Pearl Clark
28. November; Dubai, Egyesült Arab Emírségek
- És most? - nézett rám kérdőn a kis brazil miután becsukódott mögöttünk Catherine lakásának ajtaja. A gyomrom görcsbe rándult a tudattól, hogy egyedül hagytam őt a portugállal.
- Nyugi Bébi, a nővéred már nagy kislány, egyedül is megoldja a dolgait - csókolta meg a fejem tetejét Vincent.
Lehunytam a szemeimet és megpróbáltam mélyeket lélegezni, hogy lenyugodjak.
- Oké - sóhajtottam fel végül. - Gyertek utánunk.
- Hova is? - kérdezősködött Bale. - Na nem mintha baj lenne, ha elhúzunk innen - vigyorodott el végül.
Bosszúsan megráztam a fejemet és visszanyeltem a kikívánkozó szitkaimat. Vincent mellett sétálva értem ki ház elé, ahol azonnal leintettem két taxit. Behajolva közöltem a sofőrökkel a címet majd mutattam a focistáknak, hogy elfoglalhatják a helyüket.
- És te? - mordult fel Ramos aki eddig mély hallgatásba burkolózott.
- Ott az autóm! - mutattam a járda mellett parkoló járműre, ami stílusosan egy kétszemélyes cabrio volt.
- Én megyek veled! - jelentette ki és hátraarcot csinálva elindult a kocsimhoz. Idegesen pislogtam Vincre, aki csak végig simított a vállamon.
- Minden rendben lesz! - mosolygott rám biztatóan. - Pár perc és otthon leszünk.
Imádtam benne, hogy olvasta a gondolataimat. Mivel nem akartam hatalmas feltűnést, úgy döntöttem, hazaviszem a társaságot hozzám.
Némán ültem be a védő mellé, aki úgy elterpeszkedett az ülésében, mintha az övé lenne az egész világ. Remegő kézzel indítottam, majd besoroltam a forgalomba. Annyira siettem, hogy Vincentnek igaza lett, néhány perc múlva már a saját házam udvarán állítottam le az autómat. A taxik még nem értek utol minket, így csak ketten voltunk a spanyollal, aki nem mozdult. Tekintete szinte lyukat égetett belém, de én kerültem a szemkontaktust. Egy idő után fészkelődni kezdtem az ülésben majd kiakartam szállni, de Ramos elkapta a csuklómat. Ijedten néztem rá.
- Azt hiszem beszélnünk kellene! - mordult fel amitől a szívem a torkomban kezdett dobogni. Végül rájöttem, hogy úgysem kerülhetem el ezt az egészet, így hátradőltem az ülésben.
- Kérdezz! - sóhajtottam fel.
- Miért?
- Nem értem - tetettem a hülyét, de hiába.
- Miért csináltál úgy, mintha te lennél Kate? Mire volt jó ez az egész?
- Én... - haraptam be az ajkamat majd erőt véve magamon mesélni kezdtem. - Az a mocsok...
- Crisre gondolsz? - vágott közbe.
- Igen - bólintottam. - Szóval Cris - ejtettem ki a nevét undorodva - ki tudja milyen okból, dobta a nővéremet, miközben Kate terhes volt tőle.
- Mi van? Catherine babát vár?
- Nem - csóváltam meg a fejemet szomorúan. - Már nem. Annyit idegeskedett, hogy a baba elment.
- Úristen - túrt a hajába. - Sajnálom.
- Én is.
- Oké, ezt értem, de azt nem, hogy miért kellett neked Madridba jönnöd és...
- Szart kavarnom? - fejeztem be helyette.
- Nem ezt akartam..
- Mond csak ki nyugodtan - eresztettem meg egy halvány mosolyt. - Igazad van, csak tudod olyan szinten felcsesztem magam mikor ez az egész történt, hogy bosszút akartam állni - vontam meg a vállam nem törődöm módon.
- Ó, értem. Szóval én csak egy eszköz voltam a kezedben.
- Igen. Nem! - hadartam zavartan. - Én...Áh - legyintettem. - Te ezt soha nem fogod megérteni.
- Folytasd! Megpróbálom - tette a kezét a combomra, amitől jóleső érzés kúszott végig a gerincemen. Belenéztem az olvadt csokoládé színű szemeibe és végem lett.
- Úgy mentem Madridba, hogy bosszút állok Ronaldon. Teljesen mindegy volt, hogy kivel vagy hogy hogyan.
- Azt akarod ezzel mondani, hogy akárki megtette volna?
- Te nem ismersz, így nem tudhatod, hogy milyen vagyok, de igen - bólintottam. - Bárkivel lefeküdtem volna csakhogy szenvedni lássam azt a szemetet.
- De akkor miért én?
- Mert...nem is tudom - pillantottam ki az ablakon a távolba. - Talán mert annyira rá voltál kattanva a tesómra és...
- Igeen?
- Mert az összes madridi focista közül te jöttél be a legjobban, na - nyögtem ki végre majd félve pillantottam a spanyolra akinek az ajkát egy pimasz vigyor ékesítette. - Most mi van? - forgattam meg a szemeimet. - Te is tudod magadról, hogy jó pasi vagy.
- Igen, de annyival jobb ezt a te szádból hallani - vigyorgott önhitten mire mellkason csaptam.
- Fejezd be! - nevettem el magam én is.
Pár percig tartott a jókedvünk, de aztán Sergio újra megszólalt.
- És mi van azzal amit az olasz barátod mondott neked - fordult felém elkomolyodva. - Tényleg terhes vagy?
Hirtelen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Az egy dolog, hogy Vinc és Kate tudtak a babákról, de nem voltam benne biztos, hogy másnak is az orrára szeretném kötni ezt a titkot. Végül úgy döntöttem, hogy már teljesen mindegy. Egy hülyeséggel több vagy kevesebb, már nem oszt, nem szoroz a megítélésemen.
- Igen - válaszoltam végül.
- És...? - nyelt nagyot.
- Mit és? - pislogtam rá értetlenül.
- Ka...ö..Pearl! - csattant fel. - Ha nem tűnt volna fel, te és én elég sűrűn voltunk együtt mostanában.
- De szépen mondtad - sóhajtottam fel, mert közben leesett, hogy hova szeretne kilyukadni. - De ne aggódj, nem tőled vannak.
- Óh - ejtette le a vállait.
- Ne már! - kerekedtek el a szemeim. - Te azt hitted vagyis azt gondoltad, hogy ...
- Csak reménykedtem benne - fordította el a fejét, de aztán hirtelen visszakapta. - Tuti biztos, hogy nem én vagyok az apa?
- Kétszáz százalék - simítottam végig az arcán. - Már több, mint két hónaposak.
- Kár.
- Miiii? Hogy érted azt, hogy kár? - dülledtek ki szemeim a meglepődöttségtől. Mindent vártam, de ezt nem.
- Csak.. - fogott bele zavartan. - Én örültem volna neki - vonta fel a vállait. - Jó kis páros voltunk mi együtt - húzta magához a kezemet és csókolt bele a tenyerembe, amitől a vérem száguldozni kezdett az ereimben.
- Nem hiszem - rántottam el a végtagomat tőle. - Te nem velem voltál, nem engem láttál, hanem a nővéremet - szakadtak ki belőlem a szavak, fájdalommal átitatva.
- Ez hülyeség.
- Egyáltalán nem. Talán nem az ő nevét mondtad minden alkalommal? - pislogtam rá a szememet ellepő könny fátyolon keresztül. - Idióta hormonok - sziszegtem a fogaim közt miközben próbáltam kipislogni a sós cseppeket.
Sergio Ramos
28. November; Dubai
Figyeltem a szöszi arcát, ami egy pillanatig színtiszta fájdalmat sugárzott, de hamar összeszedte magát. Szavai éles tőrként hasítottak belém. Igaza volt. Madridban nem úgy néztem rá, mint most. Fogalmam sem volt róla, hogy ő nem Kate. Valamilyen szinten haragudtam rá a húzása miatt, de bűntudatom is volt.
- Figyelj! - fordítottam magam felé az arcát, hogy belenézhessek a gyönyörű szemeibe. - Akárhogy is, de te és én jók voltunk együtt, sőt - húztam végig hüvelykujjamat az alsó ajkán. Annyira puha volt, hogy kedvem támadt megcsókolni. - Nem a nővéreddel voltam, hanem veled.
- De... - tiltakozott alig hallhatóan.
- Nem! Én a te testedet ismerem, és nem az övét. A te melleid voltak a számban és a te puncidba élveztem el minden egyes alkalommal - magyaráztam egyre hevesebben, hogy megértse, felfogtam a különbséget kettőjük közt. Ahogy beszéltem, lassan elloptam a távolságot az ajkaink közül. Már csak milliméterek választottak el attól, hogy újra megízleljem őt.
- Ne - suttogta miközben forró lehelete szinte égette a számat. - Sese, ezt nem szabad - csúsztatta mellkasomra a kezét és megpróbált távol tartani magától, de nem engedtem. Érezni akartam őt, így egy gyors mozdulattal lecsaptam rá. Nem finomkodtam, magamhoz szorítottam és nyelvemmel azonnal utat törtem a szájába. Elégedett vigyor terült szét az arcomon mikor meghallottam az apró nyögést ami elhagyta Pep ajkait. Éreztem, tudtam, hogy ő is ugyanúgy akar engem. Ám hirtelen ellökött magától és mire felocsudtam, már kiugrott az autóból.
- Ezt ne csináld még egyszer! - nézett rám még mindig vágytól sötétlő szemekkel, kezét a mellkasára szorítva.
- Te is élvezted!
- Igen, de ennek nem szabad többet előfordulnia - fordította el a fejét rólam.
- Miért? Magyarázd meg, hogy miért ódzkodsz tőle? - vágtam be magam mögött az autó ajtaját.
- Mert ez nem helyes. Te visszamész Madridba, én pedig itt maradok - túrt idegesen a hajába. - És emlékeztetnélek rá, hogy terhes vagyok. Nem hiszem, hogy egy felcsinált nőre szeretnéd elpazarolni az idődet.
- Ezt hagy döntsem el én - mordultam fel, leplezve, hogy a szavai újra megsebeztek. - Amúgy is. Nem hiszem, hogy láttam melletted az apát. Gondolom magasról szarik rá, hogy mi van veled. Tudod egyáltalán, hogy kitől van? - sétáltam elé gúnyos mosollyal az arcomon.
- Szemét! - sziszegte majd felemelte a kezét, hogy pofon vágjon, de gyorsabb voltam és megmarkoltam a csuklóját.
- Ne haragudj! - szorítottam újból magamhoz a karcsú testét. Arcomat a nyakába fúrtam, belélegeztem az illatát és apró csókokkal hintettem be az érzékeny bőrt. A vágy, hogy birtokoljam őt, minden józan gondolatot felülírt bennem. Nem akartam elfogadni, hogy vége. Így álltunk ott, míg a többiek is megérkeztek.
Vincent Ambroso
28. November; Dubai
Alig tudtam levenni a tekintetemet az összefonódott párról. Pep arcán a szomorúság és a fájdalom vetett árnyékot. Nem, nem féltékeny voltam, inkább féltettem a lányt. Tudtam, hogy kezdett többet érezni a focista iránt, mint amit önmagának és nekünk is bevallott. Az igazat megvallva iciri-piciri bűntudatom volt csak ezzel kapcsolatban, mert életem legnagyobb álma vált valóra a botlásunknak köszönhetően.
- Jól vagy? - kérdeztem óvatosan miután kibontakozott a spanyol öleléséből.
- Persze - vette fel a szokásos álarcát, de engem nem tudott átverni. Valami történt köztük amit nem szeretett volna nagydobra verni, de tudtam, hogy amint kettesben leszünk, kifaggatom róla. Addig is nem hagyom, hogy Ramos vagy bárki más bántsa őt.
- Az igggen! - néztek körül a focisták elragadtatva miután Pearl beengedte őket a házában.
- Nem semmi kéród van Cica - vigyorodott el Benzema.
- Köszi - pillogott kihívóan rá a lány, amit a védő rosszalló tekintettel méregetett.
Mi a fene? Csak nem féltékeny a DonJuan?
- Azt hiszem hozzá tudnék szokni ehhez az élethez - sóhajtott fel Bale miután elfeküdt az egyik nyugágyban és kezeit a feje alá fűzte. - Hol vannak a lányok a pálmalevéllel? - nézett körül röhögve.
- Itt csak félmezkós pasik szoktak lenni - vágott vissza neki a lány miközben bekukkantott a teraszon lévő italhűtőbe. - Sör, whikey, vodka, tonic, sprite, cola - sorolta a kínálatot.
- Hagyd, majd én megcsinálom - toltam félre az útból. - Te pihenj egy kicsit - simítottam végig az arcán, mire elmosolyodott.
- Köszi - nyomott egy puszit a számra mielőtt csatlakozott volna a többiekhez. Gyorsan tálcára raktam az italokat majd visszalavíroztam a társasághoz.
- Nekem még mindig olyan hihetetlen, hogy kettő van belőled - rázta meg a fürtjeit vidáman Marcelo. - Eszméletlen, hogy mennyire hasonlítotok egymásra.
- Annyira nem is - mordult fel Ramos, de senki nem figyelt rá.
- Annak meg külön örülök, hogy nem jött be Gareth jóslata és nem vagy skizó - folytatta a brazil.
- Hát még én - nevette el magát Pep.
- Szerintetek most mi lesz Crissel és Kate-tel? - szólalt meg hirtelen Neymar, akiről eddig teljesen meg is feledkeztünk. - Nem úgy néztek ki, mintha békülni készülnének.
- Te jobb, ha befogod! - csattant fel Pearl mérgesen. - Ha te nem adod meg a címet, akkor nem találja meg a büdös életben sem.
- Nem tudtam, hogy miért kérdezi - védekezett a brazil.
- Szerinted? Most komolyan - forgatta meg a szemeit Pep. - Biztos virágot vagy gyémánt nyakéket akart neki küldeni.
- Jól van, elcsesztem! Oké? - tárta szét a kezeit a barca focistája. - Már nem tudom meg nem történté tenni. De talán jobb is így - mondta. - Most kihúzgálhatják magukból a szálkákat, és aztán..hátha összejönnek megint - vonta meg a vállát.
Kijelentését néma csend fogadta. Nem tudom, ki mire gondolt, de én szerettem volna, ha végre véget ér ez az egész Ronaldo-Kate mizéria. Jó lett volna, ha végre csak Pepre koncentrálhattam volna és persze a babákra. Arcomon halvány mosoly derengett fel ahogy eszembe jutottak a picik. Soha nem hittem volna, hogy megadatik nekem a lehetőség, hogy apa legyek. Az pedig, hogy egy olyan gyönyörű és karakán nővel alapítsak családot, mint Pep, már csak hab volt a tortán.
