Pearl Clark
15. Szeptember; Milánó, Olaszország
Késő délután érkeztem haza. Miután leparkoltam az apartmanom előtt, besétáltam a lakásomba. Az előtérben lerúgtam magamról a cipőimet és mezítláb indultam el a konyhába, hogy a hűtőből magamhoz vegyek egy üveg ásványvizet. Letekertem a kupakját és hatalmas kortyokkal tüntettem el az éltető folyadékot. Levetettem magam a kanapémra és jólesően kinyújtóztam. Hiába nem csináltam semmit szinte egész nap, attól még kellemesen elfáradtam. A szám mosolyra húzódott, mikor eszembe jutott a csapat és a velük való találkozás. Merengésemből a telefonom csörgése riasztott fel. A képernyőre nézve a nővérem arca jelent meg előttem.
- Hello Csajszi! - üdvözöltem boldogan. - Milyen az élet Madridban? Ott is vannak olyan jó pasik, mint itt?
Nem kellett hozzá sok, hogy kiérezzem a hangjából, hogy Kate is jól érzi magát a focistáival. Megvitattuk egymással az aktuális dolgainkat miközben hallgattam, hogy a nővérem egyre jobb kedvre derül a pezsgőtől, amit a hűtőjében talált. Beszélgetésünk egyre hosszabbra nyúlt, jókat nevettünk egymáson és magunkon. Miközben beszéltünk, motoszkált bennem egy gondolat, hogy valamit mondani akartam Katenek, de nem emlékeztem rá, hogy mit. Aztán végül eszembe jutott.
- Ó, basszus! - csaptam a homlokomra. - Drága, édes, egyetlen nővérkém - kezdtem bele a vallomásba - azt hiszem jobb ha tudod, hogy a csapatod egyik oszlopos tagja megjárta az ágyamat.
- Mi? - nevetett fel a piától hisztérikusan a testvérem. - Ki volt az a szerencsés?
- Kari.....m - pislogtam a kezembe tartott készülékre először bután, majd leesett, hogy a foglalt hang azt jelenti, hogy Kate lemerült, így nem tudtam, hogy hallotta-e a nevet.
Többször is megpróbáltam visszahívni, de aztán a sokadik sikertelen próbálkozás után feladtam. Kicsit aggódtam a testvéremért, de bíztam benne, hogy olyan állapotban amit hallottam tőle, csak elaludt a vonal másik végén.
Sóhajtva dobtam az asztalra a készüléket. Még fiatal volt az este, legalábbis számomra és mielőtt a mélabú teljesen maga alá temethetett volna, valaki kopogni kezdett az ajtómon.
- Jövök már! - sasszéztam végig mezítláb a kövön és egy hirtelen mozdulattal feltéptem az ajtót, hogy aztán Vinc meglepődött arcától nevető görcsöt kapjak. - Hát te? - töröltem le kézfejemmel a jókedvtől kicsorduló könnyeimet.
- Na, szép kis fogadtatás mondhatom - csóválta meg a barátom a fejét, de a szája sarkában bujkáló mosoly elárulta, hogy nem sértődött meg a viselkedésemtől. - Én itt töröm magam, hogy bevezesselek az életbe, te meg... - legyintett a kezével miközben arrébb tolt az ajtóból és bemasírozott a lakásomba.
- Kerülj beljebb! - kiáltottam utána, de csak a dörmögő nevetését kaptam válaszul. - Amúgy meg milyen életbe akarsz te engem bevezetni? - csaptam csípőre a kezeimet. - Ha nem tudnád, az élet tőlem kér tanácsokat, hogyan tegye színesebbé magát - vigyorodtam el szélesen.
- Istenem - forgatta mag a szemeit a majd két méter magas óriás. - Hogy a fenében fértek el ti ebben a világban? Te és az egód?
- Köszönjük kérdésedet, nagyon jól - néztem töretlen jókedvvel Vincentre. - De most már rátérhetnél, hogy miért is jöttél.
- Ja igen - kapott a fejéhez - a többiek kint várnak. Kapj fel valami szexi fürdőrucit, aztán irány a medence!
- Állj, állj! - tettem fel a kezeimet, hogy megállítsam a lelkesedését. - Milyen többiek? És miért várnak?
- Az itt lakók - magyarázta olyan hangon, mintha egy gyerekhez beszélne - és azért várnak rád, mert szerveztem neked egy kis bulit a beköltözésed örömére - húzta ki magát büszkén.
Döbbenten néztem a férfira, akinek a pillantásomtól enyhe pír öntötte el az arcát. Ha nem tudtam volna, hogy meleg, ez a gesztus biztos elárulta volna.
- Te szerveztél nekem egy bulit? - ismételtem meg a szavait, mint egy papagáj.
- Naná! - vigyorgott rám. - Már minden kész, csak rád várunk.
- Okké - bólintottam még mindig meglepve. - Akkor én most felveszek egy fürdőrucit és kimegyek veled bulizni - mutattam a hálóm felé.
- Végre, hogy felfogtad - forgatta meg a szemeit Vince.
- Fogd be! - boxoltam a hasába, mert azt kényelmesen elértem. - Egész nap dolgoztam és még nem fog rendesen az agyam - pislogtam rá morcosan.
- Hah, te meg a meló - röhögött fel. - Fogadjunk, hogy egész nap nem csináltál semmit, csak a pasikat stírölted? - kacsintott rám.
- Mi van irigykedsz? - rebegtettem meg a pilláimat.
- Még jó, hogy - hördült fel. - És van már valaki aki bejön neked a csapatból? - kiáltott utánam mikor végre elindultam átöltözni.
- Van egy-két pasi, aki megér néhány menetet - mondtam miközben kibújtam a ruháimból és gyorsan végig futtattam a tekintetemet a fürdésre alkalmas cuccaimon. Végül egy egyszerű rózsaszín darabnál maradtam.
- Hű a mindenit - füttyentett elismerően az olasz macsó mikor végre előkerültem.
- Megfelelek az elvárásoknak? - forogtam egyet széttárt karokkal.
- Nagyon szexi vagy baba - kacsintott rám. - Ha nem volnék meleg, azonnal rád nyomulnék.
- És én hagynám is neked - nevettem fel jókedvűen majd kezünket összekulcsolva, elindultunk a terasz felé, ahonnan egy lépcső vezetett a hátsó kertbe.
Már messziről hallani lehetett a hangosan dübörgő zenét. Vincenttel egymásra vigyorogtunk és sietősebbre vettük a figurát. Ahogy odaértünk a medencéhez hangos ováció fogadott minket. Elkerekedett szemekkel néztem végig a tömegen.
- Ugye csak viccelsz? - rántottam meg a barátom kezét.
- Gond van? - kérdezte szélesen vigyorogva.
- Elfelejtetted közölni, hogy én leszek az egyedüli nő az egész bulin - böktem meg az ujjammal a mellkasát.
- Az baj? - kapta el a derekamat és már rángatott is táncolni. - Zavar a tudat, hogy ennyi jóképű pasi vesz körül? - incselkedett velem.
- Egyáltalán nem, csak nem értem, hogy miért - ráztam meg a fejemet.
- Az az igazság, ebben a lakóparkban te vagy az egyetlen nő...
- Mi van!? - emelkedett fel a hangom. - De hát miért?
- Minden meccs előtt szigorú szex megvonás lép életbe és a vezetőség arra gondolt, hogy úgy a legkönnyebb betartatni a szabályokat, ha nem enged be csajokat a kapun. Aki dugni akar annak kocsikáznia kell - vonta meg a vállát egykedvűen.
- Ez mekkora szívás! És akkor én hogy kerülök ide? - néztem rá értetlenül.
- Nem tudom - vallotta be. - Bár szerintem apád keze van a dologban. Szerette volna, ha szem előtt vagy és minden lépésedről tud - vigyorogta el magát. - Kecskére a káposztát.
- Kapd be! - csaptam a karjára, de szerintem meg sem érezte és élvezettel röhögött ki.
- Gyere csajszi! - kapott fel hirtelen valaki a vállára amit én hiába ütöttem sikítva, semmit sem ért ellene. Tudtam, hogy mi következik, így nagy levegőt vettem és szorosan összezártam a szemeimet. Meglepően langyos vízbe érkeztem az "elrablómmal". Mikor felértem a felszínre, Mexes vigyorgó képével találtam szemközt magam.
- Ez jól esett - simítottam hátra a nedves tincseimet.
- Hé, sehol egy "te köcsög, ezt miért csináltad?" Vagy egy egyszerű "rohadj meg"? - hüledezett a francia. - Más csaj ilyenkor már kiveri a balét!
- Ha nem vetted volna észre én nem vagyok olyan, mint a többi csaj - fröcsköltem az arcába egy kis vizet. - És amúgy is, én mást szoktam kiverni - kacsintottam rá, majd a lefagyott pillanatát kihasználva a medence széléhez úsztam, ahol Vince röhögve guggolt le hozzám.
- Milyen a víz sellőkém?
- Gyere és nézd meg magad! - fontam a bokájára a kezemet és mielőtt bármit tehetett volna, a vízbe rántottam. Prüszkölve, vizet köpködve jött fel mellettem a felszínre.
- Te nem is sellő vagy, hanem boszorkány - vigyorodott el, miközben megpróbálta lefejteni magáról a vizes ingét és a nadrágját.
- Azért kaptad, mert nem figyelmeztettél, hogy mire készül Philippe - vontam meg a vállam.
Kis akcióm után a többiek is bemerészkedtek mellénk és kellemesen elbeszélgettünk. Rengeteg dolgot megtudtam a csapatról és én is elárultam néhány infót magamról. Az egyetlen dolog, ami miatt nem élveztem teljes mértékben az estét, az a nővérem miatti aggodalom volt. Nem tudtam, hogy mi lehet vele, de bíztam abban, hogy nem csinál sem olyan őrültséget, amit később megbán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése