2016. március 2., szerda

16. fejezet ~ Ismerkedések

Pearl Clark
19. Szeptember; Milánó, Olaszország

  - Azt a picsába! Tudtam, hogy nem szabadna ennyit edzeni. Duplán látok - hallottam meg valamelyik fiú hangját, de nem tudtam azonosítani kiét, mert minden idegszálammal az előttem álló testvéremre összpontosítottam.
 - Heló Húgi! - intett huncut mosollyal az arcán, amitől én azonnal a nyakába ugrottam.
 - Istenem, annyira hiányoztál te liba! - nyomtam hatalmas puszit az arcára.
 - Te is nekem ribi - nevette el magát és viszonozta a kitörő üdvözlésemet.
 - Khm, khm - köszörülték meg többen is a torkukat körülöttünk, de én még nem akartam elengedni a nővéremet.
 - Jól van már - mordultam fel irigyen, mint a csontját féltő kiskutya. - Ha nem tűnt volna fel, épp a tesómat szorongatom.
 - Vajon honnan gondoltuk, hogy közötök van egymáshoz? - tette fel cinikus kérdését Mexes.
 - Kusika! - vigyorodtam el én is mikor rájöttem, hogy Kate tényleg itt van és nem válik kámforrá, ha eleresztem. - Na szóval! Kate, ők itt a csapat. Csapat ő itt Catherine a nővérem - mutattam be őket egymásnak.
 - Ciao Kate! - hangzott fel egyszerre a szájukból, mire egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés.
 - Hű, te tényleg igazi vagy? - bökdöste meg az ujjával a testvérem arcát Abate.
 - Nem baszd meg, hologram - forgattam meg a szemeimet látványosan. - Úgy csináltok, mintha nem láttatok volna még ikreket.
 - Ilyen szexiket még nem - kacsintott ránk Balotelli.
 - Ráadásul te egy szóval sem mondtad nekünk, hogy még egy példány szaladgál belőled a nagyvilágban - durcáskodott Montolivo összefűzött karokkal.
 - Istenem - sóhajtottam fel színpadiasan. - Látod ezt? Remélem sajnálsz, mert nekem ezekkel kell együtt dolgoznom - pislogtam megjátszott nyűgösséggel Katere, aki jókat derült a fiúk hülyeségein.
 - Tisztára Madridban érzem magam - nevette el magát.
 - Te is dolgozol? - néztek rá kérdőn a fiúk.
 - Ja, a Reálnál - húzta el a száját. A többieknek nem tűnt fel az az apró megbicsaklás a hangjában, de én aki már az anyaméhben is ismertem, azonnal felkaptam rá a fejem.
Valami történt. Valami, ami miatt a nővérem úgy gondolta, hogy hirtelen meglátogat. Tudtam, hogy amíg a fiúk képben vannak semmit nem fog mondani, így gyorsan a tettek mezejére léptem.
 - Nos, mivel már lassan három hete, hogy nem láthattam a tesómat, ezért mi most lelépünk - fogtam kézen az ikremet és már húztam is magam után a folyosóra.
 - Hé, Pep! - kiáltott utánam Mattia, mire kíváncsian fordultam vissza.
 - Mi van?
 - Remélem nem felejtetted el, hogy este buli - vigyorodott el.
 - Buli? Milyen buli? - pörgött fel Kate azonnal.
 - "Istenhozott"buli - röhögtek fel a srácok, mire legyintettem.
 - Ne is foglalkozz velük! Ezeknek tök mindegy, mindenből partit csinálnak - magyaráztam, de közben már rángattam is magam után a testvéremet az irodámba.
Ahogy becsukódott mögöttünk az ajtó, szemeimet szúrósan a nővéremre függesztettem. Tudtam, hogy utálja, ha így nézek rá, ezért is csináltam.
 - Fejezd be! - csattant fel a várakozásomnak megfelelően miközben helyet foglalt a székemben. Tekintetével gyorsan körbejárta a helységet, de engem kikerült. - Szép itt.
 - Okké - ültem le vele szemben. - Ki vele, mi és mekkora a baj?
 - Miből gondolod, hogy baj van? - vonta meg a vállát nem törődöm módon. - Nem jöhetek csak úgy el, hogy meglátogassam a húgomat?
 - Kate! Tudod, hogy az életemnél is jobban szeretlek és mindenkinél jobban ismerlek. Minden apró rezdülésedről, mimikádról meg tudom mondani, hogy mit érzel...
- Akkor miért nyaggatsz? - lábadtak könnybe a szemei az előttem ülőnek.
Döbbenten néztem rá. Emlékeim közt kutatva, rájöttem, hogy még soha nem láttam ennyire kibukva. Felpattantam a székemből és hozzá siettem, hogy magamhoz ölelhessem. Ahogy ez megtörtént, Kate felzokogott.
 - Shhh, Nyuszifül - simogattam a hátát, hogy megnyugtassam. - Nem lesz semmi baj - mondtam és próbáltam én is elhinni. Abban az egyben biztos voltam, hogyha valaki bántotta, az keservesen megkeserüli, mert pokollá fogom tenni az életét.
Néhány perccel később, mikor sikerült felszárítani a könnyeit, még mindig nem árulta el, hogy mi történt vele. Biztos voltam benne, hogy amint képesnek érzi rá magát, meg fogja osztani velem a kiborulásának az okát.

                                                        ~ o ~ o ~ o ~ o ~

 - Azért hívhattál volna - dünnyögtem halkan a tükör előtt, miközben az esti bulira készülődtünk.
 - Hirtelen ötlet volt - vonta meg a vállát hanyagul és tovább sminkelte magát mellettem.
 - Elmondod?
 - Ahhoz még nem ittam eleget - vigyorodott el és fejével a kád szélén árválkodó, üres pezsgősüvegre bökött.
 - Oké, de remélem időben szólsz, ha valakit ki kell nyírnom - kacsintottam rá a tükrön keresztül, majd egy puszit nyomtam az arcára és a törölközőmet megerősítve ellibegtem a hálóm felé.
 - Szia Cica! - harsant fel Vinc vidám hangja a bejárattól.
 - Heló Édes - köszöntöttem én is és a megszokott rituálé szerint a nyakába ugrottam és lábaimat a derekára kulcsoltam.
 - Imádom, amikor így vársz rám - nevette el magát. - Meztelenül, kiéhezve...
 - Kapd be! - csaptam a vállára.
 - Növeszd ki és akkor a tiéd vagyok egy életre, de jó nagy legyen - csípett a fenekembe az alig valamit takaró rongy alatt. - Ö..hű... - tágultak ki a szemei és mikor követtem a döbbenetének útját a nővéremet láttam meg, aki a fürdőszoba ajtóból figyelt minket mosolyogva. - Ciao - villantott a tesómra egy bugyiolvasztó vigyort - biztos te vagy Catherine - nyújtotta felé a kezét, miután lemásztam róla. - Pep már sokat mesélt rólad.
 - Remélem csak csupa rosszat - harapta be az ajkát csábosan a testvérem, mire kirobbant belőlem a röhögés.
 - Ne pazarold rá az energiát - csóváltam meg még mindig nevetve a fejemet - Vincenttel a barikád azonos oldalán nyomulunk. 
 - Te meleg vagy? - kerekedtek el Kate szemei.
 - Mint a Nap! - húzta széles vigyorra a száját a barátom.
 - Én meg azt hittem...vagyis ti az előbb... - pislogott egyikünkről a másikra zavartan.
 - Ja, ez nálunk megszokott - legyintettem. - Vinc-szel olyan, mintha házasok lennénk, csak annyi  a különbség, hogy  éjszakánként mindketten pasikat viszünk az ágyunkba. Ez a jó és hosszú kapcsolat titka - karoltam bele a két, számomra fontos ember karjába.

A hangulat egyre jobb lett. Kate is teljesen feloldódott. Nem tudom, hogy ez a barátom közvetlen stílusának vagy a két üveg pezsgőnek volt köszönhető, amit idő közben elfogyasztott, de az igazat megvallva nem is érdekelt, mert csak az számított, hogy itt van és velem van. 
Hármasban indultunk el De Sciglio lakása felé, ahol már javában folyt a buli. Mikor megérkeztünk, a csapat kitörő örömmel fogadott minket és pár pohár "welcome drink" után Kate-tel már az asztal tetején roptuk. Megmutattuk az olasz fiúknak, milyen az, mikor a Clark lányok buliznak.

2 megjegyzés:

  1. Igen a lelkizős est amire annyira vártam már *-* Pepnek az a beszolás ütött :D nyu annyira imádom az irásod
    Puszi ölel : fallen angel :3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen!
      Én is puszillak! <3 <3 <3

      Törlés