Pillowtalk |
Catherine
Clark
22. Szeptember; Madrid, Spanyolország
Reggel
telefonom ébresztőjére kelek, a portugál szoros ölelésébe. Elmosolyodom és
megfordulok az ágyban ezzel szembetalálva magamat vele. Végigsimítok puha arcán
ujjaimmal, mire neki is elhagyja egy halvány mosoly ajkait. Még mindig csukott
szemekkel húz közelebb magához egy szájra puszira, majd ujjainkat összefonja.
Barna íriszeit szépen lassan kezdi nyitogatni.
-
Hiányoztál- morogja reggeli hangján.
- Te is
nekem- bújok hozzá közelebb.
Felszakad
egy sóhaj, amit el szerettem volna nyomni, de nem sikerült. Többet akarok
belőle, nem csak ezt. Még magamnak is furcsa bevallani, de megkedveltem.
Fogalmam sincsen mit tett velem ez a férfi. A tegnapi estémen is csak ezen
tudtam agyalni, hiába feküdt mellettem. Nem vitt újra ágyba, nem kényszerített
semmire, csupán foglalkozott velem, vigyázott rám.
Az ajtó
nyílására kapom fel fejemet. Egy már ismert arc kukucskál be rajta, hatalmas
vigyorral szája szélén. Viszonzom gesztusát miközben apjára nézek.
- Mama
mondta, hogy Kate itt van- ugrik be mellém az ágyban Juni.
Megsimogatom
a fejét és kíváncsian kezdek rá pislogni, biztosan van valami mondanivalója is.
Idegesen rágcsálja szája szélét és tördeli ujjait.
- Apa- néz
fel Crisre- azt mondtad szólsz, ha…- harapja el a mondat végét.
Egyből
leesik, hogy mire is kíváncsi a kicsi. Nos, ez engem is érdekelne, Junior.
Az idősebbik
felnevet és rosszallóan megrázza a fejét. Még mindig összekulcsolt ujjainkra
tekint, mire nekem is odavándorol tekintetem. Kérdőn felhúzom mindkét
szemöldököm és úgy kezdem el pásztázni, szintén válaszra várva.
- Neked mi
a válaszod?
- Fel sem
tettél még egy kérdést sem- játszom az értetlent.- De valószínűleg, igen.
- Hát fiam,
akkor most már szólhatok neked- vigyorog a kis göndörre, aki elmosolyodik.
Szóval
együtt vagyunk, jó tudni.
Fiatalabbik
Ronaldo gondolkodás nélkül ugrik ki az ágyból ér robog le a lépcsőn. Elhűlve
nézek utána, hogyan van még ilyen kora reggel is ennyi energiája? Sosem fogom
én ezt megérteni. Kikászálódom az ágyból és a fürdő felé veszem az irányt, de
útközben megtorpanok, mikor rájövök, hogy haza kellene mennem átöltözni, így
hát elbúcsúzom barátomtól és családjától.
A piros
lámpánál állva egy valamin agyalok már csak, Cristiano anyukája, Dolores.
Szinte még sosem beszéltem vele két-három mondatnál többet. Lehet ez így neki
furcsán jön le, de nem tudok mit tenni. Én ilyen vagyok.
Már-már
rutinból parkolok le a helyemre és kászálódom ki kocsimból. Villámsebességre
kapcsolva jutok el lakásomig. Ezúttal azzal sem törődök, hogy ki ül a recepciós
pultban vagy éppenséggel kik álldogálnak, beszélgetnek a hallban. Villámgyors
hajmosás, zuhanyzás és szokásos teendőimet rekordidő alatt végzem el. A kissé
hűvösebb időnek megfelelően felöltözve lépem át ismételten a küszöböt, csak
ezúttal elhagyom a rezidenciát. Már csak egy dolgot kéne elintéznem, Pérezt, de
ezt a tervet rögtön meg is kell semmisítenem, hiszen lehetetlennek bizonyul.
Mély
eszmefuttatásaim közben meg is érkezek az edzőközpont elé. Egy üres helyre
leparkolok, majd még egy aprót ráigazítok és kiszállok. Körbenézve megakadnak
szemeim Cris autóján, szóval már itt van. Magamnak elmosolyodok ismételt, de
kifelé örömömnek egy apró jelét sem mutatom.
Utam először
az elnök irodájába vezet, ahol egy gyors lejelentkezés és látlelet után
sietősen távozom. Lábaim önszántukból visznek a nagypálya felé, ahonnan már
hallhatóak a különféle utasítások, feladatok. Nem tiltakozom végtagjaim akarata
ellen. Eleinte csak Marcié, majd sorra a többiek feje is látóterületembe kerül.
Eszem ágában sincsen megzavarni őket miközben, a labdát rugdalják egymásnak,
azt hiszem, passzolgatnak, ha jó szót használtam rá.
- Biztosan
te vagy Catherine Clark- ijedek meg.
Rémülten
kapom fejemet a férfihang tulajdonosára. Eddig fogadni merek, hogy nem volt
itt, de még csak a közelben sem.
- Zinédine
Zidane vagyok- mosolyodik el halványan.
Bólintok
egyet annak jeléül, hogy megértettem, amit mondott bár gőzöm sincs róla, hogy
ki is lehet valójában. Akár egy takarító vagy éppen a foci koronázatlan
királyával folytathatok „beszélgetést”, már ha lehet azt annak venni, hogy ő
beszél hozzám én meg nézek rá, mint borjú az új kapura.
- Látom
sikerült beszélned Crissel, meglátszik a teljesítményén. Már most több életkedvvel
dolgozik, mint szombaton.
- Honnan
tudod ezeket?- morgom cseppet sem kedvesen, mire elmosolyodik.
- Ismerem
Crist és nem utolsó sorban tudom milyen érzések kavarognak az emberben, mikor a
labdához ér.- fejt ki egy teljesen értelmetlen mondatot.
- Ha te
mondod.- sóhajtok fel.- Ha megbocsájtasz, vár a munka.- célzok ezzel az
irodámban rám várakozó Danilora.
(…)
Pár óra
alatt végzek a sérült focistával és minden egyes apró szösszenettel, amik még a
felépüléséhez tartoznak. Az utolsó papírokat adom már csak kezébe, amin néhány
számára hasznos dolog szerepel.
- Köszönöm
Kate- küld felém egy mosolyt.
Csak aprót
biccentek mondatára és immáron magunk mögött húzom be a faajtót. Automatikusan
vesszük mindketten a pálya felé az irányt. Míg ő kicsit nehézkesen halad sarka
miatt, engem a magassarkú tart vissza a tempó növelésétől, így kényelmesen
tudjuk felvenni egymás gyorsaságát. Hazai kispad első soraiban foglal helyet én
pedig követem a példáját, noha úgy tűnik feleslegesen. Ugyanis a szó szoros
értelműben ebben a pillanatban fújja le Rafa a fiúk egymás ellen történő
meccsezését, vagyis véget ért azt edzés. Mindenki a vezetőedző köré gyűlik, egy
kivételével, Cristiano. Ő csak egy széles, magabiztos vigyor közepette tart
felém. Nyugodt lépteivel szívemet egyre jobban bírja dobogásra, míg
tekintetével lyukakat éget bőrömbe. Annyira belefeledkezem bámulásába, hogy
észre sem veszem a teljes életnagyságban előttem alló portugált.
- Hé’
Clark, nálam hagytad a telefonod- beszél számtól két centiméterre.
- És
elhoztad nekem?- húzom fel szemöldököm.
- Nem- lesz
szélesebb vigyora- hiszen így kénytelen vagy ma is meglátogatni. Este várlak- kacsint rám.
- Akkor nem
ártana lezuhanyoznod, nem szeretem az izzad, büdös pasikat- kacsintok rá, ezzel
elkönyvelve magamnak egy pontot.
Kínosan
elmosolyodik és puszit nyom szám sarkába. Mire feleszmélek már csak a távolodó
alakját vélem felfedezni és magam mellett egy kérdő arcot.
- Ja,
együtt vagyunk- válaszolok a fel nem tett kérdésre.
- Mióta?
- Ma
reggel.
(…)
Estefelé
Cristiano háza felé veszem az irányt a jól megérdemelt szépségszalonból.
Finoman kiropogtatom a vállaimat még egy kicsit a masszázs utóhatása kép.
Újonnan lakkozott körmeimre gondosan figyelve vezetek, talán több figyelmet
szentelek nekik, mint minden másnak.
Madridban
ilyenkor már kezdenek lenyugodni az emberek, bár az utcába befordulva még
mindig találkozom szembe fényszórókkal, amikhez autó is társul.
Hymn For The Weekend |
Boldogan
parkolok le a feljáróra és a kódot bepötyögve lépek be az oldalsó kapun. Cipőm kopogása tölti be az-amúgy is nyugodt- kertet. Komótosan szelem át a macskaköves utat, ami összeköti a ház bejáratát az utcával. Annyira kellemes ez az egész környék, de hiányzik nekem belőle a pörgés. Gondoltaim közepette el is érek a fa ajtóig. Gondolkodás nélkül nyomom le a kilincset és se perc alatt már az előtérben is állok.
- Cris!- megyek befelé kiabálva.
- Catherine- áll elém.
Arca komor, egy apró mosoly sem hagyja el. Értetlenül pislogok az előttem állóra, aki csak elneveti magát, rajtam. Nagyon régen fordult ez elő velem, hogy valaki kiröhögjön. Gyomrom hirtelen görcsbe rándul és értetlenül állok az egész előtt, mit tettem?
Tekintetét elszakítja az enyémtól és a kezére vezeti. Bicepszén az erek kidagadva virítanak. Ujjai között telefonomat szorongatja.
- Nem szeretem, ha átvernek- adja a kezembe a készüléket.
- Nem ér...- kezdek magyarázkodni.
- Ne!- vág közbe nyugodt hangon.- Kérlek menj el, azzal a formás fenekeddel együtt.- fordít nekem hátat.
- Cristiano az Isten szerelmére! Miről beszélsz?- csattanok fel.
- Takarodj el a házamból, most!- sziszegi fogai közt alig hallhatóan.
Nem kéretem magamat tovább. Sarkon fordulok és amilyen gyorsan csak tudom, elhagyom a házat, magam után hangosan bevágva a nyílászárót. Cristiano Ronaldo már a főnöke lányát is kihúzhatja, arról a híres listájáról.
Azta k*rva erre nem számitottam..Vajon ki hivhatta Katet amire ennyire kiakadt? Biztos Milánóból valaki.. De ehezz a portugálnak semmi köze nem lett volna hiába vannak együtt
VálaszTörlésPuszil és ölel : fallen angel :* :* <3
Szia Angel!
TörlésÖrülünk, hogy tetszett. :)
Ha kicsit visszaolvasol, rájössz, hogy miért rágott be Cris. ;)
Millió puszi: Dolores <3 <3 <3
Az hogy nem szereti az izzadt büdös pasikat? Ennyire CR se lehet érzékeny vagy még arra gondoltam h Vinc kereste vagy más Milánóból de az se jöhet szóba mert mért hivnák
TörlésFallen angel :* <3
Szia!
TörlésNem, nem azért rágott be, hanem ez miatt az sms miatt:
"Még csak most mentél el, de már hiányzik a formás feneked mellőlem az ágyból. :) Jó volt újra látni. Nagyon hiányzol Pedo-Bébi! :D Szeretlek! <3 <3 <3 P."
Remélem így már érthető a szitu. :D
Puszi: Dolores <3
Érthető de hát azt a tesójától kapta annyira csak nem lehet féltèkeny. Vagy ki tudja
VálaszTörlésPuszi: fallen angel <3
Hát fallen angel, ki tudja, hogy Cris mit gondol :D Lehet majd egyszer minden rendbe jön:)
Törlés