18. fejezet ~ Gondolatok és fotók

Pearl Clark

22. Szeptember; Milánó, Olaszország

  Még csak egy napja, hogy a testvérem hazament, de már most nagyon hiányzott. Hiába próbáltam a belső ürességemet munkával betölteni, a fiúk mindig tettek róla, hogy emlékeztessenek Katere.

 - Egyszer kipróbálnám, milyen veletek együtt az ágyban - vigyorgott rám Balotelli idiótán az irodámban terpeszkedve.  - Tényleg csináltátok már úgy?

Team

 - Hogy úgy? - forgattam meg a szemeimet.

 - Hát, hogy ti ketten meg egy pasi - húzta fel a szemöldökét a perverz csatár.

 - Nem, nem csináltuk úgy - sóhajtottam fel lemondóan.

 - Miért nem?

 - Leszállnál rólam? - csattantam fel most már idegesen miközben az új étrendjével bíbelődtem.

 - Csak ha válaszolsz a kérdésemre - hajolt felém érdeklődve.

 - Melyikre?

 - Hogy miért nem voltatok még közösen egy ágyban egy pasival?

 - Talán azért, mert nem egyforma az ízlésünk? - válaszoltam félvállról, miközben a kalóriákat számolgattam.

 - Mondjuk érthető - dőlt hátra hirtelen a fekete bőrű focista. - A nővéred szereti a zsenge husikat.

 - Miről beszélsz? - emeltem fel hirtelen a tekintetemet az előttem ülőre.

 - Ja, hogy te nem is tudsz róla? - vigyorodott el Mario. - Kate és Gianluigi smároltak a bulin. Szegény Mattia teljesen kivolt, hogy nem neki jött össze. Azóta azzal szívatják a srácok, hogy még egy kiskorú is lepipálja - röhögött fel hangosan Balotelli.

 - Mi van? - meresztettem ki a szemeimet. - Ez csak valami vicc ugye?

 - Nem, nem - rázta jókedvűen a fejét a focista. - Ha nekem nem hiszel, kérdezd meg a többieket.

 - Inkább nem - nyögtem ki a magabiztosságát látva. - De ugye semmi más nem történt? - tettem fel félve a kérdést.

 - Nem tudok róla, amikor elmondtuk, hogy mennyi idős a kis srác, a nővéred faképnél hagyta.

 - Hála az égnek - fújtam ki az eddig visszafojtott levegőt a tüdőmből. Megnyugodtam, hogy nem csinált semmi meggondolatlanságot azok után, hogy elmondta mit érez a portugál csatár iránt. Még mindig nehezen fogtam fel, hogy nem közömbös neki Ronaldo és megfogadtam, hogy ha a portugál megbántja őt, akkor kitekerem a milliókat érő nyakát.

Alig vártam, hogy Mario végre lelépjen és mikor becsukódott mögötte az ajtó, azonnal előkerestem a telefonomat. Kikerestem a testvérem számát és küldtem neki egy üzenetet.

"Még csak most mentél el, de már hiányzik a formás feneked mellőlem az ágyból. :) Jó volt újra látni. Nagyon hiányzol Pedo-Bébi! :D Szeretlek! <3 <3 <3 P."

Sergio Ramos 

22. Szeptember; Madrid, Spanyolország

  Kedvtelenül végeztem a gyakorlatokat a többiekkel, akik röhögve, jókedvűen ugratták egymást.

 - Mi a pálya El Lobo? - fékezett le mellettem Marcelo a csapatunk ügyeletes bohóca.

 - Semmi - vontam meg a vállamat, miközben a pálya szélén flörtölő Katet és Ronaldot bámultam. Marci követte a tekintetemet, majd felsóhajtott.

Take Your Time

 - Értem már - veregetett vállba együttérzőn. - Ha elfogadsz egy jótanácsot, felejtsd el a csajt.

 - Miért? - kérdeztem, de egy pillanatra sem szűntem meg bámulni a lányt, akinek az arca, a teste, a mosolya teljesen elvarázsolt.

 - Mert ő nem az a fajta, aki veled kezdene. Nem vagytok egy súlycsoportban.

 - Ezt hogy érted? - fordultam végre kíváncsian felé.

 - Nézd, ennek a lánynak Tim Clark az apja. Az a Tim Clark akinek focicsapatai, repülőtársasága és annyi pénze van, hogy az unokáim sem tudnák elkölteni. Hol vagy te hozzá képest? Ráadásul már ez első perctől kezdve érezni Roni és Kate között a szexuális vonzalmat és bocs, hogy ezt mondom, de köztetek nem.

 - Ezzel azt akarod mondani, hogy Cris jobb party nálam? - húztam el a számat, szándékosan nem akartam megérteni amit mondani akart.

 - Anyagilag mindenképp - bólintott a bongyor fejével.

 - De miért? Mije van neki, ami nekem nincs? - kötöttem az ebet a karóhoz.

 - Hírneve, sármja, nagyobb khm... pénztárcája - sorolta kapásból, de már vigyorogva.

 - Ez nekem is mind meg van - morogtam tovább.

 - Jaj, Sese, ne add a hülyét! Tudod, hogy miről beszélek - lökött meg a vállával. - Nincs mit szépíteni ezen. Nem működik köztetek a kémia és kész.

 - Tudom - ismertem be végül egy nagy sóhajt követően, hiszen én is láttam, hogy ami az orrom előtt bontakozik ki Kate és Ronaldo közt, az több mint egy futó kaland.

Pearl Clark

25. Szeptember; Milánó, Olaszország

   Tőlem szokatlanul, idegesen lépkedtem végig az ismeretlen folyosón. Kettőre volt megbeszélve a találkánk, de a forgalom miatt majdnem negyed órát késtem. Megálltam egy ajtó előtt, amin megtaláltam a keresett nevet. Megigazítottam a ruhámat, majd beletúrtam a hajamba és erőt véve magamon, bekopogtam.

 - Tessék! - szólt ki egy férfi hang, mire benyitottam.

 - Sajnálom Giampaolo - kezdtem azonnal mentegetőzni - baleset volt és...

 - Nyugi kislány - mosolygott rám a férfi. - Hozzá vagyok szokva, mert a hírességek többet szoktak késni. Amúgy meg ismerem Milánó lüktetését, így belekalkuláltam ezt is. Na gyere, bemutatlak a többieknek és aztán neki is kezdünk a melónak - tessékelt ki az ajtón és elindult előttem, hogy mutassa az utat.

 - Még mindig nem értem, hogy miért pont én? - tettem fel a napok óta érlelődő kérdést a világ egyik leghíresebb fotósának, akivel Mattia buliján találkoztam először és aki azonnal felkért, hogy legyek a modellje néhány kép erejéig.

 - Már elmagyaráztam - mosolygott rám kedvesen Sgura, mint egy kisgyerekre. - Amikor megláttalak, volt körülötted egy olyan kisugárzás, amit muszáj vagyok megörökíteni, másoknak is látnia kell. Amúgy is, ha nem teszem, nem tudok aludni - vonta meg a vállát hanyag eleganciával. - Itt is vagyunk - nyitott be egy műterembe, ahol egy csomó ember mászkált fel és alá, de mindenki megállt ahogy a fotós belépett. - Srácok, ő itt Pearl - mutatott be gyorsan. - Róla beszéltem. Tim, légyszi keres neki valami dögös cuccot, Gigi te pedig Lorennel vedd kezelésbe az arcát és a haját - adta ki a parancsokat, mintha ott se lennék.

 - Mennyire szeretnéd színesre? - fogta meg az államat az egyik nő és szakértő tekintettel nézte végig a vonásaimat. Talán kellemetlennek kellett volna találnom, hogy úgy vizslatnak, mint egy vásári lovat, ehelyett furcsa várakozó bizsergést éreztem a gyomromban. 

 - Nem kell sok. Túl szép az arca, hogy elrejtsük a festékekkel. Legyen természetes - mondta Giampaolo miközben már a lencséket próbálgatta a gépéhez.

 - Gyere Pearl - fogta meg a kezemet az egyik lány. 

 - A Pep-et jobban szeretem - mosolyogtam rá.

 - Gigi vagyok, én fogom megcsinálni a hajad - nyomott le egy baromi kényelmes székbe. 

A következő órák a ruha cserékről, sminkekről és a frizurákról szóltak. 

 - Ennyi! - kiáltott fel Sgura elégedetten. - Köszönöm srácok, megint nagyon kitettetek magatokért - bólintott jókedvűen a stábnak. - Pep, te pedig egy istennő vagy - hajolt hozzám egy puszira. 

 - Köszi, de melletted mindenki annak érzi magát - viszonoztam a kedvességét, miközben a vállaimat mozgattam, mert igaz, hogy élveztem ezt az egészet, de rendesen el is gémberedtem a sok pózolástól.

Gyorsan visszaöltöztem a "civil" ruhámba, majd kíváncsian álltam meg a férfi mögött, aki őrületes gyorsasággal nyomkodta a laptopja billentyűzetét. 

 - Na, körülbelül így fog kinézni az a kép amit ki szeretnék állítani - mutatott a képernyőre és amire elhűlve pislogtam.

 - Ez tényleg én vagyok? - kerekedtek el a szemeim a fotók láttán.

 - Bizony édesem. Ez a csodálatos, szexi kis vadmacska te vagy - vigyorgott Giampaolo elégedetten. - Ezt a kisugárzást láttam meg benned a bulin és talán valamennyire sikerült átadnom - fogta ujjai közé az állát, miközben szakértő szemekkel vizsgálgatta a fotóimat. - Persze lesz majd még több is, csak idő míg mindet átnézem - magyarázta.

 - Hű - pislogtam újra a monitorra, ahonnan a felturbózott változatom nézett vissza rám. - Nem gond, ha ezt megmutatom a nővéremnek?

 - Csak nyugodtan - válaszolt a fotós és pár gombnyomással már át is küldte a telefonomra a képet, amit vigyorogva továbbítottam Katenek, mert baromi kíváncsi voltam a reakciójára. 

"Na milyen lett?" - kérdeztem tőle fülig érő szájjal és repeső szívvel vártam a válaszát.