40. fejezet ~ Kezdődik

Pearl Clark

November 08.; Madrid, Spanyolország

Nem tudom miért, de izgatottan vártam, hogy a taxi megérkezzen velem és a mellettem ülő - folyton morgó olasszal - a megbeszélt klubhoz.

 - Nekem miért kell mennem?

 - Mert te vagy az én alibim - bújtam hozzá somolyogva. - Muszáj egy kicsit megdolgoznom a portugált, mielőtt tövig nyomom belé a tőrt.

 - Fogadjunk, már meg is van terved?

 - De meg ám - vigyorogtam gonoszul.

 - És?

 - Mit és? - tetettem a tudatlant.

 - Engem is beavatsz?

 Elégedetten dőltem hátra az ülésen miközben az elsuhanó épületeket néztem.

 - Ramos - ejtettem ki a védő nevét a számon.

 - Ramos? - pislogott rám értetlenül Vinc. - Mi van vele?

 - Szerinted? - forgattam meg a szemeimet. - Lesz egy pár jó éjszakája, ahogy nekem is - nyaltam meg a szám szélét, mint egy  elégedett macska. Mióta személyesen is találkoztam a sráccal, vonzott magához, mint molylepkét a fény.

 - Ó, szóval akkor beveted magad?

 - De be ám - pislogtam ki a fejemből ábrándozva. - Remélem tényleg olyan jó a teste, ahogy a képeken láttam. Minden egyes tetoválást, kockát végig akarok nyalni rajta - sóhajtottam fel lelkesen.

 - Istenem, te tényleg egy nimfomán boszorkány vagy - vigyorodott el az olasz srác.

 - Nem tehetek róla, mostanában egyre jobban kívánom a szexet.

 - Én is, de még nem láttam egyetlen normális pasit se akivel eltudnám képzelni - nyűgösködött.

 - Nyugi, engedd el magad és nézz szét a bulin, hátha horogra akad valaki - bátorítottam.

Sergio Ramos

November 08.; Madrid, Spanyolország

  - Most már megnyugodhatsz, megérkezett - veregetett hátba Bale vigyorogva.

Tekintetemmel követtem a csatár ujját és megpillantottam Katet amint nevetve belépett az ajtón, nyomában a barátjával amitől egy kissé alábbhagyott a lelkesedésem.

  - Nem hihetted, hogy otthon hagyja - röhögött ki nyíltan Benzema az arcomat látva.

 - Nem, de reménykedni azért lehetett - vontam meg a vállamat majd szememmel végig kísértem a lányt ahogy fellépkedett a lépcsőn.

 - Sziasztok! - intett jókedvűen. - Mi ez itt csapatgyűlés vagy kivénhedt focisták találkozója? - nézett végig rajtunk.

 - Miért? - értetlenkedtünk.

 - Mert ez egy buli, szól a zene és táncolni kell, nem a sarokban kuporogni - kezdte mozgatni a csípőjét a ritmusra.

 - Rád vártunk! - pattantam fel azonnal és a többiekkel nem törődve kézen fogtam majd magammal húztam a táncolók közé.

Ahogy beértünk a tömegbe, közelebb vontam a testemhez, éreztem a szikrát ami kettőnk közt pattogott, mintha csak arra várna, hogy lángra kaphasson. Imádtam táncolni és ahogy láttam a partnerem is így volt ezzel. Szemei csillogtak, arca kipirult ahogy a zene átjárta a testét. Méghozzá micsoda testet? A királykék ruha második bőrként tapadt rá és az átlátszó tüll betétek nem sok mindent hagytak a fantáziára. Egyszerűen észbontóan nézett ki.

 - Gyönyörű vagy - hajoltam a füléhez, hogy hangot adjak a tetszésemnek.

 - Köszönöm - kacsintott rám kacéran, amit jó jelnek vettem.

 - Te vagy a legszexisebb csaj az egész teremben - nyomultam tovább.

 - Csak a teremben? - pislogott rám hatalmas szemeivel, ajkát beharapva, ami felhívás volt a keringőre.

 - A világon - szorítottam magamhoz erősebben.

 - Sergio, te most flörtölni próbálsz velem? - emelte fel a fejét, hogy a szemembe nézhessen.

 - Baj? - vigyorogtam rá, tüzes pillantásokkal bombázva a dekoltázsát.

 - Cseppet sem - rázta meg a fejét. - Bár nem tudom, Vincent mit szólna hozzá?

 - Amiről nem tud, az nem fáj - kacsintottam most én rá és boldogan hallgattam a kacagását.

Pearl Clark

November 08.; Madrid, Spanyolország

  - Kitikkadtam - dobtam le magam Vincent mellé az egyik kanapéra.

 - Hozzak valamit inni? - vigyorgott rám Sergio sokat mondóan.

 - Egy Sex on the beach jól esne - kacsintottam rá.

 - Okés. Még valaki? - nézett körül majd próbálta megjegyezni amit a többiek mondtak.

 - Segítek - ajánlotta fel hirtelen a portugál, aki eddig az egész estét az egyik sarokban töltötte, duzzogva.

Elgondolkodva néztem a két focista után.

 - Úgy látom sikerült az ujjad köré csavarni - súgta a fülembe Vinc.

 - Nem kellett sok hozzá - vontam meg a vállamat. - Szerintem már eleve tetszett neki a nővérem.

 - És te? Te hogy vagy vele?

 - Nekem még most is tetszik a nővérem - mosolyogtam fel az olaszra, aki csak megforgatta a szemeit majd végül elnevette magát.

 - Oké, értem. Viszket a puncid és meg kell vakarni.

 - Hogy te mekkora köcsög vagy?! - boxoltam vállba.

Amíg vártuk az italainkat, beszélgettünk és nevetgéltünk. Katenek köszönhetően szinte mindenkiről tudtam mindent, így nem volt nehéz feladat beolvadni közéjük.

 - Szerintem jobb, ha odamegyünk - súgta Marcelo Jamesnek és Balenek, de nem elég halkan, mert megértettem. Kíváncsian követtem a pillantásukat.

 - Ó-ó - szaladt ki a számon, mikor megláttam Ramos és Ronaldo kettősét amint éppen hevesen vitatkoztak.

 Felálltam, hogy odamenjek, de Vincent megfogta a kezem és visszahúzott maga mellé.

 - Ne - rázta meg a fejét. - Hagyd rájuk, ez az ő meccsük.

 - Oké - dőltem a vállának és onnan figyeltem a szóváltást ami nem sokra rá, hogy Marceloék megjelentek, véget is ért. A fiúk, mintha mi se történt volna, visszatértek hozzánk és elfoglalták a helyüket. Ramos szélesen vigyorogva kezembe nyomta a koktélomat.

 - Hölgyem! - hajolt meg, mint egy gáláns lovag.

 - Uram! - emeltem meg felé a poharamat majd belekortyoltam a frissítőbe. - Áh - nyögtem fel elragadtatva. - Ez isteni finom! - nyaltam végig a számon amit a velem lévő férfiak kigúvadt szemekkel néztek végig. Tudatosan hergeltem őket, mert jó volt látni Ronaldo dühtől liluló fejét. - Mindjárt jövök - nyomtam csókot Vinc arcára, aki játékosan rácsapott a fenekemre. Imádtam amiért szó nélkül belement a játékomba. A mosdóba érve megigazítottam a sminkemet és beletúrtam a hajamba, hogy álljon valahogy. Rákacsintottam a tükörképemre majd kiléptem a helységből. Apró mosollyal az ajkamon konstatáltam, hogy Ramos a szemközti falnak dőlve, zsebre tett kézzel várakozik.

 - Rám vársz? - dőltem mellé én is.

 - Másra nem is érdemes - vigyorodott el miközben elém állt és két kezét a fejem mellé szegezte. Tekintete a szemem és a szám közt járt. Tudtam mit akar mert én is azt akartam. Enyhén elnyitottam a számat és nyelvemet óvatosan végighúztam az ajkaimon. A hatás nem maradt el. A védő ajka egy pillanat múlva már birtokba vette az enyémet. Nyelvével behatolt a számba, hogy felfedezze minden centiméterét. Egyik kezemmel az ingébe kapaszkodtam, míg a másikkal a tarkóját simogattam. Egyre jobban belefelejtkeztünk egymásba, testünk összesimult,  így megéreztem ébredező férfiasságának bizonyítékát. Zihálva váltunk el egymástól, de tekintetünkkel nem engedtük el a másikét.

 - Édes vagy - nyalta le száját a focista miközben egy észveszejtő mosolyt villantott rám.

 - Én mindig - simítottam végig az arcát keretező szakállon. Fogaival utána kapott a kezemnek, majd az ujjaimat egyenként a szájába véve szopogatni kezdte őket. A gyomromban lévő pillangók azonnal heves táncba kezdtek, de kénytelen voltam lecsillapítani őket. Sajnos Kate nem ugrott volna azonnal az ágyába és nekem ezt szem előtt kellett tartanom.

 - Menjünk vissza mielőtt keresni kezdenének - indultam el az asztalunk felé, hátra se nézve.

Vincent Ambroso

November 08; Madrid, Spanyolország

  - Hol találkoztatok Kate-tel? - tette fel kíváncsi kérdését Bale miközben együtt néztünk a távozó lány után.

 - Mil...Dubaiban futottunk össze egy klubban - javítottam ki magam gyorsan. 

Nekem nem ment olyan gördülékenyen a ködösítés, mint Pepnek. Bár megértettem az indokot, hogy miért akarja kicsinálni Ronaldot, de nem mindennel értettem vele egyet. Pearl aranyos lány volt, túlzott testvéri szeretettel megáldva, ami a gyerekkorukat nézve nem volt meglepő. Kicsi koruk óta ő védelmezte a nővérét és megszokta, hogy mindig ő irányít, az ő kezében van a gyeplő. A mostani helyzet pedig a legdurvább énjét hozta ki belőle. Mivel nem tudta megakadályozni Kate vetélését, így most azon szeretett volna bosszút állni, akit felelősnek tart ezért a helyzetért. Ez pedig nem más, mint az engem éppen dühösen méregető portugál.

 - Azonnal a karjaidba omlott miután kidobtam vagy kérette magát? - szólalt meg végül gúnyos hangon. 

A többi focista mind felénk kapta a fejét és kíváncsian várta a válaszom.

 - Szerintem te el vagy tévedve - néztem undorodva a csatárra. - Te nem kidobtad, hanem gyáva mód megfutamodtál egy kihívás elől. 

 - Ugyan már - legyintett cinikusan. - Kate nem kihívás senki számára. Kérdezd csak meg Jamest - mutatott a kolumbiaira - vagy Neymart.

 - Akkor te cseppet sem ismered őt - csóváltam meg a fejem miközben próbáltam úrrá lenni az indulataimon. - Ő egy imádni való lány, hatalmas szívvel, de ezt csak azok tudják akik vették a fáradtságot és megismerték őt. Úgy látszik, te nem tartozol közéjük. Felszínes, önző alak vagy.

Szívesen folytattam volna tovább az okítását, de "Kate" érkezése ezt meghiúsította. Majdnem hangosan felnevettem, mikor megláttam a mögötte sétáló védőt. Nem vesztegette az idejét, azt tuti.

 - Hiányoztam? - ült le mellém jókedvűen.

 - Mindig - öleltem át a vállát és megcsókoltam. Tekintetem találkozott Ronaldoéval, aki elhúzta a száját és megforgatta a szemeit. Vigyorogva vontam közelebb magamhoz a lányt és kihívó pillantást küldtem a focista felé, jelezve, hogy neki már nincs semmi beleszólása a dolgokba, mert elbaszta.