59.Fejezet~ Események tömbkelege

Catherine Clark

28. November; Dubai, Egyesült Arab Emírségek

Fortyogva állok a kávéfőző előtt. Koffein adagom már régen elhűlt, de Neymar és a tej még mindig sehol. Dühömben már készülnék lehúzni tisztán a pohár tartalmát, mikor nagy örömömre meghallom nyitódni a liftajtót. Sóhajtva indulok el a nappaliba.

- Azt hittem már sosem...- a látvány belém fojtja a szavakat.

Cristiano Ronaldo. Gareth Bale. Marcelo. Karim Benzema. James Rodríguez és nem utolsó sorban, Sergio Ramos.

Értetlenül pislogok a focistákra, akiknek kurvára Madridban lenne a helyük.

- Ti meg hogy kerültetek ide?

- Kate! Beszélnünk kell!- Veszi át a szót a brazil.

Felhúzom szemöldökömet és így tekintek végig a díszes társaságon. Ha most nem bukunk le, akkor soha.

- Orvosi segítségre van szükséged! Ez nem normális Catherine! A világ legjobb orvosai biztosan megtudnák oldani!

- Te meg miről beszélsz?- Nem tudhatnak a vetélésről.

- Kate, tudom, hogy nehéz... de be kell látnod! Skizofrén vagy!- Gesztikulál hevesen Marcelo.

- HOGY MI VAN? TE TELJESEN MEGVESZTÉL?- Üvöltöm el magam.

- Nyugi Kate! Nem gáz, mi melletted állunk és segítünk!- Szól közbe Bale is.

- Van tetkód?- Vág bele Karim az egészbe. teljesen értelmetlen módon

Értetlenül grimaszolok rá. Ez meg hogy jött? Nem is válaszolok inkább.

- Nem vagyok skizofrén. Catherine Clark vagyok- beszélek lassan, kimérten.

- De az vagy bazdmeg, fogdd már fel!- Csattan fel Cristiano.

- Fogd be!- Rivall rá az összes többi férfi, megelőzve engem.

- Takarodj innen de nagyon gyorsan!- Morgom felé összeszorított fogakkal, mire felnevet.

- Ugyan már, te is tudod, hogy nem ezt akarod- kacsint rám.

Tenyerem elindul. Már készülne az arcán csattani, mikor elkapja csuklómat. Tekintete lángol.

- Mit képzelsz magadról?- Próbálja visszatartani üvöltését.

- Megköszönném, ha visszavennél a hangerőből és távoznátok.

- Talán a palid éppen alszik egy kiadós menet után?

- A húgom te nyomorék!- Csattanok fel.

 - Miért kell így ordibálni? - Hallom meg Pep jellegzetes hangját hátam mögül.

Megfordulok. Testvérem -Vincent nélkül- ácsorog a szobája előtt. Anyaszült meztelenül. Sosem zavartatta magát.

 - Mondtam, hogy van tetkója! - kiált fel Benzema.

 - Upsz, azt hiszem lebuktam - kapja a szája elé a kezét.

Legszívesebben egy lapáttal basznám fejbe Pepet. Idióta.

 - Pep, azt hiszem jobb ha felöltözöl - szólok rá erélyesen.

Eleget téve kérésemnek visszavonul birodalmába, de előtte még végigméri a sportolókat egyenként.

Percekig nem pislogtam, csak néztem az ajtót ahol az előbb tűnt el a lány.

 - Megmondtam vagy megmondtam, hogy van tetkója? - Szólal fel ismét Benzema.

 - Azt hiszem én most leülök - meredt maga elé Marcelo.

Néma csend telepszik le. Nem tudok ránézni egyikőjükre sem. Azt kívánom, hogy ez bárcsak egy rossz álom lenne csak. Semmi több.

 - Mi ez a gyász hangulat? - Tér vissza tele energiával Pep és Vinc.

Nagy nehezen ugyan, de sikerül megérteni az összesnek, hogy ikrek vagyunk. Nehéz feladat.

 - Pep? Pep az nem férfi név?- Értetlenkedik Cristiano.

 - Amint látod nem.

 - Én azt hittem.... Én... - kezd el dadogni. Kíváncsian fordulok a portugál felé, aki egyre fehérebb lesz.

 - Jól vagy?- Jönnek ki a számon a szavak, mielőtt gondolkozhatnék.

Szánalmas ugyan, de még mindig ugyanúgy törődök vele.

 - Nem. Én egy hatalmas fasz vagyok.- Ebben egyet értek.

 - Akkor ha jól értem, most te voltál Madridban - rakja összes a beszélgetés első értelmes mondatát, mire Pep helyeselni kezd.

 - Én téged? ... Veled? ... - képed el szenvedve Rondalno, mire húgom újra csak helyeselni tud.

 - És én? Ha jól sejtem, akkor te voltál...

 - Alattad, feletted, melletted, rajtad? - harapja be az ajkát. - Ó, igen csődör. Az én voltam.

 - És te? - néz Sergio az olaszra. - Te ezt végig tudtad? Ő most akkor végül is ki neked?

 - A barátja vagyok. A legjobb barátja! - hangsúlyozza ki a szót. - És igen, tudtam róla.

 Még mielőtt újabb vita törne ki a portugál a világ legrosszabb mondatát ejti ki száján.

 - Magunkra hagynátok minket? Szeretnék beszélni Catherine- nel - vési tekintetét enyémbe. - Négyszemközt!

 - Nem hiszem, hogy ez jó ötlet! - teszi csípőre a kezét Pearl.

 - Pep, hagyd! - sóhajtok fel. - Egyszer túl kell ezen esnünk!

 - Biztos vagy benne?

 - Persze. Menjetek csak - intek.

Pep a lift helyett a bejárati ajtót célozza meg. Fogalmam sincsen hova akarja őket vinni, de, mint a kiskacsák, úgy követik.

 - Hát te?- Torpan meg.

Az ajtón apám lép be oldalán egy barna hajú nővel, aki ugyanolyan elegánsan van felöltözve, mint ő maga.

A nagy Tim Clark értetlenül pislog a Real Madrid keretének egy csekély részére.

- Nos, sziasztok fiúk- erőlteti meg magát és kezet fog egyenként minddel, Ronaldot kivéve. Talán apám, végre egyszer az életben az én oldalon fog állni a pénzzel szemben?

A portugál láthatóan zokon veszi a bunkóságot, ami teljesen jogos.

A harmincas éveiben járó nő a kezét nyújtja felém.

- Grace Mckruz- mutatkozik be.

- Catherine Clark.

A kis társaság, akik eddig lelépni készültek most megkövülten állnak a nyitott ajtóban.

- Nos, szerettem volna nektek bemutatni a barátnőmet. Grace-szel pár hónapja ismertük meg egymást.

Pep felhorkan. Apánk nem a hosszú kapcsolatok híve a válás óta. Mondjuk meg tudom érteni. Én sem mernék akármibe belemenni egy ilyen eset után.

A lift ajtaja újra nyílik. Ki jöhet még? Neymar lép ki az elhúzódó szárnyak mögül kezében két doboz tejjel. Időben!

- Azt hiszem ezzel elkéstem- emeli fel a papírdobozokat.

- Ezt jól gondolod- leteszi a kávézóasztalra őket.

- Nem hittem volna, hogy ide akarsz jönni- araszol felém, miközben Ronaldot méregeti.

- Mert mit hittél, mire kell a címe?

- Te mondtad meg ezt a kurva címet ennek a fasszopónak?- Indul el dühösen Neymar felé Pep, de Vinc karjait vékony derekára tekeri.

A lány csak kapálozni képes, de nem bír kiszabadulni az izmos kezek közül. Szerencsére.

- Nyugi kicsim, a babák!- Próbálja halkan suttogni neki, de nem jön össze.

Mindenki hallja.

- Hogy mik? Pearl Clark mi az ördögöt műveltél? Azt hittem, hogy, most egy ideig nem lesz senki sem újra terhes ebben a kikurt házban!- Emeli fel apa a hangját.

- Apa...- próbálnám megnyugtatni, de nem tudom mit mondhatnék neki.

- Nyugalom Tim! A gyerekvállalás remek dolog! Te leszel a legnagyszerűbb nagypapa a világon! Biztos vagyok benne- simogatja meg az oroszlánt, amiből egyből egy macskakölyök lesz a monológ végére.- Hagyjuk magukra a fiatalok és igyunk meg egy kávét kettesben. Majd máskor megismerem őket- húzza maga után apámat a lifthez, ahol eltűnnek.

- Ki ez és mit művelt az apánkkal?- Pislog rám értetlenül Pep.

- Fogalmam sincs- állok én is furcsán az ügyhöz.

Ez bizarr volt.

- Engem inkább az érdekelne, hogy apád mire utalt azzal, hogy "most egy ideig nem lesz senki újra terhes"?- Szólal meg Cris.

Kezében lévő telefonja rezegni kezd. Miközben ránéz a hívó nevére én ugyanezt teszem.

- Biztosan Tatjana. Juni tudja már, hogy lesz egy orosz kistesója?- Szólok vissza durván.

- Nekem talán nem lehetnek barátaim? Tudtommal ti is csak barátok vagytok Neymarral.

Legszívesebben szétfaggatnám azt az önelégült képét, majd agyoncsókolgatnám.

- Igen. És mi most megyünk is- tereli ki a birka társaságot az ajtón.

A nyílászzáró csukódása jelzi, hogy már csak ketten maradtunk.

- Nos?- Húzza fel szemöldökét kérdően.

Nagy levegőt veszek és mesélni kezdek.

- Terhes voltam. Tőled. De elvetéltem a sok idegeskedéstől. Ezt akartam elmondani, amikor elküldtél. A legelső alkalommal történt. Régóta ugyanazt a fogamzásgátlót szedtem és emiatt a szervezetem immunissá vált rá. Érted te ezt? Gyereket vártam tőled, te szemét!- Üvöltöm arcába sírva  a kegyetlen igazságot.