már megtette csapattársam.

- Semmi- morgom halkan, mire Sergio felnevet- lefeküdtünk, ezt akartad hallani?- Üvöltöm el magamat.

- És Neymarnak is megvolt a barátnőm?- Hallom meg Cris hangját hátam mögül, gondosan kihangsúlyozva a "barátnőm" szócskát.

Azonnal elkezdem emészteni magamat belülről, minek kellett nekem elszólni magamat? Egy idióta vagyok. Veszek egy nagy levegőt majd megfordulok, ezzel szembetalálva magamat a dühtől füstölgő portugállal, aki gondolkodás nélkül húz be nekem, amit valljunk be, megérdemeltem.

- Jó ezt megérdemeltem- adok hangot gondolataimnak- de te dobtad ki a kibaszott karriered miatt, én csak megvigasztaltam!- Védem meg magamat azonnal, ezzel egy újabb titkot kikotyogva. Le kéne ragasztani a számat, bár már úgyis mindegy.

- Hogy a faszba lehetett neked ilyen barátnőd, mint Kate, te idióta?- Kiálltja el magát Gareth, akitől nem megszokott ez a hangnem csak úgy, mint Marcelotól sem, de úgy tűnik, hogy Catherine képes belőlük kihozni az állatot.

A csatár már készül valami frappáns magyarázattal a walesi kifakadására, mikor az előbbi letorkolja.

- Ne, ne is próbálkozz!- Emeli fel kezeit és elsétál autójához, miközben vállával szándékosan nekimegy Ronaldonak.

Mindenki csodálkozva néz a tízes után, talán ő is érez vagy érzett valamit a szőke lány iránt?

- Egyáltalán miből gondolod, hogy ismeri egyáltalán Neymart?- Húzom fel szemöldökömet, mire csak felnevet.

- Keress rá- rántja meg vállát nem törődöm módom, bár látszik rajta, hogy nagyon érdekli a dolog.- További szép napot!- Követik Bale példáját és ő is lelép az időközben tulajdonképen elég nagyra növekedett nézőközönség elől.

Lesütöm szemeimet, én adtam oda a telefonomat a brit lánynak, hogy felhívja a brazilt.

- Neymar és Ronaldo barátnője, vagy inkább csak ex barátnője?- Kezdi felolvasni telefonjából a cikket Lucas- Néhány nappal ezelőtt látta több szemtanú is, amint Catherine Clark és Neymar Júnior igencsak egymásba bonyolódva várják az egyik masina indulását a reptéren. Az állítólag több tíz percig tartó ölelkezést a Fly Emirates egyik alkalmazottja zavarta meg, majd Kate egy csókot lehetve esetleges barátja arcára felszállt  a magángépre, aki megrökönyödve hagyta el a repteret az eset után, a fotósokkal és rajongókkal sem foglalkozva. Egyetlen kérdésre sem válaszolt, sőt! Még csak képet sem készített rajongóival csupán néhány aláírást osztott ki nekik és egy Kate:01 rendszámú fekete Range Rover Sport terepjáróval távozott a helyszínről, ami a felettébb különös.- Fejezi be az olvasást Vasquez.













Catherine Clark

Október 04.; Dubai, Egyesült Arab Emírségek




Telefonom csörgése zavarja meg a délutáni sziesztámat. Nyüszítek egyet és átfordulok másik oldalamra, remélve, hogy az illető megunja és leteszi a telefont, ami be is következik néhány pillanatok belül. Egy elégedett mosoly kúszik arcomra és már lépnék át megint az álmol világába mikor ismételten megszólal mobilom.

- Na meg a- ülök fel hirtelen és felveszem a telefont- mi van?- Szólok bele kicsit sem kedvesen.

- Öhm szia Kate- hallom meg Gareth hangját a túloldalról.- Hogy vagy?

- Álmosan- forgatom meg szemeimet.

- Gondolom felkeltettelek- neveti el magát, de ez egy cseppet sem vicces.- Mindegy is. Nem akarlak felidegesíteni, de öhm volt ma egy kis összeszólalkozás...

- Nem érdekel Cristiano- csattanok fel, ezzel félbeszakítva a walesit, aki megszólalni sem tud hirtelen.- Viszont aludnék, szia Gareth.- nyomom ki a telefont.

- Drága nővérem!- Vágódik ki hirtelen szobám ajtaja és ebben a pillanatban legszívesebben megfojtanám Pepet, de inkább csak magamhoz ölelem.

Különös mód nem érzem úgy, hogy megkönnyebbültem volna, pedig erre számítottam. A lelkemben még mindig ott van az a fájdalom.

Erősen szorít magához, mintha csak félne, hogy többé nem teheti meg ezt. Összeráncolom szemöldökömet értetlenül, bár ő ezt nem látja.

- Na és akkor mi a fenéért nem voltál hajlandó eljönni innen?- Kérdez rá arra, hogy miért nem követtem az "utasításait" és költöztem el apától egy vele közös lakásba.

- Mert szeretek itt lakni és ne is próbálj elvinni innét, nem megyek sehova- jelentem ki egyszerűen, ami láthatóan nem tetszik Pepnek.

A vita elkerülése érdekében inkább faképnél hagyom a húgomat és a nappaliba indulok.

- Úr Isten!- Kapom tenyereimet szám elé- Vicent!- Vetem rá magamat a srácra, aki nevetve ölel meg.

Arcomon hatalmas vigyor terül el, Pepnek élete egyik legjobb döntése volt magával hoznia az olasz fiút.

Amikor elengedem megcsipkedem arcát, amit értetlenül figyel.

- Csak nem tudom elhinni, hogy tényleg itt vagy- mosolygok rá szélesen.

- Vincent Ambroso, személyesen- hajol meg előttem színpadiasan, aminek köszönhetően ismét elnevetem magamat.

- Nekem örültél volna ennyire- áll Vinc mellé szemforgatva Pep.

A srác csak magához húzza húgomat és egy puszit ad neki arcára. Ha nem tudnám biztosan, hogy meleg nem hinném el róluk, hogy nincs közöttük semmi. A faliórára pillantva pánikba jövök, pár percen belülre szól az időpontom körmöshöz, én pedig még mindig itt beszélgetek pizsamában.

- Pep megyek Lamahoz, jöttök?- Kérdezem miközben már fél lábbal a szobámban vagyok.- Mehetünk?- Lépek elő néhány másodperc múlva.

(...)

- Szia Drágám- nyitok be Lama szalonjába- bocs a késésért csak ezek ketten nem a pontosságról híresek- kenem az egészet húgomra és barátjára.

Lama csak nevetve köszönt minket és visszaül székébe, míg a másik kettő a lila kanapén foglal helyet. Pep szokás szerint azonnal csinál magának egy kávét és azt kezdi szürcsölni néhány darab édesség társaságában.

- És Vincent mi szél hozott erre téged?- Kérdezi az arab nő angolul.

- Nyaralok- vigyorog teli szájjal.

- Vinc meleg, Lama- hűti le a nőt Pearl, cseppet sem kedvesen.

Egy pillanatra megszeppen körmösöm majd rendezi vonásait és tovább folytatja körmöm reszelését. Egy rosszalló pillantást vetek a szőke lány felé, aki csak széttárja kezeit és belebújik a fiú ölelésébe. Vincent jól láthatóan élvezi, ha a nők rámozdulnak.

- Na és mi a helyzet veled és Neymarral?- Szólal meg újra.

- Mi van?- Csattanok fel Peppel egyszerre, mire a fekete hajú nő abbahagyja munkáját és ijedten tekint ránk- tehát nem igaz?

- Micsoda?- Vágom rá egyből.

Megszeppenve pislog rám egy ideig, vagyis beigazolódott félelmem és ezúttal a brazillal hoztak le egy cikkben. Lemondóan felsóhajtok és telefonomért nyúlok.

- Ne haragudj, telefonálnom kell egyet- hagyom faképnél és a teraszra sétálok.

Leülök az egyik székbe és fejemet támasztva kezdem el tárcsázni a Barcelona csatárát. Körülbelül a huszadik csörgésre sikerül felvennie a készüléket.

- Szia Kate- szól bele egy idegen hang, mire összefutnak homlokomon a ráncok.- Luis Suarez vagyok, Neymar most végez a zuhanyzással.

- Oké- tudom le gyorsan számat harapdálva.

- Na és hogy vagy?- Kezd bájcsevegésre Luis.

- Szarul- felelem egyszerűen. Minden bizonyára már ők is látták azt a cikket, csak úgy, mint szinte már mindenki, vagyis Ronaldo is. Gondolom Bale erről szeretett volna beszélni.

- Mi a helyzet Szöszi?- Hallom meg a tizenegyes szórakozott hangját.

- Te is láttad?- Sütöm le szemeimet, mintha látná ezt ő is.

- Láttam- zárja rövidre- Marcelo felhívott ma és elmesélt néhány dolgot, bizonyára érdekelne téged is.- Kér ezzel engedélyt a beszédre, amit meg is adok neki egykönnyen.- James és Cris már az öltözőben összeszólalkoztak, majd mikor James elszólta magát arról, hogy lefeküdt veled bemosott neki egyet a hős szerelmes, akinek csak Ramos segítségével sikerült rájönnie arra, hogy te tényleg szeretted- muszáj vagyok felnevetni, ekkora barmot.- Lényeg a lényeg, Bale, James, Ramos és még Marcelo is mosolyszünetet tart a portugállal szemben.- Néhány másodperc szótlanság következik be, ameddig emésztem az előbb hallottakat- jól vagy azért?- Lágyul meg hangja a korábbihoz képest.

- Téged nem zavar az az ocsmányság?- Célzok az irományra.

- Legalább ezúttal egy jó csajra hiszik azt, hogy a nőm- neveti el magát, ezzel próbálva engem vigasztalni.

- Köszönöm Neymar- magam sem tudom mit, de valamiért jól esett kimondani- de most mennem kell.

- Rendben- szinte látom magam előtt ahogyan bólint- vigyázz a kicsire és remélem Neymar lesz a neve, nem holmi Cristiano- viccelődik, mire elnevetem magamat-Neymar Clark, nem is hangzik rosszul- ötletel.

- Szia Neymar- nyomom ki nevetve a telefont és visszamegyek a többiekhez, ahol három kérdő szempár fogad, mire csak megrántom vállaimat és jó kedvvel ülök vissza a székbe.