9.Fejezet~ Totális elmezavar

On My Mind

Catherine Clark

16. Szeptember; Madrid, Spanyolország

Furcsán érnek Sergio szavai, mintha utalna valamire, pedig semmire sem tudna. Jobb szemöldököm felhúzva nézek rá, mire csak legyint egyet. Lenézően kezdem el méregetni a védőt, mikor egy közén érkező srác nyújtja nekem kezét.

- Szia, Isco vagyok-mosolyog rám kedves.

Mondata meglep, mivel eddig minden itteni azt hitte, hogy tudom kicsoda. Egyből szimpatikus lesz számomra a szinte velem egykorú fiú.

- Kate Clark- mutatkozom be egyből becenevemen.

Pár szót váltunk még egymással és a többiekkel, majd az edzés kezdésére hivatkozva hagynak magamra, kivéve Garethet.

- Töltőmet visszaadnád?- Kérdezi röhögve.

- Miért lenne nálam?- Váltok lekezelő hangnembe, mire fent akadnak a szemei.

- Mennyit ittál tegnap este?

- Nem tudom, miért?- Nagyon remélem, hogy nem csináltam semmi hülyeséget Balelel.

- Semmi- rázza meg fejét vigyorogva- tartsd meg a töltőm.- Kocog el mellettem nevetve.

- Gareth!- Megyek utána kiabálva.

A tizedik kiáltásom után már megelégelem azt, hogy mindenki engem néz a csapatból és az walesi csak fejcsóválva mulat rajtam. Benítez hiába próbálja rendezni játékosait azok nem hallgatnak rá, csak szórakoznak rajtam és a 11-es műsorán. Fújtatok egyet megelégelve a szereplést és határozottan, törtető léptekkel megyek feléjük. Kívülről egy pszichiátriáról szökött őrültnek tűnhetek. Feléjük közeledve sokkal inkább tűnnek megilletődöttnek, mint jókedvűnek.  Mellem alatt összefonom kezeimet, oldalra döntöm fejemet és jellegzetes beállásommal méregetem őket egytől egyig. Az idegbeteg Cristianon kívül szinte mindegyik várja, hogy üvölteni kezdjek, pedig nem szándékozom ezt tenni, szimplán megakarom tudni, mire is utaltak.

- Úgy tűnik rád jobban hallgatnak, mint rám- sóhajt fel mögöttem Rafa.

- Én csak nem szeretem, a kétértelmű dolgokat- szórok villámokat szememmel a spanyol védő és a walesi középpályás felé.

- Srácok, könyörgöm már! Kezdjetek el futni!- Próbálkozik újra.

Mindenki legnagyobb meglepetésére a portugál hallgat először az edzőjére a többiek pedig példát véve róla kezdik róni a köröket. Úgy érzem rám itt már nincs szükség, szóval irodámba veszem az irányt. Belépve egyből kopogni kezd a kék padlón cipőm sarka. Real színekbe bújtatott irodámban azonnal a kávéfőzőhöz lépek és használatba veszem. A sötét faasztalhoz leülve egyből egy hatalmas Real Madrid logóval nézek szembe, mire megforgatom szemeim és az asztalba kezdem el verni fejemet, miért kell nekem itt lennem? Nyöszörgök megállás nélkül.

What Do You Mean?

18. Szeptember; Madrid, Spanyolország

Edzés vége felé, unottan lépek ki irodámból és ülök le az egyik kispadra, onnan nézem, ahogyan a srácok éppen egymás ellen meccseznek. Tekintetem hirtelen összeakad Sergioéval, aki kikacsint rám én pedig nevetni kezdek. Egyedül ő tudja, hogy este én is megyek velük, Gareth úgy gondolta, hogy én leszek a fiúk számára a „meglepetés”. Kan bulit terveztek eredetileg, de hát, mégsem az lesz. Az unalmas napokba legalább ez fényt hoz majd. A fejemet szétunom itt, teljesen. Semmi érdekes sem történik. Ha elmegyek vásárolni, még az sem tud úgy feldobni, mint általában. Peppel minden nap beszélek és néha a srácokkal csinálunk valamit, közösen. Olykor, már annyira unatkozom, hogy elkezdek túlórázni is. Szinte már minden játékosról van egy külön mappám, benne, hogy mikor milyen sérülést szenvedtek és utána hogyan is épültek fel teljesen. Egyedül Danilo saroksérülése számított izgalmasabb dolognak a napokban és annak kezelése. Pár nap pihenő vár még a hátvédre, aztán elkezdhetem vele a gyógytorna első, könnyebb fokozatait, egészen ameddig nem lesz újra teljesen egészséges. Gondolataimból egy felém repülő labda és a hozzá járuló kiáltások zökkentenek ki. Mikor már szinte érzem a kerek tárgyat a fejemnek ütközni, egy hatalmas hátat pillantok meg magam előtt. A portugál menti meg a fejemet, mikor mellel leveszi a labdát.

- Odafigyelhetnél jobban is- köpi oda nekem szavait.

- Előbb dögöljek meg, mint, hogy rád hallgassak- szólok neki vissza, de ezt ő lesem reagálj.

Ami Cristianot illeti, szerda óta ilyen velem, néha még köszönni sem méltóztat. Ahogyan meglát, lelép, vagy egymás után teszi a bunkó megjegyzéseit. Nem beszéltem vele igazából pár mondatnál többet, szóval nem értem mire fel ez a nagy utálat. Miután Benítez lefújja a meccset a fiúk nyújtani kezdenek, majd az öltöző felé kezdenek lézengeni. Hirtelen a spanyol védő lép mellém.

- Akkor este?- ül le a mellettem lévő üres helyre.

Aprót bólintok, kissé rosszkedvvel. A hetes is ott lesz este és semmi kedvem egy újabb veszekedéshez vele, valamint rosszul is esik, hogy így viselkedik velem. Ramosnak a nyomott hangulatom feltűnik és combomon pihenő kezemre simít.

- Cris?- húzza fel szemöldökét.

Ismételten csak biccentek egyet. Felsóhajt mellettem és ő is gondolataiba merül.

- Nézd Kate- szólal meg- ne vedd magadra, amit csinál. Nem veled van baja.- ereszt meg felém egy halvány mosolyt.- Este próbálj meg vele beszélni, Cris úgysem iszik, az apja miatt- hagy magamra a gondolataimmal.- Ja- fordul még vissza- és gondolj csak bele, milyen viccesek leszünk másnaposan holnap, a Granada ellen- ereszt meg egy szórakozott mosolyt. 

Még percekkel később is itt ülök és emésztem Sergio szavait. Megelégelve ezt a felesleges teljesítményt futólépésben megyek autóm felé és a parkolóban lévő focistákkal nem is törődve hajtok ki az útra.

Ahogyan hazaérek, azonnal készülődni kezdek. Fürdővizet engedek a kádba és kibontott hajjal szállok be oda. Nyugalmas perceimet telefonom csörgése zavarja meg. Apámnak sikerült megtalálnia a telefont és a száműzött lányát felhívnia. Igazi profi.

- Szia apa- forgatom meg szemeimet amikor felveszem a készüléket.

- Szia Kate, hogyan érzed magad Milánóban?- azonnal egy lenéző grimaszt vágok, bár ő ezt nem látja.

- Pep van Milánóban, én Madridba, csak úgy szólok.- vágom hozzá utálattal a szavakat.- Minden okés, megyek is szia. Ja, amúgy remélem, hogy a szőke kurva a recepción nem a kis ágymelegítőd.- nyomom rá a telefont.

Még ezt sem tudja megjegyezni, hogy mégis hol vagyok, és még ő a jobbik szülőm. Botrányos. Felsóhajtok, majd lebukok a víz alá kitisztítani az agyamból minden negatívumot.

Több órás készülődés után késznek nyilvánítom magamat és lemegyek Garethhez. Szettem szokás szerint tökéletesen mutat. Bejárata elé érve bekopogok az ajtón és várom, hogy a focista megjelenjen.

- Szia, gyere be- tárja ki az ajtót.

Köszönés nélkül lépek be a lakásba és levetem magamat az egyik bőrülésbe. A férfi fel-le rohangálva próbál készülődni, amikor újra megszólal a csengő. Azonnal az ajtóhoz rohan és feltépi azt, ugyanazzal a szöveggel elmormolva, amit nekem is mondott. Marcelo kék- és Pepe fehér ingben lép be az ajtón, akik szörnyen megörülnek nekem.

- Istenem! Gyönyörű vagy!- szorít magához.- Hát te is jössz! Annyira fognak neked örülni!- lelkendezik.

Nevetve megköszönöm a szép szavakat és én is megölelem a kisfiús védőt. Közben a harmadik férfi is elkészül, meztelen felsőtestére egy fekete inget vesz fel és máris indulhatunk. A pultban ezúttal nem Laura ül, hanem egy férfi. Kész csoda, hogy apám nem küldött éjszakai őröket is.

(...) 

A klub előtt megáll a taxi míg mi kiszállunk belőle, majd a bejárat felé vesszük az irányt. Hatalmas tömeg tolong a bejárat előtt, a zene már itt kint hallatszik, mintha csak újra Dubaiban lennék. Könnyen jutunk át a biztonsági őrökön, a fiúkat meglátva egyből szétnyílik előttünk mindenhol a tömeg. A VIP helyen ül a csapat többi tagja is, már messziről látni lehet őket.

Runnin

- Kate!- üvöltenek fel egy emberként, mikor meglátnak.

- Hola- köszönök nekik nevetve és körbenézek közöttük- Iker?- akad meg szemem egy régi ismerősöm, aki ekkora felém kapja a fejét.

- Jézusom! Szöszi!- ugrik fel egyből és megölel.

Gondolkodás nélkül szorítom én is magamhoz a kapust. Nagyon régen láttam utoljára, talán évek is elteltek azóta. A percek óta tartó ölelkezés után már mindketten megelégeljük egymás és leülünk. Minden játékos szemrebbenés nélkül néz minket, belőlünk pedig kitör a röhögő görcs arcuk láttán.

- Hát ti honnan ismeritek ilyen jól egymást?- szólal meg Cristiano cinikus hangja.

- Dubaiba kellett mennem Timhez, mikor beléptem a lakásba legnagyobb meglepetésemre egy meztelenül rohangáló nőt láttam meg- itt mindenki elkezd nevetni,köztük én is- először azt hittem, hogy Tim barátnője, aztán kiderült, hogy csak a lánya. Aztán végül is megismertük egymást és egy igazi kis tündér- csipkedi meg arcomat és beszél gügyögve.

- Állj! Állj! Állj!- teszi fel kezeit Marcelo.- Te láttad őt pucéran?- húzódik egy kaján vigyor arcára.

- Pontosan- nevet fel a focista.

- És milyen?- kezdi el húzogatni szemöldökét perverzen.

- Csak ajánlani tudom mindenkinek- kacsint rá Casillas, majd belekortyol poharába.- Mit iszol?- néz rám.

- Whiskeyt, kizárólag csak tisztán- nézek bele mélyen szemébe.

-Ne aggódj, tudom- nevet fel és hagy ott engem.

Egy tálcával tér vissza és az asztalra teszi. Mindenki sorra gurítja le az italokat- egy ember kivételével-, mint ahogyan én is. Jókat derülünk a srácokkal, mintha már ezer éve ismernénk egymást. A mulatság elrontásának a kedvéért egyre többen figyelmek fel a tömérdek focistára és kezdenek el felénk szállingózni. Egy nő az első, aki ténylegesen közel merészkedik hozzánk. Biztos vagyok benne, hogy kurva. Az Emírségekben könnyen megtanultuk már ránézésről is felismerni ezeket. Lehet vagy már negyven éves, mégis az élete egyetlen célja, hogy egy tehetős férfi jól megrakja. Ronaldo körül kezd el vonaglani, akinek láthatóan nem tetszik ez és próbál kibújni a nő alól. A hangos nevetés és beszélgetés is alább hagy, mindenki undorodva nézi a perszónát. Gyomrom forogni kezd és agyamat elönti a szürke köd, amikor a nő már túl messzire megy és a focista pólója alá nyúl be, aki elcsapja onnét a kezét.

- Nem vagy az estem- mordul rá a csatár.

- Milyen az, aki az eseted akkor?- kérdezi szinte lihegve.

- Olyan- löki le magáról cseppet sem finoman a nőt, aki a földre esik és engem kezd el pásztázni.- Kate, jössz táncolni?- lép mellém és kezét nyújtja.

Hirtelen köpni- nyelni sem tudok, a megszólalás és utána történő gesztus miatt sem. Teljesen kijózanodok és még a nevemet is elfelejtem. Talán még órákig ülnék teljesen mozdulatlanul a helyemen, ha Iker nem löki meg a hátam, ezzel elérve, hogy felálljak onnan pedig már nincsen visszaút, mert a portugál elkezd maga után húzni be a tömegnyomorba. Nem tudok ellenállni és azonnal mozgásra indul testem, partneremével együtt. Kezeivel felfedező útra indul testemen, ami kicsit meglep tőle. Azonnal megfordulok kezei között és tekintetünk összetalálkozik. Sötétbarna íriszeit mélyen az enyémekbe fúrja és keze megállapodik derekamon. Állom a pillantását és én is mélyen szemébe nézek.

- Teljesen megőrjítesz- suttogja arcomtól pár centire.

Vészesen kezd közeledni szája az enyémhez, én sem bírok a kísértéssel és közelíteni kezdek felé. Pár milliméterre egymástól megállunk mindketten és szúrós tekintetcsatába kezdünk. Egymás ajkaiba lihegve tartjuk magunkat, egészen ameddig, ajkait meg nem érzem sajátjaimon.