30.fejezet ~ Borús gondolatok

Pearl Clark

Október 05; Dubai, Egyesült Arab Emírségek

Gondolataimba mélyedve könyököltem a medence szélére, ahonnan az egész város éjszakai látképe elém tárult. A feszített víztükör szinte mozdulatlanul ölelte körbe a testemet és csak a légvételemtől megmozduló mellkasom generált aprócska hullámokat körülöttem. Mióta visszajöttünk, ez volt az első nyugodt órám. Fáradt sóhaj hagyta el az ajkaimat ahogy visszagondoltam a mai nap történéseire. Cseppet sem voltam biztos abban, hogy érdemes volt hazajönnöm. Úgy éreztem, Katenek már nincs rám szüksége és ez frusztrált. Fájdalmas nyögés hagyta el a számat majd lehunytam a szemeimet és próbáltam visszatartani a könnyeket amik végül árulkodó gyorsasággal peregtek végig az arcomon és újra eszembe juttatták nyomorúságom indokai

 Dühösen vágódtam be az új autóm első ülésére, ügyet sem vetve a sofőrre, aki döbbent tekintettel pislogott miután kikaptam a kulcsot a kezéből. Alig tudtam kivárni, hogy a velem tartó olasz férfi elfoglalja a helyét mellettem. Ahogy ez megtörtént, kezem a váltóra simult, míg lábammal a gázpedált próbáltam átpréselni a kasznin.

 - Hé-hé-hé! - csattant fel egy figyelmeztető hang mellőlem. - Szeretnék életben maradni. Még rengeteg, szép férfi segget kell meghódítanom! - próbálta poénnal elűzni a félelmét Vincent.

 - Bocs - engedtem feljebb a pedált, hogy eleget tegyek a kérésének.

 - Min húztad fel magad  ennyire?

 Mély levegőt vettem, hogy ne kezdjek el egyszerre több nyelven káromkodni. Újra felidéztem magamban az üzenetet, amit drága nővérem volt szíves alkalmi sofőrünkkel elküldeni.

 - Kate nem akar velem lakni - bukott ki belőlem a fájdalmas válasz.  - Nem értem.. - ráztam meg a fejem miközben a rég látott, ismerős utcákat róttam. - Azt hittem ő is független akar lenni. Végül is, apánk őt is száműzte - próbáltam igazolni a saját önálló terveimet.

 - Baby - simította hatalmas tenyerét a combomra Vinc megnyugtatásul - Kate felnőtt nő. El tudja dönteni, hogy mi a jó neki. Ha nem akar elköltözni otthonról, annak biztos oka van.

Indokait hallva idegesen túrtam a hajamba.

 - De én azt hittem, hogy örülni fog ha megint együtt leszünk.

 - Attól még örül neked, csak...

 - Csak éppen szarik a fejemre - húztam el a számat.

 - Hova megyünk most? - próbálta elterelni a témát az olasz.

 - Meglátogatjuk a nővéremet és kiderítjük, hogy mi a fene történt vele - morogtam magamban, mint egy bolhás kutya.

 A látogatás gyors volt és enyhén szólva kiábrándító. Kate úgy viselkedett velem, mint egy ismerőssel és nem úgy, mint a testvérével. Talán még Vincentnek is jobban örült, mint nekem. A körmösnél tett látogatásunk pedig csak fokozta bennem a gyanút, hogy a szakadék ami köztünk keletkezett egyre nagyobb lesz. Ezt abból szűrtem le, hogy a nővérem elfelejtette megemlíteni, hogy jóban van Neymarral. Régen minden apró kis dologról beszámolt, most pedig titkai lettek előttem.

 - Hey, Gyönyörűm! - csókolt a nyakamba az észrevétlenül mögém lopódzó barátom, kiszakítva sivár gondolataim közül. Reszketeg sóhaj hagyta el a torkomat és hogy eltakarjam a könnyeimet, lebuktam a víz alá. Felé fordulva bukkantam fel ismét és egy egyszerű mozdulattal kisimítottam a vizes tincseket az arcomból.

 - Jól vagy? - húzta végig hüvelykujjait a szemem alatt miközben tenyerével megtámasztotta a fejemet és tekintetével végig pásztázta az arcomat.

 - Persze - villantottam rá egy hamis mosolyt, de nem tudtam átverni.

 - Kate-en gondolkozol?

 - Hagyjuk - húzódtam el tőle. - Én csak...  Nem is tudom, mit vártam - ráztam meg a fejemet. - Fura most ez az egész. Tudom, hogy én vagyok a fiatalabb, de eddig mindig úgy éreztem, hogy nekem kell vigyázni őrá. Egészen mostanáig olyan sebezhetőnek tűnt az érzelmei miatt - meredtem magam elé.

 - Ezt hogy érted? - könyökölt mellém Vinc és így együtt gyönyörködtünk az éjszakai Dubai látképében.

 - Kate, hogy is mondjam? - húzódott önkéntelen mosolyra a szám  - Kicsit szentimentális a lelkem. Hisz a szerelemben, a hűségben és a hasonló baromságokban. Már kislány korában is imádott esküvőset játszani a Barbie babáival.

 - És te?

 - Én? - töprengtem el rövid időre. - Én inkább kártyázni szerettem. Pókerezni, Unozni, Römizni. Mindent amiben nyerni lehetett. Imádtam számolni a lapokat, osztani, tervezni a következő lépést és a bosszún törni az agyam, ha véletlenül kikaptam, de ez szerencsére ritkán fordult elő - vigyorodtam el.

 - Nem erre gondoltam - nézett rám merőn Vincent. - Te hiszel a szerelemben és a hasonló baromságokban? - szegezte nekem előző szavaimat.

 - Nem - jelentettem ki határozottan. - Én abban hiszek, hogy a mában kell élni és nem szabad elszalasztani a kínálkozó alkalmakat. Egyszer már mondtam neked, engem nem hűségre és családalapításra terveztek.

 - Ez hülyeség! - csattant fel az olasz macsó hangja. - Minden nő férjről és gyerekekről álmodik. Hófehér ruháról, templomról stb.

 - Jézusom! - kaptam megjátszott ijedtséggel a számhoz a kezemet. - Akkor lehet, hogy nem is vagyok nő?

 - Hidd el Cica, az vagy, méghozzá nagybetűkkel - vigyorodott el végre a mellettem álló barátom is. - Ha pedig valaki ezt kétségbe meri vonni, nyugodtan küld csak el hozzám. Majd én elmagyarázom neki, hogy mi a különbség nő és NŐ között.

 Kínosan érintett az együtt töltött éjszakánk említése ezért, hogy eltereljem a témát, hirtelen belecsimpaszkodtam Vincent nyakába és miután az ajkaimat az övére tapasztottam, egyszerűen lerántottam a víz alá. Addig csókoltam és tartottam lent, míg a testem vészjelzéseket nem adott le az oxigénhiány miatt. Ekkor felrúgtam magam a felszínre és levegőért kapkodva próbáltam megbékíteni a meggyötört tüdőmet.

 - Őrült vagy - úszott mellém szintén zihálva a férfi, de az arcán hatalmas vigyor terült el.

 - Tudom - vontam meg a vállamat majd hirtelen olyan felszabadultnak éreztem magam, hogy hangosan nevetni kezdtem. Csak nevettem és nevettem, egészen addig amíg már nem tudtam megtartani magam a víz felett. Ekkor Vincent a térdem alá nyúlt és kisétált velem a medencéből. Bevitt a hálószobába, letett az ágyamra, mellém feküdt és egész reggelig velem is maradt. Összebújva aludtunk el.