7.Fejezet~ Champagne

I Wanna Go

Catherine Clark

15. Szeptember; Madrid, Spanyolország

A dugóban állva verem a fejem a kormányba megállás nélkül, mikor mobilom hirtelen megcsörren. Számomra egy ismeretlen telefonszám villog a kijelzőn. Elhúzom jobbra a zöld kis ikont ezzel felvéve a telefont.

- Tudod, már nekem fáj, amit csinálsz- röhög a vonal túloldaláról egy ismerős hang.

Homlokomat ráncolom, hiszen nem értem mire akar ezzel célozni és azt sem tudom, hogy ki ő. Agyamat kezdem törni, mégis honnan ismerhetem ezt a személyt?

- Gareth vagyok- segít ki- itt állok előtted és premier plánban nézem végig, ahogyan szenvedsz- mondja még mindig nevetve.

- Nagyon vicces vagy- váltok cinikus hangnemre.- Ez is olyan vicces?- Emelem fel jól láthatóan középső ujjam.

A focista belenéz a visszapillantóba és még jobban kitör belőle a jókedv, majd ő is felemeli ujját, egyből tudom, hogy nekem szól így már én is elnevetem magam. Röhögve nyomom rá a telefont és ráfekszem a dudára ezzel idegesítve az előttem haladót.

Fél órával később együtt lépjük át a Sunset küszöbét. Szemeimmel azonnal keresem a portáslányt, de sehol se találom. Helyette, egy szőke, hosszú hajú lány ül a pult mögött. Szintén ugyanolyan egyenruha van rajta, mint Evaé. Mikor észrevesz, bennünket azonnal nagy szemekkel nézi a mellettem sétáló férfit, akinek mikor ez feltűnik, megrázza fejét vigyorogva. A lift felé veszi az irányt és kérdőn tekint rám, hogy én miért nem teszem ugyanezt.

- Van még egy kis dolgom itt lent- biccentek a recepciós asztal felé.

Egy aprót bólint és leül az egyik fotelbe, ezzel egyértelművé téve, hogy megvár. Megfordulok és a szőke lány felé irányítom tekintetem. Összenézünk és miután két perce egymást méregetjük már, elindulok felé. Vonásai egyből gyengülnek és kíváncsian várja, míg odaérek hozzá.

- Szia, hol van Eva?- Teszem fel azonnal az engem érdeklő kérdést.

- Felmondott- vágja rá egyszerűen- én vagyok helyette.

Végig nézek rajta ismételten. Fehér inge felül kigombolva, így szabad belátás nyílik kebleire. Hatalmas, barna szemeit erős smink torzítja el., valamint- szörnyen meglepő módon- anyanyelvi szinten beszéli az angolt.

- Catherine Clark- nyújtom neki a kezem.

- Tudom, Laura White- áll fel és mutatkozik be ő is.

- Apám embere vagy?- Röhögöm el magam lesajnálóan.

- Mert ki az apád?- Dönti oldalra a fejét.

Szemeim megforgatom. Azt hittem, hogy Evaval könnyű dolgom lesz, de úgy tűnik ez a szőke ribanc mindent elrontott.

- Akkor nyugodtan megmondhatod neki, hogy minden rendben velem és eddig jó kislány voltam, sőt barátkozok is, de ne a kurváit küldje utánam kémkedni- kacsintok rá a lányra- viszlát Laura!- Hagyom faképnél.

Gareth elképedve néz rám. Összehúzott szemöldökkel bámulok vissza rá.

- Mi van?- Ripakodok rá.

- Veled mi van inkább?- Szól vissza ő is kicsi megemelve hangját.

- Felmondott a lánygyerek akivel mentem volna bulizni, ez a prostituált meg nem segít nekem- lépek be puffogva a liftbe.

- Pénteken lesz az évszázad legnagyobb bulija, nem lépet be oda akárki- hallgatom érdeklődéssel a mondandóját- de mi igen- vigyorodik el- gyere el velünk!

Szám kéjes vigyorra húzódik, na erre nem számított apám.

- Project X?- Húzódik hatalmas mosolyra szám.

- Annál is keményebb- kacsint rám.- Holnap- int egyet és kilép a harmadik emeleten megálló személyfelvonóból.

Elköszönök tőle én is és várom, hogy felérjek még egy emelettel feljebb.

E.T.

Apartmanomba belépve kapásból kinyitok egy üveg Moet&Chandon pezsgőt, amit üvegből kezdek el inni és felhívom húgomat.

Mikor felveszi a telefont rögtön köszöntjük egymást és mindketten hosszas mesélésbe kezdünk, hol-hol egymás szavába vágva. Mikor a negyedik teljes üveg pezsgőt pusztítom, már csak mindenen vihogok és Pepnek ez annyira tetszik, hogy a vonal végén jókat derül rajtam. Időközben párszor kilépek az erkélyre elszívni egy-egy szál cigarettát, ezzel a tüdőmet nikotinnal piszkítom be. Az órák óta tartó beszélgetést iPhoneom kikapcsolódása zavarja meg. Próbálom megkeresni telefonom töltőjét, de kevés sikerrel járok, így egy hirtelen felindult ötletnek köszönhetően feltépem az ajtót és egyetlen ismerősöm kezdem keresni a hotelben. Dülöngélve megyek el a liftig, ahol magam sem tudom, hogyan, de megnyomom a harmadik emelet gombját ráadásul még mindig magas sarkúban kezdek tántorogni a folyosón és azon töröm a fejemet, hogy mégis melyik lehet Garethék ajtaja. Pár perc gondolkodás után eldöntöm, hogy sorba megyek, és mindenhova bekopogok. Elkezdek dörömbölni az első ajtón, ahol nem találok senkit. Toporzékolva megyek át a vele szemben lévő bejárathoz, ott próbálkozzak.

- Kate!- Hallok meg egy ismerős hangot és odafordítom a fejem.

- Úr Isten! Cris! Mondd, hogy van nálad egy töltő!- Kezdek el felé futni, de útközben kimegy a bokám ezért hisztizve leülök a földre.

Cristiano tágra nyílt szemekkel figyeli hisztimet, valamint röhögve közli, hogy nincsen nála töltő, mire verni kezdem a földet dühömben. A focista jókat derülve nézi végig kifakadásomat.

- Itt meg mi a…- lép ki Bale és egyből félbeszakítom, mikor meglátom.

- Ugye van töltőd?- Csillan fel szemem.

A két sportoló egymásra néz, és ismét felszakad belőlük a nevetés. Gareth mond valamit csapattársának majd egy- szívemnek oly’ kedves- telefontöltőt ad kezébe azután egy kézfogás után becsukja maga mögött az ajtót. Roni felém veszi az irányt, mire én hátrálni kezdek a földön kúszva. Hatalmasat sóhajtva felemel és vállára dob, fenekemet fogva.

- Tetszik a seggem, Ronaldo?- Szólalok fel cinikusan.

Megpaskolja az említett testrészt és egy elégedettet hümmög. Pólójával játszok egészen, ameddig le nem tesz az ágyamra. Leveszi rólam cipőimet majd eltűnik és egy pohár vízzel a kezében tér vissza, amit átad az enyémbe jelezve, hogy igyam meg. Elfogyasztom a pohár tartalmát és Crisre nézek kérdőn, aki mellém lépve egy szempillantás alatt levesz rólam szoknyámat, majd egy pólót ad rám és melltartóm profi módon kikapcsolja mielőtt leveszi rólam. Csodálva nézem az előttem álló férfit.

- Szöszi, aludjál- ereszt meg felém egy halvány mosolyt.

Betakarózom, ezt követően hatalmasakat pislogva várom a következő utasítást, amit, amúgy halvány gőzöm sincsen, hogy miért teljesítek. Cristiano kisfiúsan elmosolyodik és megcsóválja fejét.

- Holnap találkozunk, Catherine- indul el kifelé a szobámból.

- Ne menj el- nyögök fel, mire hirtelen megfordul és értetlenül néz rám- maradj itt velem.

- Nem szeretnéd, te azt- rázza meg fejét mosolyogva.

- Vagy inkább te nem szeretnél itt maradni?- Húzom fel szemöldököm és felkönyökölök.

Jól láthatóan elgondolkozik a válaszán, majd egy megadó sóhaj szakad fel belőle és vetkőzni kezd, egészen boxerig. Lekapcsolja lámpámat majd befekszik mellém az ágyba. Egyik kezével átölel, mire én hozzábújok. Felé fordulva a kockáival és izmos mellkasával kezdek játszani. Nem nézek fel rá, de tudom, hogy mosolyog ő is, akárcsak én. Aprót puszit ad hajamba, fejemet az izomkötegek egyikére helyezem és percek alatt álomba merülök a csatár karjaiban.

Hangover

16. Szeptember; Madrid, Spanyolország

Reggel ébresztő hangos ricsajára ébredek. Hörgök egyet, majd nagy nehézkedések árán sikerül kikapcsolnom az ébresztőt, aminek a hangjától még inkább megfájdul a fejem. Nagy nehezen felülök az ágyban, de elvesztem az egyensúlyom, ennek okául visszaesek a korábbi pozíciómba. Szörnyen hasogat az okosabbik felem és nem emlékszem túl sok mindenre sem. Peppel telefonáltam és közben megittam pár üveg alkoholt és aztán-valahogyan- az ágyamban aludtam el. Telefonomat leveszem a töltőről és egyből szembe nézek nyolc nem fogadott hívással, húgom részéről. Gyorsan bepötyögtem neki egy helyzetjelentést és már el is indulok rendbe tenni magam a tegnapi kis kikapcsolódásom után.

Immáron felöltözve dobom ki a szeszes üvegeket a szemetesbe. Fekete napszemüvegem már a lakásban felveszem, hogy ne látszódjanak a szemem alatt árulkodó táskák. Magassarkúm kopogása ezúttal szörnyen idegesít, egészen míg beülök járművembe és megszűnik a hangja.

Kivételesen nyolc perccel kilenc előtt parkolok le a stadion előtt, ahol ekkor már néhány focista kocsija is itt áll. Sietősre veszem a tempót- már amennyire tudom-, hiszen nem szeretnék találkozni Pérezzel, aki egyből adná le a forró drótot apámnak, akinek még mindig nem sikerült keresnie. Éppen az öltözők előtt szelem át a folyosót, ahonnan hatalmas ricsaj hallatszik ki a fiúk részéről. Gondolataimban már a székemben ülök, teljes nyugalomban.

- Catherine!- Üvölt fel egyszerre több ember is, mire én szidni kezdek magamban mindent és mindenkit, hogy nem tűntem el elég gyorsan az átjáróról.

Komótosan megfordulok ugyanakkor egy halvány mosolyt erőltetve nézek rájuk, mire egyből elindulnak felém. Hatalmasan vigyorogva állnak meg előttem mindannyian, mire széttárom kezeimet.

- Tudod a nevemet?- Teszi fel kisfiús hangnemben Marcelo a kérdést.

 Aprót bólintok és sorolni kezdem az előttem állókat.

- Marcelo, Sergio, Gareth és Karim. Csak ennyit tudok.- Rántom meg vállamat nem törődöm módon.

- Mondtam, hogy az enyémet tudja- nyújtja ki nyelvét hencegve a göndör csapattársaira.- Többiek nem érdekesek nyugi- kacsint rám, mire felnevetek.- És mi a véleményed Crisről?- Kezdi el húzogatni szemöldökét.

Szó szerint röhögő görcs tör ki belőlem, de a többiek nem társulnak hozzám, így kényszerítve magam a komolyságra abbahagyom, mikor az előbb említett hetes számú idegesen elviharzik mellettünk. Bal szemöldököm felhúzva nézek a előttem álló társaságra, majd értetlenül a férfi után fordulok.

- Ó, Kate- hallom meg Ramos hangját mire egyből ránézek- ha te tudnád mik történnek itt.- Kacsint rám egy kacér mosoly közepette.