Sergio Ramos
Október 07; Madrid, Spanyolország
Tegnap reggel óta levakarhatatlan vigyor költözött az arcomra.
Túl voltam egy kemény három és fél órás edzésen mégsem éreztem magam fáradtnak. Lassan, megfontoltan sétáltam az öltözőbe a többiek után. Gondolataim Bella körül forogtak, hogy milyen lehetne, ha élőben csinálnánk azt, amit tegnap volt szerencsém az éteren keresztül megtapasztalni. Eszméletlen hatással volt rám a hangja, na meg a fénykép amit küldött. Az élvezetemet pedig csak fokozta, hogy közben Catherine arca lebegett előttem. A korai telefonszex után úgy éreztem, meg tudnám váltani az egész világot és ennek a hatása még most is tartott.
- Már akartam kérdezni, hogy mi ez a bájvigyor a képeden Sese? - huppant le mellém Karim. - Olyan arcot vágsz, mint aki most nyalta ki a mézes bödönt - lökött meg a vállával röhögve.
- Majdnem - kacsintottam rá. Mivel sok esélyt nem láttam rá, hogy valaha is találkozom Bellával, így elővettem a telefonomat és kikerestem belőle a képet, amit tegnap reggel kaptam. - Szerinted? - dugtam a francia orra alá, aki elismerően füttyentett, felhívva ránk a figyelmet.
- Gyönyörű kis cickók - nyalta meg a száját. - Gondolom a hozzávaló csaj is jól néz ki...
- Fogalmam sincs - vontam meg a vállamat.
- Hogy-hogy? - nézett rám megütközve.
- Soha életemben nem találkoztam vele. Ha jól gondolom, Olaszországban él. Csak telefonon keresztül beszéltünk eddig - vallottam be.
- És akkor ez? - nézett vissza a képre, ami nem csak az ő, de a közelben tartózkodó összes csapattársam figyelmét felkeltette. Marcelo kitépve Karim kezéből a telefont, mutogatni kezdte mindenkinek.
- Tegnap reggel küldte, miközben... - haraptam be a számat ahogy bevillantak a képek előttem és újra hallottam a lány kéjes sikolyait.
- Telefonszexeltetek? - hüledeztek most már a többiek is, akik körénk gyűltek.
- Én igen, de ő közben igazából is - kotyogtam el valami idióta indíttatásból.
Látva a döbbent arcukat, nagy vonalakban elmeséltem a tegnap reggel történteket.
- Öcsém, hogy én miért nem tudok kifogni egy ilyen csajt? - zsörtölődött Benzema, de közben hatalmas vigyor telepedett a napról napra szőrösebb képére. - Mázlista vagy öregem, piszok mázlista - csapott nyakon, amit én nevetve fogadtam.
Én is így éreztem. Mostanában valahogy elkezdett minden klappolni az életemben és ennek nagyon örültem. Már csak egy normális nőre volna szükségem, aki mellé érdemes hazatérni és aki mellett úgy ébredhetek fel, mint tegnap.
Mire elkészültem, már csak a portugál és én maradtunk az öltözőben.
Tekintetemmel végig pásztáztam a csatár vonásait, amik az utóbbi napokban egyre borúsabbak lettek. Tudtam, hogy Kate miatt mélyültek el a ráncok a homlokán és nőttek meg a táskák a szeme alatt. Ha megkínozzák se vallotta volna be, hogy hiányzott neki a lány. Persze, hogy hiányzott, hiszen szerelmes volt belé, de elcseszte és a rengeteg cicababa aki körülötte legyeskedett, sem tudta vele elfelejteni a lányt.
A lelkiismeretem nem engedte, hogy szó nélkül lépjek le, bár én is haragudtam még rá amiért elüldözte Katet.
- Megiszunk egy üdítőt valahol? - álltam meg fölötte, míg ő a cipőfűzőjével bíbelődött.
Értetlenkedve emelte rám a tekintetét. Tudtam, hogy direkt maradt ilyen sokáig, kerülte a többieket. Bale, Marcelo és a kis kolumbiai szóba se akartak vele állni a pályán kívül. Úgy éreztem itt az ideje, hogy mint csapatkapitány újra megpróbáljam összehozni a csapatot.
Pearl Clark
November 5; Dubai, Egyesült Arab Emírségek
A kezdeti sokk után lassan, de biztosan beletörődtem, hogy nagynéni leszek. Eddig is utáltam Ronaldót és ezzel a húzással ha lehet, még feljebb tornázta a gyűlöletemet, de a kicsi nem tehetett róla, hogy a portugál egy gyökér, ezért amiben csak tudtam segítettem a nővéremnek.
Kate...hm. Nem tudom, hogy minden kismama ennyire depis és idegbeteg-e a terhessége alatt, de amit a kedves ikrem leművelt néha, az több embernél is kiverte a biztosítékot. Mindenkit elmart maga mellől, köztük Vincentet is. A napok múlásával egyre jobban elhatárolódott a hisztis testvéremtől és már ott tartottak, hogy köszönni sem voltak hajlandóak egymásnak. Sőt ha Kate látogatóba jött, az olasz férfi inkább lelépett csak ne kelljen egy levegőt szívnia vele.
- A világ össze férfiját gyűlölöm! - nyögött fel Kate a wc-kagyló előtt térdelve, miután kiadta magából a reggelijét a fürdőszobámban. A haját összefogva segítettem neki talpra állni és a mosdóhoz kísértem. Kezébe nyomtam egy új fogkefét és nyomtam rá neki fogkrémet. Bágyadt mozdulatokkal végezte el a rutin feladatot.
- Ne mond ezt - csitítottam. - Még meghallja!
- Ki.o.a? - nézett rám értetlenkedve, habos szájjal.
- Az unokaöcsim - mutattam a hasára.
- Honnan tudod, hogy fiú lesz? És ha lány? - kérdezte miután kiöblítette a száját.
- Bebaszna! Gondolj bele, olyan lenne, mint mi! Inkább legyen fiú! - tiltakoztam hevesen. - A fiúk sokkal vagányabbak, erősebbek, cukibbak ja, és nem esnek teherbe - néztem jelentőségteljesen Kate-re.
- Hülye vagy - húzta el a száját.
- Te meg bekaptad a legyet! - vigyorogtam el magam.
- Tudod jól, hogy nem direkt volt. Honnan a fenéből kellett volna tudnom, hogy immunis lettem arra a szarra? - csapta le dühöngve a hajkefét amivel összegubancolt tincseit próbálta megszelídíteni.
- Nyugi - csitítottam -, tudom, hogy nem tehetsz róla, de attól még utálom azt a görényt, hogy ezt tette veled.
- Én is! Gyűlölöm! - kiáltotta miközben szemeiben könnyek gyülekeztek, de láttam rajta, hogy nem gondolja komolyan. Még mindig fülig szerelmes volt a portugálba. - Azt is utálom, hogy minden pillanatban bőgök - törölgette le a sós cseppeket az arcáról.
Annyira megsajnáltam, hogy magamhoz húztam és hatalmas ölelésbe részesítettem.
- Minden rendben lesz. Én itt vagyok veled és segítek - motyogtam halkan a hajába majd eltoltam magamtól és végig simítottam az arcán. Megint úgy éreztem, hogy én vagyok az idősebb és meg kell védenem őt mindentől és mindenkitől, de főleg Ronaldotól.
(...)
- Fogalmam sincs róla, hogy bírod elviselni? - piszkálta a hajamat Vince miközben a karjai közt feküdtem a kanapén.
- A nővéremről beszélsz - sóhajtottam fel.
- Pont ezért! - horkantott dühösen az olasz. - Szerintem Kate túl dramatizálja a dolgokat.
- Nincs igazad! - védtem azonnal az ikremet. - Tényleg nagyon ramaty állapotban van. Ma is hányt - emlékeztem vissza a reggeli látogatására.
- Pep, a világon több ezer, sőt tízezer nő volt, van vagy lesz terhes ebben a pillanatban is, és hidd el amit a nővéred csinál az kicsit sem normális. Én elhiszem, hogy szar dolog ha felcsinálnak, majd kidobnak...
- Hé! - löktem oldalba a könyökömmel. - Nem azért szakítottak, mert Kate terhes lett. Az a köcsög nem is tudja, hogy apa lesz, és ha rajtam múlik, nem is fogja megtudni soha! - fogadkoztam.
- Értem én, de te is értsd már meg, hogy amit a testvéred csinál az nem normális dolog. Semmi jóra nem vezet, hogy magába zárkózik és csak veled hajlandó találkozni. Minden barátját elmarta maga mellől és azokat is lerázta akik egy kicsit is érdeklődtek a hogy léte felől.
- Ez nem...
- De igen, te is tudod, hogy igazam van. Hányszor hívták őt Madridból? Egyszer sem vette fel, pedig úgy látszik szerették ott - fordította maga felé az arcomat, hogy a szemembe nézve mondja ki az igazságot, ami nagyon fájt.
Mindenben igaza volt Vincentnek. Kate őrült módjára kezdett viselkedni. Mindenkit elmart, csak Neymar és én maradtunk neki. Mi is csak azért, mert tudtuk kezelni a hangulatingadozásait. Na meg az apánk, de róla jobb nem is beszélni. Mióta megtudta, hogy a nővérem babát vár, szinte haza se járt. Beköltözött az irodájába, ami sokkal inkább volt a családja, mint mi.
Hatalmas sóhaj hagyta el a számat.
- Attól még a testvérem és szeretem - suttogtam magam elé.
- Tudom szívem, tudom - csókolt a hajamba a barátom.
Beszélgetésünket a mobilom csengése zavarta meg. A képernyőre nézve Vincent elhúzta a száját.
- Emlegetett szamár - csóválta meg nem túl boldogan a fejét.
A combjára csaptam majd felvettem a telefont.
- Szia! - szóltam bele jókedvet erőltetve magamra, de a mosoly azonnal lehervadt az arcomról mikor meghallottam Kate ijedt hangját.
- Pearl, segíts!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése