50. fejezet ~ Bulizzunk!

Pearl Clark

November 17; Madrid, Spanyolország

Az utolsó simításokat is végeztem magamon és már csak a védőre kellett várnom, de rá se sokáig, mert végszóra meghallottam a kopogását az ajtómon.

 - Wáó! - néztem rajta végig elismerően miután kinyitottam neki az ajtót.

 - Ezt nem nekem kellett volna mondanom? - nevetett fel miközben szemeiben vágy csillant meg. Mivel nem akartam elkésni, gyorsan becsuktam magam mögött az ajtót.

 - Mehetünk? - pislogtam fel rá ártatlanul.

 - Állok szolgálatára hölgyem! - nyújtotta a karját. - Minden értelemben - kacsintott rám vigyorogva  miközben a lift felé sétáltunk.

Sergio Ramos

aznap este

Büszkén vonultam be a buliba, Kattel az oldalamon. A tudat, hogy őrjítően jól néz ki, magabiztos köcsöggé tett. Önelégült képpel néztem ahogy a csapattársaim a földről vakarják össze az állukat, de legjobban a portugál reakciója tetszett.

Éppen beleivott a poharába majd mikor felpillantott meglátta a volt barátnőjét egy testhez tapadó, piros csodában és majdnem megfulladt a köhögéstől. Tekintetem a mellette álló nőre siklott, aki mint egy szobor, mereven nézett maga elé.

 - Szent Habakukk! - hívta fel magára a figyelmemet Catherine. - Ennyire ne legyen már átlátszó!

 - Kiről beszélsz? - értetlenkedtem.

 - A naaaaagy CR7-ről - csóválta meg a fejét jókedvűen. - Azt hitte, ha belibeg ide valami csajjal, féltékennyé tesz? Na arra várhat! - ragadta meg a kezemet, majd elhúzott a másik irányba, ahol beálltunk a táncolók közé. Egész este együtt voltunk. Beszélgettünk a többiekkel, nevetgéltünk és mikor elkapott minket a hév, csókolóztunk. A köztünk vibráló kémia egyre sürgetőbbé vált. Kezeim már nem bírtak magukkal, mindenhol bebarangolták a buja, gömbölyded női testet.

 - Akarlak! - nyögtem a fülébe mikor tánc közben hozzám érintette a fenekét amitől férfiasságom azonnal életre kelt.

 - Akkor keressünk egy nyugis helyet - fordult meg a karjaimban és ajkát beharapva, somolygott rám a hosszú szempillái alól.

Nem kellett kétszer mondania. Megragadtam a csuklóját és magam után húztam, amit kacagva fogadott. Jó pár szobába benéztem, de szinte mind foglalt volt. Drága csapattársaim is felpörögtek az este folyamán, így ki a feleségével, ki a barátnőjével enyelgett egy-egy eldugott helyen. Nagy nehezen rátaláltam egy használaton kívüli fürdőre. Esélyt sem adva Katenek a tiltakozásra, rávetettem magam a forrón hívogató ajkaira. Nyelvemmel azonnal behatoltam a fogai közé és felderítő útra indultam a szájában. Hangos nyögésekkel nyilvánította ki tetszését. Felfoghatatlan gyorsasággal szabadultunk meg a ruháinktól, hogy aztán felforrósodott bőrünkkel tapadjunk egymáshoz. Számba vettem Catherine egyik mellbimbóját és szívni kezdtem.

 - Ó, bassza meg, bassza meg - hallottam meg az elragadtatott hangokat miközben ujjai a hajamba túrtak és meghúzták a tincseimet. Vigyorogva engedtem ki a számból, hogy aztán újabb kínzásnak vessem alá.

Combjainál fogva megemeltem és feltettem a mosdó melletti szekrényre, lábait szétnyitottam és közé térdeltem. Nyelvemmel megérintettem nőiességének középpontját, amitől felsikoltott és talpait a vállamnak támasztotta.

 - Serg! - kiáltotta, miután néhány nyalintás után megfeszült. Örömmel láttam, hogy csúcsra ért. Nem hagytam neki időt a pihenésre, farkammal azonnal felnyársaltam. Körmei élesen marták végig a hátamat, ahogy egyre gyorsabb ütemben löktem őt. A gerincemen végig futó borzongás jelezte, hogy már nem vagyok messze én sem a katarzistól, ezért még erőteljesebben kezdtem mozogni benne. Kate élveteg mosollyal nyúlt kettőnk közé és simogatni kezdte magát. Tekintetemet, ha akartam se tudtam volna levenni arról a pontról, ahol az ujjával izgatta a csiklóját, miközben néha hozzáért a férfiasságomhoz. Szemhéja elnehezült, teste hátrahajlott mikor újabb orgazmus söpört végig rajta ami engem sem hagyott hidegen, hiszen úgy rám szorult, hogy szinte minden rezdülését éreztem. Hangosan nyögve élveztem belé majd arcomat a válla és a nyaka közé fúrtam. Jólesőn szívtam be az illatát.

 - Most csak kettesben? Hol hagytátok a többieket? - hangzott fel egy gúnyos hang mögöttünk. Számat elhúzva fordultam az ajtó felé.

Pearl Clark

aznap este

A kielégítő szex után pont nem vágytam a portugál gúnyos képét bámulni, de muszáj volt. Ott állt az ajtóban, vállával a félfának dőlve és éhes tekintetével bejárta a testemet. Ramos farka még mindig bennem volt így eltakarta az alsó felemet.

 - Otthon hagytam őket - csúszott ki a számon, mielőtt végig gondolhattam volna, hogy mit teszek. - Csak nem azért jöttél, mert te is be akarsz szállni? Sajnálom, az a hajó már elment - csóváltam meg gúnyosan a fejemet majd végig simítottam a védő meztelen fenekén amit ő kérdő tekintettel figyelt. Ajkam lusta mosolyra húzódott ahogy leolvastam a dühöt Ronaldo arcáról. Hogy még jobban húzzam az agyát, csókokkal borítottam be a rajtam, bennem lévő tetovált testet és közben az ajtóban álló férfi szemeibe néztem.

 - Kurva! - hördült fel Cristiano amikor nyelvemmel Sergio mellbimbóját vettem kezelésbe. Döbbenten észleltem, ahogy a bennem lévő testrész éledezni kezdett. Nevetve mozdítottam meg a csípőmet, amitől Ramos felnyögött, a portugál pedig sűrű káromkodások közepette csapta ránk az ajtót. Még akkor is kacagtam, mikor a védő kicsúszott belőlem és a fal felé fordított. Cseppet sem finomkodva hatolt belém hátulról és kergetett újabb mámorító orgazmusba mindkettőnket.

(...)

 - Gonosz vagy ugye tudod? - csókolt szájon Sergio miután megtisztálkodtunk és felöltöztünk.

 - Één? - pislogtam rá ártatlan szemeket meresztve rá.

 - Bizony te - nevette el magát. - Soha nem szeretnék a bosszúd céltáblája lenni - csóválta meg a fejét.

 - Nem tudom miről beszélsz? - tetettem a tudatlant.

 - Ó, dehogyis nem. Szerintem mostantól Crisnek az lesz a rémálma, amit ma látott.

 - Senki nem kérte, hogy kémkedjen utánunk - vontam meg hanyagul a vállamat.

 - Ez igaz - sóhajtott fel a védő -, de ettől még megsajnáltam.

 - Mi van? - kerekedtek el a szemeim.

 - Hogy is mondjam? - jött zavarba. - Talán azért, mert tudom, hogy mit veszített veled - simított végig az arcomon. - Kate, te gyönyörű vagy, kedves, okos és nem utolsó sorban kurva jó az ágyban. Minden férfi ilyen csajról álmodik és amikor elveszíti... - húzta el a száját. - Egyszóval, teljesen megértem őt amiért kiakadt.

 - Én viszont nem! - csattantam fel mérgesen, így palástolva a csalódottságomat amit a nővérem neve váltott ki belőlem. - Ő volt az aki választott! Ő tagadta meg azt ami kettőnk közt volt! Utólag már könnyű okosnak lenni - mordultam fel.

 - Tudom Cica! - próbált nyugtatni Ramos, nem sok sikerrel.

 - Azt hiszem én most haza megyek - közöltem vele hirtelen.

 - Miért?

 - Mert így is több közös levegőt szívtam el azzal a pojácával, mint szerettem volna - világosítottam fel miközben a kijárat felé igyekeztem.

 - Hazakísérlek - jelentette ki.

 Tiltakozni akartam, így hirtelen megfordultam a tengelyem körül, nem számított rá így belém ütközött és hogy ne essek el, magához rántott. Szája, mint keselyű az áldozatára, lecsapott az enyémre. Nyelve azonnal áttörte az ellenállásomat. Ujjaimmal a fejbőrébe martam, míg ő a fenekemet markolta meg. Két menet után is kívántuk egymást.

 - Hű, de kis hevesek vagytok ma! - nevetett fel mellettünk Benzema. - Szobára kellene mennetek!

 - Ó, ne félj Karim! - szólt bele a beszélgetésünkbe Ronaldo gúnyosan. - Megoldják ők akárhol. Olyanok, mint a nyulak - ivott bele önelégült pofával a poharába, miközben a nője, mint egy karót nyelt díszítőelem állt mellette.

 - Mi van édes? - léptem elé és simítottam végig az arcán amitől lefagyva nézett rám hatalmas, barna szemeivel. - Talán nem elég jó az új cicus? Tanítsak neki egy-két új fogást? Tudod? Kurva a kurvának - vigyorodtam el majd felágaskodtam és végig nyaltam a portugál ajkát.

 Nevetve figyeltem ahogy kézfejével dühösen letörli a nyomát.

 - Bocsi, de szerintem az ágybeli tudásom ősi tehetség, így senki nem tudja megtanulni, se leutánozni - kacsintottam rá, majd magára hagytam az egész lefagyott társaságot.

Az utcára kiérve leintettem egy arra járó taxit, beültem és a címem bemondása után hátra dőltem az ülésben. Értetlenkedve néztem az ölemben lévő, ökölbe szorult kezeimre. Észre sem vettem, hogy összezártam az ujjaimat.  Sofőröm ijedten nézett a visszapillantóba mikor meghallotta hangos kacagásomat. Csak most tudatosult bennem, hogy mit tettem. Kesztyűt dobtam a portugálnak és kíváncsian vártam, hogy felveszi-e?

On The Wattpad

Halihó Olvasók!

Most csupán egy rövid bejegyzéssel jönnék a rész után.

Gondolom már a címből nektek is kiderült a poszt lényege. És igen! Jelen van a történet WATTPADON IS, valamint mi ketten is Doloressel -na meg természetesen a többi írásunkat is megtaláljátok ott.

Nem is dumálnék tovább...

Az alábbi linkeken találjátok meg a profilunkat, valamint a "Happened" című történetet is.

Lily Clark:
https://www.wattpad.com/user/lilylanaclark

Dolores Faria:
https://www.wattpad.com/user/DoloresFaria

Happened:
https://www.wattpad.com/298538328-happened-prol%C3%B3gus

Ölel titeket, 

Lily

49.Fejezet~ Következmények

Cristiano Ronaldo

November 11. ; Madrid, Spanyolország

Az elmúlt napokban már többször derített jókedve az orosz nő, akiért éppen most is indulok egy kimerítő edzés után. Kezembe veszem telefonomat és helyére teszem még néhány cuccomat.

- Cris- szólít meg a tőlem nem messze ülő Marcelo.

- Igen?

- Szombaton meccs után buli, jössz?- Szegezi nekem a már oly' rég hallott kérdést.

- Átgondolom- biccentek és próbálom elfojtani mosolyomat, örülök neki, hogy újra szívesen látnak a köreikben.

Körbenézek az öltözőben és feltűnik Ramos hiánya -szerencsére. Ha tehetném beverném a képét, undorító, amit tett és tesz is miközben a barátomnak nevezi magát. Nos, más az elképzelésünk erről mindkettőnknek.

Intek a fiúknak és elhagyom az öltözőt, mikor elcsípek egy beszédfoszlányt.

- Elhívom Katet is hétvégére, biztos örülne neki- hallom meg Ramos hangját, mire megtorpanok és egy lépést hátrálva nekisimulok a falnak.

Nem szép dolog hallgatózni, de most mégis ezt teszem. Muszáj tudnom, hogy tervez ez a köcsög már megint Katetel!

- Ott lesz Cris is- jegyzi meg halkan Benzema.

- Leszarom- morogja orra alá- legalább tudni fogja, hogy Kate az enyém- húzódik cinkos mosoly arcára.

Legszívesebben most azonnal kibelezném a védőt! Hogy képzeli ezt? Undorító. De azért Kate sem egy ma született bárány... Tudtam, hogy mik történtek vele régen és néhány éjszakájáról is hallottam tőle, na de ezt mégsem gondoltam volna. Egyszerre három pasival, miközben barátja van, talán mellettem is henyélt közben mással is?

- Hát te tudod- adja meg a végszót Karim.

Úgy döntök nekem is elég a bujkálásból, így mintha mit sem hallottam volna elsétálok mellettünk és elköszönök a spanyol beszélgető partnerétől, míg rá egy pillantást sem vetek.

Gyűlölöm.

Beülök fekete autómba és elindulok a prostituált lakása felé -mostanában sok időt töltök ott. Legalább ő jobb kedvre derít mindig. Profizmusa az ágyban szinte verhetetlen, csupán Catherine volt nála jobb, bár aki képes egyszerre kielégíteni három pasit az már tényleg tud valamit! Lehet meg kellene nézetnem magamat, nem kaptam e el valamit tőle, még anno.

Nem találok parkolóhelyet Tanja lakása előtt -ami a belváros révén nem meglepő- így elakadás jelzőt kapcsolok és lehúzódom az útra.

"Itt vagyok.

CR7"

"Megyek"

Váltok vele gyorsan üzenetet. Amíg várakozom az prostira kezemmel dobolok a kormányon. Ölemben lévő készülékre pillantok, ami rezgésbe kezd. Megforgatom a szemem, tuti megint várhatok még rá tíz percet -múltkor is ez volt.

"Beszéltél Katetel?

Neymar"

Eleinte nagy szemekkel pislogok a kijelzőre, majd egy keserű vigyor kúszik arcomra és elkezdem tárcsázni a brazil számát. Harmadik csörgés után fel is veszi.

- Ronaldo- szól bele a telefonba köszönés nélkül.

- Neked is szia, kis brazil- cseng cinikusan a hangom- próbáltam vele beszélni, de éppen nagyon elfoglalt volt.- Térek a lényegre.

- Ezt hogy érted?- Cseng értetlenül hangja, szóval egyáltalán nem tud semmiről sem?- Nem vette fel?

- Az csak egy dolog, de elmentem hozzá és igaz, ami igaz, megzavartam az enyelgését három pasival, szóval faképnél hagytam- mesélem el neki én a sztorit, ha már a nagy barátnője nem volt rá képes.

Időközben Tatjana megérkezik és kopog az ablakon, mire kinyitom az autót, de látva, hogy telefonálok -méghozzá portugálul- csendben marad és csak beül az anyósülésre táskájával kezében.

Másik oldalról még mindig pusztán néma csend hallatszik, így inkább végigmérem a mellettem ülő nőt.

Haja szoros lófarokban felgumizva, egy bézs, bundás bőrkabátot visel, farmerrel és laza szürkés színű pólóval. Barna táskáját az ajtó és maga közé helyezi, hogy jobban elférjen, miközben telefonját nyomkodja. Arcát szokás szerint sok smink fedi, igazi maszk már szinte.

Vékony ujjaival gyorsan ír az érintőképernyős készüléken. Zavartan kezd el pislogni felém, amikor észreveszi, hogy bámulom. Egy féloldalas mosoly ül ki arcomra, mire azonnal lesüti szemeit. Furcsa. Prostituált, mégis szégyenlős és könnyű zavarba hozni. Mintha nem is ez lenne a munkája.

- Neymar itt vagy még?- Szólok bele a telefonban -de le sem veszem szemem Tanjaról-, aminek másik oldaláról már lassan percek óta nem érkezik válasz.

Az újabb sztárfocista nevének hallatán picit megilletődik az orosz, de gyorsan rendezi vonásait. Úgysem érti, a többit.

- Persze- szól bele a telefonba zavarodottan.

- Látom sikerült neked is újat mondanom ezzel- torkollom le a brazilt még mielőtt megszólalhatna.

- Ne haragudj, most le kell tennem- ráz le gyorsan és köszönés után kinyomja a telefont.

Remélem sikerült feszültséget szítanom köztük. Nem Neymar miatt, Catherine miatt, amilyen undorító egy nőszemély nem érdemli meg, hogy barátai legyenek. Nem csoda, hogy az apja nem kíváncsi rá -én sem lennék a helyében.

- Mehetünk?- Húzom fel jobb szemöldököm a szőkére nézve, aki csak bólint egyet.

Nem törődve szótlanságával a saját házam felé veszem az irányt.

Az út feltűnően csendben telik, amit nem bánok, mégis olyan, mint a vihar előtti csend, ami megrémiszt. Csupán az elég rossz spanyol zene ad egy kis zajt.

- Minden rendben?- Kérdezem meg mégis.

- Persze- erőltet egy kényszer mosolyt magára..

Hát ha nem, hát nem. Én nem fogok semmit sem erőltetni.

Amint beérek az utcába szíjat hasít a hátamba a felismerés, miszerint egy "idegen" autó áll a házam előtt. Úgy teszek, mintha észre sem vettem volna Marcelo járművét és felkanyarodom a kocsi felhajtóra, miközben már a kapu elkezdett jobb oldalra elhúzódni. Idegesen dobolok a kormányon, nem akarok beszélni a spanyollal.

- Öhm, Cris- mutogat a mellettem lévő ablakra Tatjana.

Egyből odakapom fejemet, ahol a bongyor szigorú arcát pillantom meg. Lehúzom az ablakot -bunkó azért mégsem lehetek. Kérdőn pislogok a mogorva védőre.

- Mégis mire volt jó neked ez a jelenet Catherine lakásán?- Von kérdőre, mire kénytelenül elnevetem magamat.

- Látom sok mindenről nem hallottál- rázom meg fejemet nevetne- el akartam neki mondani, hogy szeretem és életem legnagyobb hibája volt, hogy nem őt választottam, de megzavartam az édes négyesét, aminek Ramos volt az egyik résztvevője. Talán jobb is, hogy nem csináltam magamból hülyét. Undorító- fejtem ki véleményem.

Marci hirtelen kicsit hátrahőköl. Meglepődött ő maga is.

- Nézd Cris- sóhajt fel- nem vagytok már együtt, semmi sem köt téged Katehez, vagyis nem szabhatod meg senkinek sem, hogy szexelhet e vele- próbálja védeni Ramost.- És úgy látom, hogy te sem unatkozol- pillant a mellettem ülő szőkeségre, aki összébb húzza magát egy kicsit.

- Hadd mutassam be- érintem meg a nő hátát.

Marcelo benyújtja mancsát a lehúzott ablakon, mire Tanja próbál egy mosolyt erőltetni arcára és úgy fog kezet vele.

- Tatjana Chenkova.

- Marcelo. Remélem nem haragszol, ha nem teljes nevemen mutatkozom be- ereszt meg mosolyt a lány a felé, aki úgy tűnik, könnyebben oldódik így fel.- Túl hosszú lenne- neveti el magát feszülten.

- Nos, ha nem haragszol Marci, dolgunk van- köszönök el tőle, mire ő is ezt teszi; elbúcsúzik tőlünk.

Percek sem telnek bele, de már az ágyon heverünk Tanjaval. Az orosz nő nagyon érti a dolgát, de én mégsem figyelek rá. Nem élvezem. Sosem voltam az a típus, aki csendben sír a sarokban vagy akármi hasonló, de most úgy tűnik mégis ez fogom tenni. De természetesen nem a sarokban és nem sírva.

Utálom magamat amiatt, hogy még mindig egyetlen egy nő jár a fejemben megállásnál nélkül, miközben ő már régen túl lépett rajtam. Utálom ezt az egész helyzetet. Ha tehetném mindent visszacsinálnék.

- Tanja- szólítom az nőt, aki éppen a nadrágom övével bajlódik.

- Igen?- Néz fel hirtelen, lihegve.

Legalább valamelyikünknek ínyére van a dolog.

- Lenne kedved velem és a csapattal bulizni szombat este?

48. fejezet ~ Háttérharcok

Pearl Clark

November 10. ; Madrid, Spanyolország

 A kínos jelenet után - amit a portugál volt szíves celebrálni - Ramos és Paolo a távozás útjára léptek, de előtte a védő szentül megesketett, hogy lesz még folytatása az elmúlt estének. Olyan katyvasz volt a fejemben, hogy beleegyeztem. A becsukódó ajtót nézve a szemeim előtt fekete pöttyök kezdtek el ugrálni, majd fordult egyet a gyomrom. Kezemet a szám elé kapva siettem a fürdőszobába ahol a csésze mellé zuhanva kiadtam magamból a nemrég még elégedetten elfogyasztott reggelimet.

 - Jól vagy? - fogta össze a hajamat Vincent aggódva.

 - Nem tudom - hunytam le az erőlködéstől könnybe lábadt szemeimet.

 - Ennyire felkavart amit az a buzi mondott? - kérdezte mérgesen.

Felnéztem rá és az arcára kiülő aggodalomtól halványan elmosolyodtam.

 - Furcsa ezt a szót a te szádból hallani - tápászkodtam fel és indultam el a mosdóhoz, hogy megszabadítsam a számat a keserű íztől.

 - Ne mond, hogy nem bántott meg! - dőlt a csempének miközben a tükörben figyelte minden mozdulatomat.

 - Pedig nem - sóhajtottam fel. - A látottak alapján ítélt és valljuk be az nagyon is ellenem szólt.

 - Akkor miért buktál így ki? - mutatott rá az előbbi helyzetemre.

 - Talán azért, mert ő is azt hitte, hogy Kate vagyok és az esett rosszul, hogy ezt kinézi belőle. Ő nem olyan és ezt te is tudod. A nővérem soha nem csinált akkora ökörségeket, mint én - kapaszkodtam a mosdó szélébe görcsösen, mert visszatért az előző rosszullét.

 - Ő is? - húzta fel a szemöldökét érdeklődve. - És még ki?

 - Na vajon ki? - forgattam meg a szemeimet, ami nem tűnt jó ötletnek, tekintve, hogy újabb hányinger kapott el tőle. - Szerinted Ramos kivel feküdt le?

 - Basszus! - kerekedtek el a szemei az olasznak. - Az ő nevét nyögte miközben benned ...?

 - Fejezzük be! - állítottam meg a kezeimmel amik úgy remegtek, mint a kocsonya és ezzel el is terelték Vincent figyelmét.

 - Hé! Te nagyon nem vagy jól - kapott a karjai közé és elcipelt az ágyamig. - Hű! - nézett szét vigyorogva a hurrikán sújtotta szobán, miután letett a matracra - Ti aztán nem vagytok kispályások! Most már értem azokat a furcsa zajokat amik egész éjjel kiszűrődtek innen. Amúgy meg ki kéne szellőztetni, mert tömény kanszag van - húzta fel az orrát.

 - Ne játszd a szendét! - intettem le. - Azt hiszed nem láttam, hogy milyen szemeket meresztettél Sesére?

 - Ó, már Sese? - emelgette a szemöldökét jókedvűen. - Az előtt még csak Ramos volt. Amúgy meg igazad van, tényleg rohadt jól néz ki. Szerintem én is kihasználtam volna minden másodpercet vele, csakúgy ahogy te - kacsintott rám, de mikor meglátta a nyúzott arcomat, elkomorult. - Nem festesz túl jól. El kéne menned dokihoz.

 - Jaj, hagyjál már - fújtattam dühösen. - Nincs semmi bajom, csak az az idióta felbaszott egy kicsit, de majd megnyugszom - temettem az arcomat a párnámba.

 Fáradtnak és összetörtnek éreztem magam. Lehunyt szemeim elé bekúszott a portugál képe. A csalódottság, az undor és még rengeteg érzelem kiolvasható volt a szeméből. Szavai, mint egy kilencfarkú macska, a lelkembe vájtak. Nem miattam hiszen tudtam magamról, hogy nem vagyok szent, de ő a nővéremről beszélt aki semmiről sem tehet. Most először fordult meg a fejemben, hogy nem kellett volna átvennem a helyét, de ezt az érzést azonnal felülírta a büszkeségem. Nem, nem fogom engedni, hogy ez a senkiházi lelkiismeret furdalást okozzon. Eddig, magamhoz képest kesztyűs kézzel bántam vele, de ennek vége. Most megmutatom neki, hogy mi jár annak aki Pearl Clarkkal baszakodik. Semmi jó, erre mérget vehet - húztam sejtelmes, gonosz mosolyra a számat.

Sergio Ramos

November 14; Madrid, Spanyolország

Napok óta az összes gondolatom Kate körül forgott. Olyan éjszakát töltöttem el vele, ami talán soha többet nem lesz az életemben. Az a nő maga a megtestesült szexualitás. Minden egyes percben egyre biztosabb voltam benne, hogy Roni egy idióta. A furcsa reggeli találkozás óta nem beszéltünk egymással, ha lehetett kerültük a másikat és ezt a csapatban is észrevették, de még nem tették szóvá.

 - Mai terv? - csapott a vállamra Karim vigyorogva.

 - Szerintem megpróbálkozom megint randira csalni Catherinet - vontam meg nem törődöm módon a vállamat, de közben belül ideges voltam, hogy vajon sikerül-e.

 - Wáó! Kate meg te? - húzta fel kérdőn a szemöldökét.

 - Hát ja - vigyorodtam el úgy, hogy a szám majdnem körbe szaladt a fejemen. - Pár napja már elvittem az egyik barátom klubjába és nagyon jól éreztük magunkat.

 - Nem inkább egymást? - villantotta ki a fogait egy perverz vigyor kíséretében.

 - Egy úriember nem beszél ilyesmiről - tettettem magam.

 - Egy úriember nem is, de te nem vagy az - boxolt a vállamba.

 - Az tuti - viszonoztam a kedvességet.

 - Akkor ki vele, milyen volt? Még mindig szeret karmolni? És amikor elélvez rászorít a....

 - Állj! - pislogtam rá elhűlve. - Te is? Neked is? - habogtam megrendülten.

 - Nyugi, nekem még akkor volt meg amikor még senki nem ismerte. Egy átmulatott dubai-i éjszakán futottunk össze. Teljesen kicsavart a csaj, pedig nem is egyedül voltam.

 - Miiii? - emelkedett két oktávot a hangom. - Ezt hogy értetted?

 - Úgy ahogy te is - vigyorgott rám önelégülten. - Ramival, az egyik barátommal voltam és hidd el, életemben nem éreztem még ennyire az édes hármast.

Ettől a gondolattól valahogy nem lett jó kedvem. Mi van akkor, ha Crisnek igaza van és Catherina tényleg nem az az aranyos, kedves lány akinek megismertem? Ne hagyd, hogy az az idióta tele beszélje a fejedet! - suttogta egy belső hang erélyesen és én hallgattam rá.

 - Szombaton a meccs után buli, jöttök? - zavarta meg a beszélgetésünket Marcelo vigyorogva.

 - A szokásos felállással? - kíváncsiskodott Karim.

 - Egyértelmű tesó! - öklöztek össze a bongyori bohóccal. - Kaja, pia, jó zene - sorolta lelkesen a brazil. - Itt az ideje egy kis lazításnak. Serg, te is jössz?

 - Még meglátom - adtam a flegmát miközben már azon járt az agyam, hogyan veszem rá Katet, hogy elkísérjen.

 - Okés, akkor majd sms-ben küldöm az időpontot - veregette meg a vállamat Marci.

Vigyorogva néztünk távolodó alakja után. Ő volt az az ember akinek már a puszta jelenlététől is jobb kedve lett mindenkinek.

 - Már alig várom - dörzsölte össze a két kezét Benzema. - Remélem fullos csajok is lesznek. Jó lenne beújítanom egy ágymelegítőt - röhögött fel.

 - Te soha nem tudsz megállapodni egy mellett mi? - csóváltam meg somolyogva a fejemet.

 - Miért, te talán igen?

 - Nem, eddig nem, de Catherinat szívesen beizzítanám hosszútávra - húztam perverz mosolyra a szám.

 - Úgy érted, mint barátnő vagy mint dugópajti?

 - Mindkettő! Eszméletlen jó az ágyban akkor meg miért kéne veszni hagynom?

 - Az előbb még kiakadtál, hogy nekem is megvolt - értetlenkedett a francia.

 - Ja, de közben rájöttem, hogy nem a tulajdonom, szóval azt csinál amit akar egészen addig, míg meg nem kérem, hogy legyen a barátnőm. Onnantól kizárólagos jogot formálok rá.

 - A-ha! - pislogott rám Karim, mint egy elmebetegre. - És ő tud már erről?

 - Még nem, mert ezt csak most találtam ki - düllesztettem ki büszkén a mellemet. - Sőt, most hogy mondod...

 - Igen? - türelmetlenkedett beszélgetőpartnerem.

 - Elhívom Katet is hétvégére, biztos örülne neki.

 - Ott lesz Cris is - figyelmeztetett Benzema.

 - Leszarom - törtem ki dühösen. - Legalább tudni fogja, hogy ő már az enyém.

 - Hát, te tudod...

Beszélgetésünket a portugál felbukkanása szakította félbe. Dühös tekintetét látva elgondolkodtam rajta, hogy vajon mennyit hallhatott a beszélgetésünkből, de aztán rájöttem, hogy nem érdekel. Neki is ott volt a lehetőség, hogy birtokolja Katet, de elbaszta.

Pearl Clark

November 15; Madrid, Spanyolország

Meglepett Ramos meghívása, de nem sokat vacilláltam a válasszal, igent mondtam. A győztes meccs után amit 4-1-re megnyertek a Sociaded ellen, hatalmas buli kezdődött már az öltözőben is. Nevetve figyeltem az egymást ugrató srácokat és jókedvemet még a gúnyosan figyelő portugál sem tudta elrontani.

 - Ezt megünnepeljük kettesben is szépségem! - kapta el a derekamat és rántott magához a védő. Ajkai követelőzve csaptak le az enyémekre. Olyan erővel csókolt, hogy szinte éreztem az ereiben futkosó adrenalint ami lassan engem is megfertőzött. Összefonódott testünk egy erős lökéstől vált csak ketté.

 - Hé! Ez most mire volt jó? - mordult rá haragosan az elkövetőre Ramos, de én kezeim közé fogva az arcát leállítottam.

 - Hagyd! - néztem lemondóan Ronaldo után. - A vesztesek nem érdemlik meg, hogy foglalkozzanak velük.

 - Igazad van - nézett a szemeimbe és újra elmosolyodott. - El sem hiszem, hogy egész hétvégén velem leszel - fúrta arcát a nyakamba. - Hogy-hogy elengedett a drága barátod? - kérdezte iróniától csöpögő hangon.

 - Ezt most fejezd be! - toltam el magamtól dühösen. Utáltam, még ha csak verbálisan is, de bántotta Vincentet. - Ismered már a kapcsolatunkat, úgyhogy inkább annak örülj, hogy ő otthon marad!

 - Igazad van - bújt hozzám békülékenyen. - Felejtsük el, hogy létezik és élvezzük ki együtt a hétvégét.

47.Fejezet~ Tizenkét óra

Cristiano Ronaldo


November 10; Madrid, Spanyolország

 - Ja, meg volt egy eszméletlen gyönyörű és kedves csajod aki szeretett, elfogadott és nem a pénzed kellett neki - bassza a fejemhez az igazságot könyörtelenül. - Bocs, hogy ezek után nem tudlak sajnálni.

 - Akkor baszódj meg! Látom rajtad, hogy bármit mondok is, az ő pártjára állsz. Valld be, hogy te is szívesen megfektetnéd - szólok vissza neki, és némi igazság is van benne, mindkettejüknek csak egy éjszakára kéne a másik. Sergio nem tud megállapodni egy nő mellett.- De nem akarlak elkeseríteni, Kate soha nem fog veled szóba állni, mert nem vagy az esete.- És ezt igazolja a mellette lévő barátja is, aki nem feltűnő mód, de hasonlít rám. Semmi gond Catherine, rajtam kívül senkinek sem tűnt még fel, hogy összeszedned Cristiano Ronaldo 2.0-át.

 - Csak, hogy tudd ma este vele randizom - hallom még utoljára a spanyol védő öntelt hangját.

- Igen csak tönkrement az ízlése- morgok orrom alá és sajnálom, hogy ezt nem hallja egyikük sem.

Vissza kell szereznem őt, nem állhat le mindenfélével utánam... a végén még engem fognak megszólni. Vicces is lenne...

Amint beülök autómba felvetődik bennem egy ötlet, amit azonnal el is vetek. Hülye leszek én futni utána, majd ő tesz érte, hogy újra együtt legyünk.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok közepette vezetek haza a délutáni csúcsforgalomban. Mondanom sem kell, hatalmas dugó uralja Madrid utcáit -amit nem mellesleg nagyon utálok.

Körülbelül egy óra telik el mire már újra a saját házamban fekhetek, a saját kanapémon. A ház szinte kong az ürességtől. Se Juni, se anya, se Kate, se barátok... sem senki,

(...)





- Cristiano, hát te hogy-hogy itt?- Foglal helyet mellettem megilletődve a már igencsak nem szomjas barátom.

- Neked is szia- fogok vele kezet egy mosoly közepette- tudod, kellett egy kis kikapcsolódás.

Igazából magam sem tudom miért vagyok itt. Normális esetben inkább elmennék edzeni és úgy vezetném le a feszültséget, nem pedig egy drogos klubban tölteném az éjszakámat.

- Nos, és akkor meghívhatlak valamire, vagy még mindig nem iszol alkoholt?- Kérdezi humorosan.

- Maradok a víznél- emelem fel poharamat, ezzel szemléltetve is a dolgot, mire hagosan felhorkan.- Ha megeszel akkor is- nevetem el magamat.

- Nem kéne egy nő végre neked?

- Szerintem jobb lesz, ha most elmész Juan- szorul ökölbe a kezem és próbálom türtőztetni magamat, nehogy beverjem az üzletember képét.

- Hát ha mégis, nagyon ajánlom az félig orosz Tatjanat, igazi vadmacska- karmol a levegőbe, mintha ő maga is egy lenne.

Szemeim villámokat szórnak a spanyol férfi felé, legszívesebben kinyírnám.

Unottan nyúlok poharamért és iszom meg a benne lévő maradék vizet. Tekintetem akaratlanul is az örömlányok asztala felé téved. Egyértelmű, hogy melyik nőről beszélt Juan. A sok barna közt ő az egyetlen szőke. Haja egészen háta közepéig leér, hófehér bőre kivirít a többi -valószínűleg- spanyolé közül. Egy koktélt tart kezében miközben éppen nevet valamin, a többi prostituálttal együtt. Vörös rúzsa minden egyes érintkezés után nyomot hagy a pohár peremén. Ruhája harmonizál szája színével és hátán egy hatalmas kivágás ékeskedik. Talán nem is olyan rossz Juan ötlete.

Erőt véve magamon felállok a fotelből és Tatjana felé veszem az irányt, miközben őt vizslatom megállás nélkül. Amint fellépek az asztalukhoz minden szempár rám szegeződik.

- Tatjana, ha nem tévedek?- Nézek rá a szőkére egy sármos vigyor közepette.

- Ugyan kérlek, csak Tanja- legyint egy vigyor közepette.

- Részemről az öröm- csókolok neki kezet- meg kell jegyeznem, elbűvölő az akcentusod.- Kacsintok rá.

- Köszönöm- süti le szemeimet, mintha zavarban lenne, pedig biztosan nincsen.

- Meghívhatlak valamire esetleg?- Tartom felé kezemet.

- Természetesen- pattan fel ülőhelyéről és belém csimpaszkodik.

Az orosz nő könnyedén lépked mellettem, Irinahoz tudnám hasonlítani ezt a rideg magatartást. Tipikus orosz.

A pulthoz odaérve felkönyökölök és intek a bent sürgő- forgó lánynak. Teste nagy részét tetoválások fedik, orrában és ajkaiban különféle piercingek ékeskednek. Hosszú fekete haja két kontyban van fogva feje tetején. Fekete haspóló és a szoknya alig fedi a vékony testét.

- Mit adhatok?- Próbálja túl kiabálni az üvöltő zenét.

Nem válaszolok, csupán mellettem szobrozó nőre tekintek és tenyeremmel meglököm picit derekát ezzel biztatva, hogy kérjen magának valamit.

- Egy Mojitot- mosolyog kedvesen az emos lányra.

Jellemző, nem akar könnyű prédának tűnni, ezért nem kér semmi erotikus nevű koktélt. Ha azt akarja, hogy megbecsüljék talán nem annál az asztalnál kellene ülnie.

A pultos lány elé tolja a poharat és miután kifizetem elkezdem húzni a raktár felé, ahol a tulajba ütközök.

- Oh Alejandro- szólítom meg kedves ismerősöm- milyen jó, hogy beléd botlottam- kezdeném, de letorkol.

- Jobbra a második ajtó- ad kezembe egy kulcsot, amin egy apró oroszlán szolgál kulcstartóként.- De ne törjetek össze semmit sem kérlek- tekint még vissza egyet.

Csupán elmosolyodom, minek következtében a nő a nyakamnak esik és csókokkal kezdi el behinteni az bőrt rajta.

Egymást falva, faltól- falig ütközve botorkálunk el az irodáig, ahol nehezen ugyan, de végül sikerül kinyitnom az ajtót. Magam után bezárva a nyílászárót neki vetem törékeny testét egy másodpercre sem elszakadva ajkaitól. Közben szemem sarkából valami ágy szerűséget próbálok keresni. Óvatosan kezdem el tolni a bordó kanapé felé, ahol végig fektetem. Jóleső sóhaj szakad fel ajkai közül miközben jobb tenyeremmel végigsimítok oldalán.

- Fejezzük be ezt a gyerekes játékot és csináljunk végre valami értelmeset- morgok ajkaiba.

A szőke szépség először kicsit megilletődik majd igazi vadmacskaként szórja le mindkettőnkről a ruhákat. Akárcsak egy filmben.

Nem teketóriázok vele, gondolkodás nélkül  behatolok, mire izmai megremegnek. Fordít helyzetünkön és ő kerül felülre. Jól mondta Juan, tényleg csak ajánlani lehet. Nem kell sok, néhány lökés után elmegy majd én is. Az orgazmus mámora közben kinyitom szemeimet és ránézek. A szép, jól eső érzés azonnal semmivé lesz mikor Catherine arca kerül Tatjanaéra. Fejemet gyorsan megrázom, majd újra ránézek partnerem, akinek ekkora már saját vonásait látom. Megkönnyebbülten felsóhajtok, de ő csak értetlenül pislog rám.

Leemelem magamról könnyű testét és arrébb rakom. Ruháimat összeszedve felöltözök és neki is kezébe adom saját darabjait. Farzsebembe nyúlok és nem túl gondolva a dolgokat pénzt nyomok a nő kezébe, aki habozás nélkül elrejti azt táskájában.

- Cristiano- szólít meg, mire ránézek- köszönöm- terül el arcán egy halvány mosoly.

Nem értem miről beszél így csak biccentek egyet neki, talán nem is lenne rossz ember. Sőt, biztosan nem lenne az, ezt előző gesztusa is mutatja.

- Mindenki csak megbasz aztán fizet, te voltál az első, aki valamilyen szinten törődött is velem. Ezt köszönöm- indokolja meg előbbi mondatát, mire meglepődök.

- Már ne is haragudj- szólalok meg érdekes hangfordozással- egy kurva vagy, mit vársz?- Teszem fel a logikus kérdést.

Nem válaszol csak megrántja vállait és kisétál. Talán megsértettem volna?

- Ha esetleg szükséged lenne valakire- nyom kezembe egy névjegykártyát.

Irodája nincs esetleg? Névjegykártya egy prostinak, röhej. Azért elteszem a papírdarabot telefonom tokjába és szorosan a nő mögött haladva visszatérek az üvöltő zenéhez és a hatalmas tömeghez én is.

- Ronaldo- hallom akcentus nélkül ejtve nevemet magam mellől.

Egy pillanatot sem várva azonnal a hang irányába fordulok. Neymar. Ez még mindig nem ment haza?

- Neymar?- Nézek rá gúnyosan.

- Segíteni akarok, ne velem beszélj így- mordul rám.

- Mégis miben tudnál te nekem segíteni?- Pillantok rá értetlenül- nem baszod meg többször a volt barátnőm, akit kibaszottul szeretek?- Halkul el végére hangom.

El sem hiszem, hogy kimondtam, hogy szeretem. Neki sem mondtam még soha, hogy szeretem. Bele sem gondoltam, hogy ezt érzem a brit lány irányt.

A velem szemben álló focista is teljesen lesokkoltan mered rám. Minden bizonyára jól ismeri a mi történetünket és őt is meglepte ez a dolog. Nos, még engem is.

- Egyszer sem feküdtünk le, nem mellesleg te jöttél elő egy kurvával hátulról- talál rá először ö a hangjára- próbálj vele beszélni, telefonon. Nyilván sok minden megváltozna- motyogja üreges tekintettel.

Csak bólintok egyet, mert még mindig nem tértem magamhoz azóta sem.

A brazil csak megpaskolja vállamat és magamra hagy kesze-kusza gondolataimmal. Beszélnem kell Katetel!

Felbátorodva kapom elő telefonomat és írok neki üzenetet. Önelégült fejjel csúsztatom vissza zsebembe a készüléket. Alejandro keresésére indulok, elég volt mára ebből a buliból.

Jó néhány perc után egy alkalmazott segítségével sikerül megtalálnom az üzletembert.

- Köszönök mindent barátom- adom át neki a kulcscsomót.

- Remélem jól érezted magamat, tudod, hogy mi mindig tárt karokkal várunk- fogunk kezet

- Minden jót Jandro- lépek ki a hátsó ajtó.

- Neked is Cris- hallom még hangját miközben már autómba ülök be.

November 11; Madrid, Spanyolország

Reggel telefonom ébresztőjére kelek. Azonnal a készülékért nyúlok hátha Kate válaszolt valamit, de semmi hír róla. Megértem, én sem vagyok biztos benne, hogy akarnék hallani magamról ezek után.

Nagy nehezen felkelek és lezuhanyzom hideg vízzel -ez talán majd kitisztítja a fejemet.

Hajamat törölgetve meredek a tükörképemre vajon van még esélyem Katenél? Ő tényleg nem olyan, mint a többi. A fenébe is Ronaldo embereld már meg magadat és beszélj vele személyesen!

Arcomra hatalmas vigyor ült ki, elmegyek hozzá! Felkapok egy fekete farmert és hozzá illő világoskék selyem inget.

Gyors tempóban robogok le a lépcsőn. Anélkül, hogy akármire is gondolnék bevágódom autóm vezetőülésébe és a Sunset felé veszem az irányt.

Vasárnap délelőtt réven kevesen vannak az utakon így viszonylag gyorsan odaérek a hotelhez.

Izgatottan tiporgok a liftben, egészen amíg az felér a negyedik emeletig. Emlékezetből megyek Catherine lakása felé, ahol kopogok az ajtón.

- Nézd Kate- rontok be köszönés nélkül, amint a szőkeség meglepődött arccal nyitja ki az ajtót.

A szó azonnal belém fagy, amikor körbenézek a szobában. Kate egy szál köntösben, míg Sergio, Vincent és egy ismeretlen srác boxerben merednek rám. Kate szemeiben csupa tanácstalanság látható, míg Ramosé villámokat szórnak. Vincent már fejét fogja a kialakult helyzettől. Három pasi, akik az ő nőjét akarják, valóban idegesítő lehet.

- Szóval már hárommal egyszerre, vagy néggyel? James nem bujkálsz véletlenül az egyik szekrényben?- Váltok cinikus hangnemre- azt hittem te tényleg más vagy, de egy igazi, vérbeli ribanc vagy csak te is- szegezem szavaimat az angol lánynak, aki egyre hangosabban kapkodja a levegőt. Fájnak neki szavaim.- De legalább nem csak én ismertelek ennyire félre, hanem a kis brazil barátod is. Sajnálom őt, hogy egy ekkora groteszk ember a nyakán maradt.- Terül el arcomon hatalmas mosoly- további jó szórakozást a város kurvájával fiúk, csak vigyázzatok a végén még elkaptok valamit- undorodok el aztán faképnél hagyom a teljesen sokkos állapotba került társaságot.

Hatalmas erővel vágom be az ajtót magam után, szerencse, hogy nem szakad ki.

Most tizenkét óra leforgása alatt újra megkedveltem és beleszerettem Catherine Clarkba, majd meggyűlöltem, valószínűleg örökre.

Útközben előveszem telefonomat és a benne lévő iratra pillantok.

Tatjana Chenkova.

46. fejezet ~ A Randi

Sergio Ramos

November 10; Madrid, Spanyolország

Fütyörészve álltam a tükör előtt és igazgattam magamon az inget, mikor kopogtak. Kíváncsian indultam a bejárat felé és mikor kinyitottam az ajtót az állam a padlón landolt

 - Hát te? - pislogtam elképedve az ott szobrozóra.

 - Bejöhetek? - kérdezte olyan elgyötört hangon amitől megesett rajta a szívem és arrébb álltam az útjából.

Némán követtem őt a szobába, ahol mindenütt a lázas készülődésem nyomai voltak láthatóak. A különböző színű ingek, nyakkendők, övek színes kavalkádként borították be a kanapé teljes hosszát.

 - Látom készülsz valahova - nézett végig a káoszon a látogatóm. - Bocsi, hogy megzavartalak közben, de muszáj beszélnem valakivel - nyúlt egy piros kockás ing után majd félre tette és leült az így keletkezett üres helyre.

 - Ö..., persze, hallgatlak - jöttem zavarba, hiszen nem sokszor láttam még őt így megzuhanva. - Miről van szó?

 - Inkább kiről? - húzta el a száját.

 - Kate - ejtettem ki önkéntelenül is a nő nevét.

 - Igen, ő - sóhajtott fel szomorúan a portugál is.

 - Nem értem, nekem... - kezdtem bele, de ő közbe vágott.

 - Hiányzik - emelte rám fáradt, meggyötört szemeit.

 - Már ne is haragudj, de nem is olyan rég, nem ez jött le a viselkedésedből.

 - Igen, mert féltékeny voltam. Mi van abban a kis pöcsben, meg abban az olasz macsóban ami jobb nálam?

 - Talán csak annyi, hogy ők nem rezeltek be a választástól - mordultam fel. A történtek tudatában nehéz volt elviselni Ronaldo mártírkodását. Én nem lettem volna olyan gyáva, mint ő.

 - Tudom, hogy elbasztam, de érts meg! - kiáltott rám hevesen. - Nekem ott van Juni, a családom, a karrierem...

 - Ja, meg volt egy eszméletlen gyönyörű és kedves csajod aki szeretett, elfogadott és nem a pénzed kellett neki - löktem oda gúnyosan. A kezdeti sajnálatom iránta már köddé vált. - Bocs, hogy ezek után nem tudlak sajnálni.

 - Akkor baszódj meg! Látom rajtad, hogy bármit mondok is, az ő pártjára állsz. Valld be, hogy te is szívesen megfektetnéd - gúnyolódott rajtam miközben már az ajtó felé tartott -, de nem akarlak elkeseríteni, Kate soha nem fog veled szóba állni, mert nem vagy az esete.

 - Csakhogy tudd - vágtam vissza csípőből - ma este vele randizom - húztam fel kihívóan a szemöldökömet és majdnem felnevettem mikor meghallottam a bejárati ajtó csapódását. Egy falióra bánta a portugál távozását.

Pearl Clark

November 10; Madrid, Spanyolország

- Ha-ha-ha, nagyon vicces vagy - forgattam meg a szemeimet Vinc kitudja hányadik beszólása után.

- Mond, hogy nincs igazam? Úgy készülődsz, mintha az esküvődre mennél.

 - Jaj, hagyjál már! - fújtattam dühösen. - Tudod jól, hogy mi a tervem. Csak elcsavarom a fejét, kielégülök és kész.

 - Oké - tette fel megadón a kezeit. - Ha nem bánod, én is elmegyek ma szórakozni - mondta elhalkulva.

 - Te hülye vagy? - fordultam felé döbbent tekintettel.

 - Mert?

 - Úgy mondtad ezt, mintha kötelességed lenne beszámolni róla, hogy hova mész. Nem vagyunk házasok, nem járunk együtt...

 - Jó, csak gondoltam nem szeretnéd, ha összefutnék valamelyik focistával és kérdések merülnének fel a kapcsolatunkat illetően...

 - Vincent! - szakítottam félbe. - Épp te magad mondtad tegnap, hogy nyitott kapcsolatban élünk - karmoltam a levegőbe. - Ennél jobb alibink nem is lehetne. Tökéletes alakítás volt.

 - Tudom - vigyorodott el öntelten. - Mindig mondtam, hogy egy zseni veszett el bennem.

 - Na igen, olyan mélyen, hogy nem is találjuk azóta se - nyújtottam ki rá a nyelvem.

 - Tartogasd e becses testrészed Ramosnak - kacsintott rám és nevetve húzódott el a felé száguldó hajkefém elől.

(...)

  - Ez komoly? - nevettem el magam amikor megláttam, a randim színhelyét. - Egy igazi western bár? Bika is lesz?

 - Rajtam kívül? Majd meglátod - vigyorgott sejtelmesen a spanyol macsó miközben beterelt az ajtón.

 - Hűha! - kerekedtek el a szemeim ahogy végig néztem a helységen. A tulajdonos nem sajnálta a pénzét arra, hogy hiteles legyen a berendezés és a dekoráció.

- Istenem! - sikkantottam fel, mikor az egyik sarokban megláttam a műbikát. - Honnan tudtad, hogy ez az egyik dolog amit szeretnék kipróbálni? - fordultam csillogó szemekkel a partnerem felé akinek a szája önelégült mosolyra húzódott.

 - Csak rád kell nézni és azonnal ordít rólad, hogy szereted az extrém dolgokat - húzogatta meg perverzül a szemöldökét. - Elmondok egy titkot. Annak idején nagyon szerettem volna torreádor lenni, hogy megőrüljenek értem a csajok, de anyám nem engedte.  Ma már nem bánom, hogy focista lettem mert így is megteszik - kacsintott rám.

 - Ah, férfiak - forgattam meg a szemeimet látványosan, de belül majd szét vetett az öröm, hogy kipróbálhatom a bikalovaglást.

Kézen fogva léptünk a pulthoz, ahol Sergiot régi jó ismerősként köszöntötték.

 - Nehogy azt mond, hogy idejársz levezetni a feszültséged? - haraptam be az alsó ajkam és csábítón pislogtam az előttem magasodóra.

 - Nem, azt egész máshol szoktam megtenni - súgta a fülembe amitől jóleső borzongás futott végig a testemen. - Ha jókislány leszel megtudhatod, hogy hol - húzta végig ajkait puhán az arcomon.

Gúnyos mosolyba szaladt a szám. Ha te így én is így - gondoltam magamban és innentől fogva mindent elkövettem, hogy még jobban feltüzeljem a védőt.

(...)

 Kapkodva próbáltam beilleszteni a kártyámat a zárba miközben Sergio ajkai folyamatosan falták az enyémeket. Az este felgyülemlett szexuális feszültség már a liftben kitört belőlünk. Egymásnak esve próbáltuk megtartani a vezető szerepünket.

Végre kinyílt az ajtó és mi majdnem beestünk rajta. Ahogy belöktem magunk után, kézen ragadtam a spanyolt és behúztam a szobámba.

 - A barátod...? - nyögte ki Ramos miközben letéptem róla az inget és csókokkal borítottam be a mellkasát.

 - Nincs...itthon... - lihegtem mikor ugyanezt tette velem ő is.

 - Akkor jó - mormogta miközben kihámozott a melltartómból majd szájával kényeztette a mellbimbóimat. Hátam ívben hajlott és fejemet a falnak csaptam. - Istenem, de gyönyörűek - fogta a kezeibe őket. - Eddig is tudtam vagy legalábbis sejtettem, hogy tökéletes vagy, de most érzem és látom is...

 - Ne pofázz! - túrtam türelmetlenül a hajába és magamhoz rántottam az arcát. - Csináld a dolgod!

Ruháink egy szempillantás múlva már a padlón hevertek körülöttünk, de cseppet sem bántuk. Szerettünk volna minél közelebb kerülni egymáshoz, így teljesen összesimultunk.

Ajkaink tépték egymást, kezünk szinte fájdalmas erővel simított végig a másik testén.

Két másodperc múlva pedig éreztem, ahogy Ramos felemelt, neki döntött a falnak és egy erőteljes lökéssel elmerült bennem. Felsikítottam az élvezettől. Nyakába kapaszkodva lovagoltam meg, mint a bárban a bikát.

 - Ez az! - hörögte. - Kurva jó vagy Bébi! - mondta miközben egyik kezével a fenekem alatt tartott meg, a másikkal pedig benyúlt kettőnk közé és a csiklómat vette kezelésbe. Ennyi kellett csak, hogy reszketve élvezzek el.

Kihúzta közülünk a kezét és a derekamra téve átölelt. Néhány lépés után letett az ágyra, de egy pillanatra sem húzódott ki belőlem.

 - Remélem tudod, hogy olyan éjszakában lesz részed amitől az össze eddigi férfit aki csak volt az életedben, elfelejted? - nézett pajkosan a szemembe, majd mielőtt válaszolhattam volna, újra lecsapott csóktól duzzadt ajkaimra.

(...)

A nap sugarai végig cirógatták meztelen testemet. Elégedetten nyújtóztam ki. Régen éreztem magam ennyire kielégültnek és boldognak.

 - Mmmm, jó reggelt! - csókolt nyakamba a mellettem fekvő védő és ahogy a hátamhoz simult, éreztem, hogy újra tettre kész.

 - Azt hiszem jobb nem is lehetne - hunytam le a szemeimet somolyogva miközben hagytam, hogy a spanyol kezei bebarangolják a testemet. A bennünk lévő tűz lecsillapodott, de a parázs megmaradt, így heves szex helyett egy érzéki szeretkezésbe torkolt az ébredésünk.

 - Fel kéne kelni - bámultam körülbelül húsz perc elteltével vigyorogva Ramosra akinek markáns vonásai és ezzel ellentétben álló kisfiús mosolya egy pillanatra magával ragadott. Szemei csintalan csillogással adták tudtomra, hogy mivel töltötte az elmúlt éjszakát. Duzzadt ajkai pedig hívogatóan elnyíltak, szinte könyörögtek, hogy újra ízleljem meg őket. Testem beleborzongott az emlékbe, hogy miket tett velem az a száj az éjszaka folyamán.

 - Ne már! Olyan jó most így - préselte magát közelebb hozzám és arcát a nyakamba fúrta.

 - Ne csináld, Sese! - nevettem el magam a csiklandós érzéstől.

 - Ezt mond még egyszer - emelte fel a fejét majd fölém hengeredett.

 - Mit? - értetlenkedtem.

 - A nevemet.

 - Sese?

 - Még - csókolt szájon.

 - Sese, Sese, Sese - suttogtam egyre halkabban ahogy ajkai minden egyes szó után egyre követelődzőbbek lettek. Levegőt kapkodva váltunk el egymástól.

 - Nem tudok veled betelni - nézett a szemeimbe. - Cris egy hatalmas pöcs, nem is értem, hogy... - kapta rám a tekintetét mikor rájött, hogy mit mondott. - Kate, ne haragudj!

 - Semmi gond - villantottam rá egy hamis mosolyt. Kibontakoztam a karjai közül és felkeltem. Magamra kanyarítottam az egyik pólómat. Az előbbi gondtalanságom tova tűnt. Mázsás súlyként nehezedett rám a gondolat, hogy csak azért feküdt le velem, mert azt hitte a nővérem vagyok.

 - Akkor miért mész el? - ült fel az ágyon.

 - Mert "valaki" rengeteg kalóriámat elégette az éjszaka, meg most reggel is és a gyomrom már jelzett, hogy éhes - forgattam meg a szemeimet. - Ha sietsz, neked is nézünk valamit - kacsintottam rá majd magára hagytam.

Az állmosoly azonnal letörlődött az arcomról ahogy beértem a konyhába. Fogaimat összeszorítva kapaszkodtam meg a mosogató szélébe. Gondolataim olyan hangosak voltak, hogy nem hallottam meg a mögém osonó férfi zaját és csak akkor döbbentem rá, hogy nem vagyok egyedül mikor magához húzott és átölelt.

 - Jól vagy Baba?

 - Persze - futotta el a könny a szemeimet miközben megfordultam az ölelésben és fejemet az izmos mellkashoz szorítottam. - Semmi gond.

 - Biztos? - simított ki egy kócos tincset az arcomból - Csak mert reggel még az élvezettől sikítoztál, most meg úgy nézel ki, mintha menten elsírnád magad - emelte fel az arcomat.

 - Mondom, hogy nincs baj Vinc - sóhajtottam fel, de nem tudtam a szemeibe nézni a barátomnak. Éreztem, hogy nem hisz nekem és szinte megváltásként hangzott fel a torok köszörülés az ajtóból.

 - Bocsi, zavarok? - nézett ránk Sergio értetlenkedve, egy szál boxerben. Vincent kikerekedett szemekkel járatta végig rajta a tekintetét.

 - Mázlista ribanc - súgta a fülembe olaszul, amitől azonnal felfelé görbült a szám. - Nem, nem zavarsz - fordult aztán a focistához. - Éppen azt kérdeztem Pe.. Katetől, hogy mit szeretnétek reggelizni? 

 - Hmm - kocogtattam meg a számat a mutató ujjammal. - Azt hiszem egy hatalmas adag omlett jólesne. Megcsinálod amíg lezuhanyozom? - nyomtam puszit a barátom arcára.

 - Persze, menj csak - vigyorodott el és ahogy elléptem mellőle, rácsapott a fenekemre. 

Nevetve nyújtottam ki rá a nyelvem majd elsiettem a szoborrá merevedett védő mellett.

Vincent Ambroso

November 11; Madrid, Spanyolország

Mindketten szótlanul néztünk a távolodó lány után. A helyzet vicces is lehetett volna, ha nem az előbb találom itt a szomorú Pearlt.

Ahogy beléptem a konyhába, azonnal tudtam, hogy valami nem stimmel vele. Vállai megereszkedtek míg ujjaival görcsösen kapaszkodott a pultba, de hiába kérdeztem rá, magába zárkózott.

 - Fura - szólalt meg Ramos hirtelen.

 - Mi? - nyitottam ki a hűtőt és vettem elő a reggelihez valókat.

 - Hát ez - mutatott végig rajtunk. - Mármint felfogtam, hogy ti nyitott kapcsolatban vagytok vagy mi, de téged tényleg nem zavar ez az egész?

 - Most arra akarsz kitérni, hogy nem idegesít-e, hogy a barátnőm egész éjjel veled kamatyolt és most pedig reggelit csinálok nektek?

 - Valahogy úgy....

 - Nem, kicsit sem - ráztam meg a fejemet és majdnem elröhögtem magam a spanyol arckifejezésétől. - Nézd, ezt mi már megbeszéltük. Én nem szólok bele az ő külön életébe és ő se szól bele az enyémbe. Amikor pedig együtt vagyunk, akkor jól érezzük egymást - kacsintottam rá.

 - Ez azt jelenti, hogy neked is....szóval te is.... - kérdezte zavartan miközben helyet foglalt az asztalnál. Nehezemre esett nem követni a mozdulatot mert a spanyol kidolgozott, tetovált teste nem csak egy misét ért  volna meg. Be kellett vallanom, kicsit irigykedtem Pepre amiért ő kipróbálhatta ezt a félistent. Bár a reggeli hangokból ítélve inkább egész volt. 

 - Persze - vontam meg a vállamat, óvatosan kifújva a bennem rekedt levegőt és figyelmemet visszafordítottam az előttem lévő tojásokra. - Nekem is vannak külön útjaim. Nincs ezzel semmi baj.

 - Neked - morogta a védő az orra alatt, de pechére meghallottam.

 - Ezt most miért mondtad?

 - Mert egyszerűen nem értelek titeket - fakadt ki dühösen. - Adva van egy gyönyörű, okos, aranyos csaj aki nem elhanyagolható tényként, egy vadmacska az ágyban és mégsem tudtátok, tudjátok megbecsülni. Cristiano egy barom volt, de ne vedd sértésnek, ha megcsalod Catherinet, te sem vagy jobb nála. 

 - Hé, figyelj haver! Ez nem így működik. Ronaldo tényleg egy balfasz volt, hogy hagyta kicsúszni a kezei közül Katet, de ne vegyél egy kalap alá vele! Én tudom, hogy mi kell neki. Őt nem lehet korlátozni, nem lehet birtokolni, mert utálja ha tárgynak nézik. Szóval nekem te ne akard megmondani, hogy hogyan bánjak vele - hadonásztam a kezemben lévő késsel amit Ramos kigúvadt szemekkel figyelt.

 - Mi a téma fiúk? - libbent be az ajtón frissen Pearl, megszakítva a kínos eszmecserét. - Hmm, micsoda illatok - szimatolt a levegőbe élvezettel. - Ha gondolod, üres a fürdő - fordult a focista felé, aki kapott az alkalmon és megmutatta, hogy nem tart tőlem, mert magához rántotta a lányt és vadul lesmárolta. 

Vigyorogva, fejemet csóválva folytattam a reggeli készítését. 

 - Ez durva volt - sóhajtott fel mellettem Pearl miután Ramos lelépett zuhanyozni.

 - Csak a szokásos kakaskodás - nyugtattam meg. 

Elővettem a tányérokat és kitálaltam az omlettet. Pep némán figyelte a ténykedésemet. Ahogy a focista visszatért közénk, szótlanul megreggeliztünk. 

 - Köszönöm, finom volt - mosolygott rám a barátnőm kedvesen miközben megsimogatta a karomat. 

 - Egészségetekre - bólintottam. 

 - Nekem mennem kell - állt fel az asztaltól a spanyol. - Pihennem is kell egy ilyen éjszaka után - vigyorgott nagyképűen rám. 

Szemeimet forgatva léptem ki mögöttük a nappaliba. Számat elhúzva figyeltem a búcsúzkodásukat. Ramos viselkedéséből azonnal leszűrtem, egy éjszaka is elegendő volt ahhoz, hogy teljesen belebolonduljon Pepbe. 

 - Ó, hello! - hallottam meg hirtelen barátnőm kérdőn, nevető hangját. Idegesen fordultam meg a tengelyem körül és azonnal megláttam Pearl jókedvének okozóját. A barna hajú srác megszeppenve állt a szobám küszöbén az este levetett, gyűrött ingemben. 

 - Szi...sziasztok - köszönt illedelmesen, szegény ruhadarabomat gyűrögetve a kezei közt. Hogy enyhítsem zavarát, mellé léptem. 

 - Kate, Sergio ő itt Paolo. Paolo, ők a lakótársaim - estem gyorsan túl a bemutatáson. - Gyere, csináltam neked reggelit! - húztam magam után, de Ramos hangja a konyhában is utolért.

 - Tévedtem, te még Crisnél is nagyobb barom vagy!

45.Fejezet~ Megérkezések

Neymar Jr.

November 10.; Madrid, Spanyolország

Miután lecsillapodtak a kedélyek elindulok eredeti célomhoz -szobát szerezni éjszakára. Azért mégsem maradhatok Pep és Vinc nyakán.

Mosolyommal veszem rá a recepciós lányt, hogy kerítsen nekem egy szobát az amúgy totálisan telt szállodában. A fekete, harminc év körüli nő láthatóan zavarban van jelenlétemtől. Meg értem, én is zavarban lennék magamtól.

- Köszönöm szépen- veszem el a kulcsot egy féloldalas mosoly kíséretében.

- Neymar- érinti meg valaki a vállamat, mire azonnal megfordulok.

- Oh, Marcelo- találom szemben magamat a bongyorral- mi járatban?- Teszek úgy, mintha az előbbi összeszólalkozás meg sem történt volna.

- Mi van közted és Kate között?- Kérdéssel a kérdésre.

Unottan felsóhajtok. Nem hiszem el, hogy senki sem tudja felfogni, hogy csupán barátok vagyunk. Nem hazudok, valóban kívánatos nő, de nem tudnék vele elképzelni egy kapcsolatot a barátságunkat meg nem akarom elbaszni.

- Kate a legjobb barátom- jelentem ki egyszerűen.- De már megszoktam, hogy senki sem hiszi el- rántom meg vállamat, mintha nem érdekelne ez az egész.

- Gyere, meghívlak egy kávéra- biccent a kert felé.

Szótlanul követem.

Közvetlenül az ajtó mellé leül egy asztalhoz én pedig vele szembe. Nem meglepő, hogy Madrid legjobb üdülőhelyének kertjében egy ilyen kis hangulatos kávézó is van.

Válogatott csapattársam egy "szokásosat" rendel, míg én egy sima fekete kávét kérek a pincérlánytól.

- Szeretem ezt a helyet-néz körbe a brazil- sokat szoktunk itt ülni, főleg tavasszal. Megszoktak már minket az emberek ezért nem kapnak sikítófrászt arról nem beszélve, hogy nincsenek lesifotósok- fejti ki a hely kellemességét.

- Mit szeretnél tudni?- Térek a lényegre sutba vágva az előbbi monológját.

Elmosolyodik, mintha csak tudta volna, hogy ezt fogom mondani.

- Honnan ismered Katet?

- Veszekedtek Ronaldoval és bánatában betévedt pont arra az elhagyatott, lepukkant szórakozóhelyre, ahol én is voltam. Beszélgettünk, felhívott magához és hát ja... jóban lettünk. Ennyi, nem nagy sztori.

Egy ideig csak pislog maga elé, néhányszor szólásra nyitja száját, de végül mindig lenyeli inkább a szavakat.

- Megvolt?

- Hányszor mondja még el, hogy nem?- Csattanok fel és idegesen felállok, már éppen készülök elhagyni az asztal, mikor haverom csuklómnál fogva ránt vissza.

- Nyugodj már le- mordul rám- jogtalanul.

Kirántom kezemet szorításából és puffogva ugyan, de visszaülök az ülő alkalmatosságba. Összehúzott szemekkel méregetem Marcelot. Felhúzott.

- Akkor mégis mi van köztetek? Már ne is haragudj, de nehéz elhinni, hogy ilyen meg olyan nagy barátok vagytok és még semmi sem volt köztetek. Néztél te már rá?- Tárja szét kezeit.- Kinek ne indulna be a fantáziája?- Tekint rám hitetlenül.

- Annak, aki nem egy megdugható alanyként tekint rá- forgatom meg szemeimet- szeretem, mint barátot. Mindennél jobban. Ennyi és nem több.- Szögezem le az egészet utoljára.

Catherine Clark

November 10.; Genting Highlands, Malajzia

Amint megérkeztem a szállásra kipakoltam és a hotel wellness részlege felé vettem az irányt. A repülőút szokás szerint nyugisan telt. Zenét hallgattam és néha-néha elbóbiskoltam. Magazinokat nézegettem, amik természetesen ruhákról, cipőkről és kiegészítőkről szóltak. Imádom mindet. A világ összes pénzét képes lennék elvásárolni -Peppel ellentétben. Ő inkább elinná. Tipikus Pearl.

A kis vietnami beállítottságú lány lassan egy órája gyúrja izmaimat apró kezeivel, mikor eszembe jut brazil barátom, akit elfelejtettem felhívni.

- Bocsi, el kell intéznem egy telefont- tápászkodom fel.

A masszőrnő csak bólint egyet és néhány lépést hátrál tisztességből, amit mélységesen megbecsülök.

Hátat fordítok neki és úgy ülök fel a padra, majd tárcsázni kezdem Neymart. Jó pár csörgés után veszi csak fel a telefont.

- Megjöttem már pár órája, bocsi, hogy csak most szólok- vakarom meg kínosan a fejem- totál elfelejtettem barátomat.

- Semmi gond Kate, épp Marceloval kávézunk a szálloda kertjében- utal arra, hogy nem a legalkalmasabb pillanatot választottam, hiszen akármikor lebukhatunk. -Nem is tudtam, hogy van itt ilyen is.- Kezd csacsogni tök feleslegesen, nem is ő lenne...

- Oké, értem- nevetem el magamat- puszilom Marcelot- hunyom le szemeimet egy pillanatra, hogy ne kezdjek el sírni.

- Ő is téged- hallom hangjában, ahogy mosolyog.

- Majd beszélünk Neymar- pillantok a mongoloid származású lányra, aki éppen egy Adonisszal beszélget. - Szeretlek.

- Persze, várlak. Puszi Kate- próbálja menteni a menthetőt.

Hiába nem mondta, hogy ő is szeret, biztos vagyok ebben és ez melegséggel tölti el szívemet, ami hasogat. Szétveti a fájdalom és a szomorúság a madridi srácok miatt. Leírhatatlanul hiányoznak, talán még Ronaldo is.

(...)

Megigazítom még utoljára hajamat a tükörben, amit az imént göndörítettem be egy picit. Fehér ruhámhoz kifejezetten passzol, hogy a szokottnál jobban göndörödik a hajam, A sminket szokás szerint, most sem vittem túlzásba.

Pontban nyolc órakor kopognak az ajtón. Hm, milyen pontos. Apró mosollyal arcomon nyitok ajtót a férfinak.

- Szia- mosolygok rá a thai fiúra.

Sötétkék selyem ing feszül izmos felsőtestére. Fekete lefelé szűkített farmert és sötétkék cipőt visel. Kissé vágott barna szemei huncutul csillognak. Fekete haja most is rakoncátlanul meredezik az ég felé.

- Szia Kate, ezt neked hoztam- ad kezembe egy csokor fehér rózsát.

- Köszönöm szépen- pirulok el egy kicsit- gyere beljebb, addig beleteszem vízbe.

Anon féloldalas mosollyal arcán lépi át a küszöböt. Tipikusan rossz fiús stílusa teljesen megfogott, amikor átvette a masszőrnő helyét és ő folytatta a kényeztetésemet.

Egy nagyobb pohárba engedek vizet és belehelyezem a csokrot.

- Na mehetünk is- lépek mellé, mire tenyerét derekamra csúsztatja.

Nos, szerintem ugyanazok a céljaik a másikkal.

44. fejezet ~ Látogató

Pearl Clark

November 10; Madrid, Spanyolország

  - Úgy rühellem ezt! - vágtam a krémszínű kosztüm kabátot a fotelba, ahol már várta őt a többi gyűrött ruhadarab.

- Mi a baj Cica? - állt meg az ajtóban Vincent, felhúzott szemöldökökkel.

 - Nem tudom felfogni, hogy mit eszik ezeken a göncökön Kate? - morogtam idegesen.

 - Esetleg mert nőiesek és csinosak? - vigyorodott el az olasz.

 - Talán én nem vagyok elég nőies vagy csinos? - toppantam elé csípőre vágott kézzel, de az összképet eléggé elrontotta, hogy nem volt rajtam más csak egy tanga, egy harisnya és egy melltartó.

 - Tudod, hogyha egy oldalon játszanánk, te volnál nekem a tökéletes nő - húzott magához és belepuszilt a hajamba, amitől érdekes módon azonnal lehiggadtam. Fogalmam sem volt róla, hogy mi a fene van velem mostanában, de a hangulatingadozásaim már engem is kikészítettek. - Bár ha gondolod, szívesen beáldozom magam egy-két orgazmus erejéig - röhögött fel mikor kiakartam tépni magam a karjaiból.

 - Idióta vadbarom! - néztem rá dühösen, mikor végre sikerült ellépnem tőle.

 - Most mi van? - tárta szét a karjait. - Azt mondtad, hiányod van, erre elmegyünk bulizni és te nem mész el szexelni Ramossal pedig...

 - Kussolj! - vágtam hozzá egy újabb ruhadarabot. - Tudod, hogy úgy kell viselkednem, mint a tesómnak. Nem ugorhattam egyből a nyakába, mert Catherine sem tette volna - húztam el a számat.

 - Ó, szegény kis kiéhezett Pep - húzta tovább az agyamat Vinc. - Akkor a második alkalommal már mehet?

 - Fogd be! - adtam fel a harcot a nővérem ruháival és megkönnyebbülve bújtam bele az egyik kedvenc,

saját darabomba. - Szerinted is híztam? - forogtam elkeseredetten a tükör előtt.

 - Én nem látok rajtad egy csepp felesleget sem - nézett végig rajtam tüzetesen a barátom. - Bár, mintha itt - nyomta az oldalamba az ujját - és itt - ismételte meg a mozdulatot a másik oldalon is és ezzel nevetésre ingerelt.

 - Fejezd be! - sikítottam mikor ujjai egyre gyorsabb iramba kezdtek csiklandozni. - Hallod? - ütöttem el a karjait, de hiába, Vincent könyörtelennek bizonyult és csak akkor hagyta abba, mikor már az ágyamon fetrengtünk és alig kaptam levegőt a nevetéstől.

 - Így már jobban szeretlek! - nyomott egy apró puszit az orromra majd a számra is. Elkeseredve kaptam az ajkai után. Hiányzott a testiség és baromira ki voltam már éhezve. Lehet, hogy nimfomán vagyok? Ettől a gondolattól észhez tértem és megszakítottam a csókunkat.

 - Vinc? - pislogtam kérdőn a barátomra aki csak vigyorogva nézett a szemeimbe.

 - Remélem gyorsan megdöntöd Ramost, mert én nem bírnám az iramot - röhögött fel miközben lefordult rólam.

 - Akkora szemét vagy! - csaptam tenyérrel a mellkasára.

 - De attól még imádsz! - kiáltott utánam mikor feltápászkodtam és elindultam a fürdőszoba felé. Egy gyönyörű nőies mozdulattal felmutattam neki a középső ujjamat.

Végül úgy döntöttem, hogy lecserélem a ruhámat egy másikra. Éppen a szekrényemben turkáltam, mikor felkaptam a fejem egy ismerős hangra ami a nevemen szólított. Az nem lehet - indultam el az ajtóhoz, ahol megtorpantam.

 - Mi a...? Mit keresel itt? - buktak ki belőlem a szavak nem túl udvariasan.

 - Kate elment nyaralni, Genting Highlandsbe. Totálisan kiakadt a cikktől - hadonászott őrült módjára a brazil csatár.

Szemeimet lehunyva próbáltam magamban tartani azt a frusztrált ordítást ami nagyon is kikívánkozott belőlem. Az elmúlt napom azzal telt, hogy Neymarral karöltve megpróbáltuk eltüntetni az összes cikket ami a nővéremet mocskolta.

 - De azért jól van? - tettem fel félve a kérdést és megnyugodva hallgattam a választ. Nyugalmamat csak a brazil megzuhanása rontotta el, aki magát hibáztatta a történtekért. Nagyjából két óra lelkizés után végre megértette, hogy nem ő tehet erről az egészről és akit okolok érte, az nemsokára megfog fizetni ezért. Hiába próbáltam rábeszélni, hogy aludjon nálunk, hajthatatlan volt. Szorosan átölelve búcsúztam el tőle és a fülébe suttogtam, hogy mennyire örülök, hogy Kate mellett volt és van a nehéz időkben. Igazi barát.

Nehéz szívvel csuktam be utána az ajtót. Megfordulva egy kíváncsi tekintettel találtam magam szembe.

 - Most mi van? - kérdeztem értetlenkedve.

 - Semmi - rázta meg a fejét vigyorogva Vincent - csak ilyet se sűrűn látni, hogy itt állsz egy száll fehérneműben és nem csavartad el a srác fejét.

 - Kapd be! - húztam el a számat. - Ő csak egy barát.

 - Ja, ahogy én is - röhögött fel.

 - Te más vagy - forgattam meg a szemeimet. - Szó szerint. Amúgy is, Ney Kate barátja, bár én jobban örülnék, ha több lenne neki, de hát ez van - vontam meg a vállaimat.

Hirtelen a folyosón felhangzó kiabálásra kaptuk fel a fejünket.

 - Ez nem..? - nézett rám Vincent kérdőn.

 - Ó, hogy bassza meg! - kiáltottam fel, majd sietve feltéptem az ajtót, ahol szembe kerültem Neymar és a portugál kettősével, akik egymással néztek farkasszemet.

 - Az igen! Egy pasi már nem is elég neked? - nézett végig rajtam Ronaldo gúnyosan -  Rólad meg nem gondoltam, hogy szeretsz osztozkodni - húzta el a száját a Barca focistájára.

 - Kussolj! - szólaltunk meg szinte egyszerre a brazillal.

 - Hű, de nagy az összhang - nevetett fel gúnyosan a nővérem exe.

 - Jó lenne, ha leállnál - figyelmeztettem.

 - Mert ha nem, akkor mi lesz?

 - Nem szeretnéd azt te megtudni - álltam elé és pipiskedve felnéztem a bosszúsan csillogó szemekbe.

 - Fenyegetsz?

 - Ugyan már! - nevettem fel cinikusan. - Ki vagyok én a naaaaagy portugál istenhez képest?

 - Fejezd be!- kapta el a kezemet és megszorította a csuklómat.

 - Ereszd el! - hallottam meg hirtelen vagy négy különböző hangot.

Ahogy körülnéztem, feltűnt, hogy már nem egyedül vagyunk a folyosón. Vészjósló arccal közeledett felénk Ramos, Marcelo, James és Bale.

 - Cris, engedd el őt! - fejtette le a portugál ujjait a kezemről Ramos majd maga mögé húzott.

 - Mi van, már az egész csapatnak megvoltál? - röhögött fel bunkó módon.

 - Roni, most már elég lesz! - tette a csatár vállára a kezét Marcelo. - Nem hiszem, hogy így kéne viselkedned azok után, hogy te cseszted el.

 - Persze, mert ő a szent és sérthetetlen Catherine Clark, aki szűzies életet él - morogta Ronaldo. - Tudjátok mit? Á, inkább nem mondok semmit - legyintett lemondóan a kezével aztán ott hagyott minket magunkra a folyosón. Pár percig csak némán néztünk a távolodó alakja után.

 - Minden oké? - fordult felém Bale míg James ajkán egy hamiskás mosoly jelent meg. Kérdőn néztem a kolumbiaira.

 - Nem csodálom, hogy Cris kiakadt - nevette el magát.

 - Miért? - ráztam meg értetlenül a fejemet.

 - Szerinted mi jött le neki abból, hogy itt van Neymar, Vincent és te pedig ebben a szexi kis semmiségben? - emelgette meg a szemöldökét vigyorogva.

  - Bassza meg! - néztem végig magamon. Nem mintha nem esett volna jól a körülöttem lévők elismerő pillantása. - Mindjárt jövök! - kiáltottam fel és beszaladtam a lakásba, hogy magamra kapjak egy köntöst. Ahogy kiléptem a szobaajtón, majdnem beleütköztem a spanyol védőbe.

 - Itt meg mi történt? - húzta fel a szemöldökét miközben a fotelba dobált ruhapiramist nézegette.

 - Semmi - vontam meg a vállam.

 - Kate éppen készülődött - nevette el magát Vincent a kínlódásomat látva.

 - Kapd be! - nyújtottam ki rá a nyelvem.

 - Majd te nekem - kacsintott rám az olasz amitől elkerekedtek a szemeim. 

 - Álmodj királyfi - húztam el a számat. - Most mi van? - pislogtam értetlenül a lakásomat elfoglaló, nevető focistákra.

 - Teljesen olyanok vagytok, mint az öreg házasok - adott magyarázatot a jókedvük okára James. 

 - Még csak az kéne - vágtuk rá szinte egyszerre majd egymásra nézve kitört belőlünk a nevetés. 

 - Nem értem - pislogott egyikünkről a másikra Bale. - Ez nem úgy hangzott, mintha szerelmesek lennétek.

 - Ó, a mi kapcsolatunk egészen különleges - kezdtem magyarázkodni.

 - Igen? És ez miben nyilvánul meg? - érdeklődött Ramos hevesen.

 - Hogy is mondjam? - haraptam be az ajkamat miközben a jó válaszon törtem a fejem.

 - Egyszerű, nyitott kapcsolatban élünk - jelentette ki Vincent teljes természetességgel. 

A szobában lévő összes férfi egyszerre kapta rám a tekintetét.

 - Pontosítanád?!- kérte hitetlenkedő hangon a spanyol.

 - Ez annyit tesz, hogy ha randira akarod hívni Katet, semmi kifogásom nem lesz ellene - vigyorgott ördögien a barátom amit én leesett állal néztem.

 - Ó - kerekedtek el Sergio szemei a döbbenettől majd baromi gyorsan kapcsolt és somolyogva hozzám lépett. - Ha benne vagy, elvinnélek vacsorázni.

 - Okké - mozdult meg az ajkam mielőtt végig gondolhattam volna a választ. 

 - Szuper! Este hétre itt vagyok érted - nyomott egy puszit az arcomra majd a többiektől kísérve, lelépett. 

James az ajtóból még visszafordult és rám kacsintott. Döbbenten néztem utánuk. A becsukódó ajtó látványa térített magamhoz. Dühösen fordultam az olasz felé.

 - Ez mi a franc volt? - vágtam csípőre a kezeimet.

 - Nagyon szívesen - vágta az arcomba majd röhögve elsétált a konyhába.

 - De mégis, ezt hogy képzelted? - ordítottam át a lakáson.

 - Pep, pasi hiányod van és én ezt megoldottam neked - dugta ki a fejét az ajtón, de vissza is húzta mikor meglátta az egyik felé repülő cipőmet. - Hey, inkább hálásnak kéne lenned! - morogta mikor a lábbeli néhány centivel a feje mellett a falhoz csapódott.

 - Miért is? - dühöngtem még mindig.

 - Mert voltam olyan aranyos, hogy összehoztam neked egy randit Ramossal. Ami - tette fel a kezét, hogy megállítsa a szóáradatomat ami kitörni készült belőlem - tutira eljut majd a portugál fülébe és ettől nagyon, de nagyon zabos lesz.

 - Hogy te milyen ördögi pasi vagy? - húztam széles mosolyra a számat amikor felfogtam, hogy mit mondott.

 - Ugye? A legjobbtól tanultam - ölelt át kedvesen. - Arról nem beszélve, hogy egy jó numera után remélem már nem leszel olyan idegesítő, mint mostanában.

 - Majom! - csaptam nyitott tenyérrel a mellkasára nevetve. 

Én is tudtam, hogy az utóbbi pár hétben totál zizi lettem és nagyon jó érzés töltött el attól, hogy találtam valakit aki ennek ellenére is megért és minden hülyeségemben támogat.