24. fejezet ~ Ismeretlen ismerős

Pearl Clark

01. Október; Milánó, Olaszország

   A hét eleji jelentés után papírjaimat magamhoz ölelve siettem végig a folyosón. Gondolataimba merülve értem az irodámhoz, ahol nem várt akadályba ütköztem.

 - Ó, ciao! - pislogtam meglepetten az ajtómban állóra. - Rám vársz?

 - Igen - bólintott a focista, majd illedelmesen megvárta, míg kinyitom a bejáratot és maga elé engedett.

 - Gond van? - pakoltam le a mappáimat és ültem le a fotelembe. Tekintetemet felvezettem a fiatal focista arcáig majd érdeklődve vártam a válaszát.

 - Segíts nekem! - nyögte ki mielőtt elhallgatott volna és arcán a vörös összes árnyalatát megcsodálhattam.

 - Oké, de miben?

 - Te annyira....neked mindig... - sütötte le a szemeit szégyenlősen.

Értetlenkedve néztem rá. Halvány lila fogalmam sem volt róla, hogy mit akarhat tőlem.

 - Gigi - szólítottam meg anyáskodva a fiatal kapust. - Nyögd ki bátran, hogy mit szeretnél.

Pár percig szótlanul nézett velem farkasszemet, majd tekintetét a szőnyegre szegezte és egy mély levegő után kinyögte életem legbizarrabb mondatát.

 - Taníts meg hogyan kell örömet okozni egy nőnek! - bukott ki belőle, mire a szemeim elkerekedtek, majd elnevettem magam.

Blue Jeans

- Hát persze! - töröltem ki a könnyeket a szememből. - Jó vicc volt, de nem nyalom be! Most már előjöhettek fiúk! - kiáltottam fel, mert azt hittem, hogy a csapat szórakozik velem, de mikor megláttam a srác elkínzott arcát döbbenten meredtem rá.- Ezt te sem gondoltad komolyan? - tört ki belőlem.

 - Miért? - suttogta maga elé.

 - Hogy miért? - kérdeztem elhűlve vissza. - Talán mert fiatalkorú vagy, a csapathoz tartozol és nem utolsó sorban anyád agyon is ütne, ha megtenném - soroltam az ellenvetéseimet, de ahogy ránéztem Gianluigira a gyomrom összeszorult. - Mi a fene ütött beléd?

 - Nem "arra" gondoltam - hebegte ha lehet, még jobban elvörösödve. - Mármint, nem a szex részre - nyelt nagyot.

 - Hanem? - emelkedett meg a hangom és a szemöldököm egyszerre.

 - Ó basszus - rogyott le a velem szemben lévő székre. - Én csak tudni szeretném, hogy mi az ami ahhoz kell, hogy megtudjam őket hódítani.

 - Úgy érted amitől az ágyadba ugranak - gyúlt fény a fejemben.

 - Ja, valahogy úgy - vigyorodott el végre.

 - És miből gondolod, hogy én vagyok ehhez a megfelelő tanár?

 - Ne izélj már - támadt fel főnixként a fiú magabiztossága. - Mindenki tudja, hogy még a meleg haverodat is sikerült megkísértened.

 - Ezt honnan? - tátottam el a számat meglepetésemben. - Mindegy, inkább nem akarom tudni - jöttem most én zavarba. Vincenttel azt hittük, hogy sikerült a görbe éjszakánkat titokban tartani, de úgy látszik ez csak hiú ábránd volt.

 - Akkor segítesz? - pislogott rám Gigi mintha sejtené, hogy nem tudok ellenállni a gyönyörű szemeinek.

 - Mit szeretnél? - sóhajtottam fel végül megadóan és hátradőltem a székemben.

 - Olyan szeretnék lenni, mint te csak férfiban - lelkesedett fel a kapus palánta.

 - Hát persze - húztam el a számat. - Megkérdezhetem, hogy miért?

 - Mert neked annyira egyszerű minden - sóhajtott fel. - Kinézel valakit magadnak és kettőt pislogsz, máris az ágyadban van...

 - Te ezt így látod? - döbbentem le.

 - És nem csak én. Mindenki.

 - Óh - meredtem magam elé. Erre soha nem gondoltam. Én csak éltem az életemet és egy percig sem töprengtem ezeken a dolgokon. Zsigerből jöttek a flörtölés alapjai. Ha jól emlékszem már kislány koromban is sikerült mindenkit az ujjaim köré tekerni egy szempilla rebegtetéssel vagy egy huncut mosollyal. - Rendben,  segítek, de szerintem ez hülyeség. Te egy cuki pasi vagy és simán meg tudsz szerezni bárkit akit csak akarsz - próbáltam még mindig lebeszélni, de sikertelenül.

- Köszi, köszi - ragyogott fel egy hatalmas mosoly az arcán.

 - Mivel kezdjük? - forgattam meg a szemeimet immár nevetve.

Mielőtt azonban hozzá kezdhettem volna életem talán egyik legbizarrabb küldetéséhez, megszólalt a mobilom. Kíváncsian vettem a kezembe, mert a kiírt szám abszolút nem volt ismerős.

 - Igen tessék? - szóltam bele bizonytalanul.

Sergio Ramos

01. Október; Madrid, Spanyolország

  Unatkozva dőltem végig a kanapémon. A délelőtti edzés teljesen kifárasztott és amúgy is, mostanában semmihez sem volt kedvem. Egyszerűen csak feküdni szerettem volna és bámulni ki a fejemből. Nem tudom miért volt, de engem is kezdett idegesíteni ez az állapot. Körül néztem a nappaliban, tekintetem megakadt a telefonomon, amitől kisebb mosoly kúszott az arcomra, mert Katet juttatta eszembe. Annyira aranyos volt a minap, ahogy elkérte a készüléket, hogy felhívhassa az ismerőseit. Kíváncsiságomnak engedve belelapoztam a híváslistába és megdöbbenve láttam, hogy az egyik számra sms-t is küldött:

 "Pep, ezen a számon foglak hívni, kérlek vedd fel! Szeretlek!"

 - Hm, ez érdekes - mordultam fel. - Ki lehet ez a pasi? Több mint fél órát beszélt vele.

Mielőtt végig gondolhattam volna, hogy mit teszek, ujjammal öntudatlanul is a hívás gombra nyomtam. Fülemhez emeltem a készüléket és gombóccá zsugorodott gyomorral vártam, hogy ki szól bele.

Breakeven

 - Igen, tessék? - hallottam meg egy enyhén rekedtes női hangot, amitől jóleső borzongás futott végig a testemen. Úgy éreztem, mintha egy finom kéz simított volna végig rajtam.

 - Hola - sóhajtottam fel. - Peppel szeretnék beszélni - kapartam össze egy épkézláb mondatot.

 - Sajnos most nem tudom adni, mert jelenleg nagyon elfoglalt - kuncogott fel a lány -, de szívesen megmondom neki, hogy kerested, amennyiben elárulod a nevedet.

 - Sergio - szaladt ki a számon, mielőtt megállíthattam volna a vallomást, de többet nem akartam elárulni magamról. Már így is elég kínosan éreztem magam, hogy kutakodtam Catherine barátai után. - És a te neved?

 - Bella - vágta rá azonnal. Hallottam, hogy a háttérben valaki felhorkant, de nem foglalkoztam vele. Teljesen elbűvölt az ismeretlen hang. - Megkérdezhetem, hogy honnan tudod ezt a számot?

 - Egy kedves ismerősöm elkérte tőlem a telefonomat, mert az övé tönkrement és így találtam meg ennek a bizonyos Pepnek a számát - magyarázkodtam kissé zavartan. - Biztos, hogy nem tudok vele beszélni?

 - Sajnos nem  - hallatszott a felelet. - Tényleg rengeteg a dolga.

 - A barátnője vagy? - csúszott ki egy újabb kérdés a számon, amit azonnal vissza is akartam szívni, de már késő volt.

 - Hogyan?

 - Jaj, ne haragudj! - kértem azonnal elnézést miközben az öklömmel a homlokomat ütöttem, hogy miért vagyok ekkora balfasz. - Én csak...

 - Te csak? - kuncogott fel a lány a vonal másik végén és nekem már ettől a hangtól is hevesebben kezdett dobogni a szívem.

 - Irigy vagyok - vallottam be, mert időközben rájöttem, hogy simán flörtölhetek Bellával, úgyse ismerjük egymást.

 - Pontosan miért is? - kérdezte miközben azt hallottam ki a reakciójából, hogy neki sincs ellenére a dolog.

 - Mert a hangod alapján tuti, hogy egy gyönyörű nő vagy és mivel te vetted fel a telefont, gondolom jól ismeritek egymást.

 - Hát, úgyis mondhatjuk - nevetett fel azon a szexi, búgó hangján. - Ne haragudj Sergio, de nekem tényleg mennem kell - váltott át komolyra a hangja.

 - Várj! - kiáltottam fel és ülő helyzetbe tornáztam magam. - Beszélhetnénk máskor is?

 - Nem hiszem, hogy ez jó ötlet - mondta kedvesen.

 - De..

 - Ciao Sergio! - köszönt el hirtelen és aztán megszakadt a vonal.

Meredten bámultam a kezemben lévő készüléket miközben az agyam még a lány által kiejtett nevem lágy rezgését játszotta vissza újra és újra.

 - Tuti, nem vagyok komplett - dőltem végig a kanapén nagyot sóhajtva.