2016. október 29., szombat

44. fejezet ~ Látogató

Pearl Clark
November 10; Madrid, Spanyolország


  - Úgy rühellem ezt! - vágtam a krémszínű kosztüm kabátot a fotelba, ahol már várta őt a többi gyűrött ruhadarab.
- Mi a baj Cica? - állt meg az ajtóban Vincent, felhúzott szemöldökökkel.
 - Nem tudom felfogni, hogy mit eszik ezeken a göncökön Kate? - morogtam idegesen.
 - Esetleg mert nőiesek és csinosak? - vigyorodott el az olasz.
 - Talán én nem vagyok elég nőies vagy csinos? - toppantam elé csípőre vágott kézzel, de az összképet eléggé elrontotta, hogy nem volt rajtam más csak egy tanga, egy harisnya és egy melltartó.
 - Tudod, hogyha egy oldalon játszanánk, te volnál nekem a tökéletes nő - húzott magához és belepuszilt a hajamba, amitől érdekes módon azonnal lehiggadtam. Fogalmam sem volt róla, hogy mi a fene van velem mostanában, de a hangulatingadozásaim már engem is kikészítettek. - Bár ha gondolod, szívesen beáldozom magam egy-két orgazmus erejéig - röhögött fel mikor kiakartam tépni magam a karjaiból.
 - Idióta vadbarom! - néztem rá dühösen, mikor végre sikerült ellépnem tőle.
 - Most mi van? - tárta szét a karjait. - Azt mondtad, hiányod van, erre elmegyünk bulizni és te nem mész el szexelni Ramossal pedig...
 - Kussolj! - vágtam hozzá egy újabb ruhadarabot. - Tudod, hogy úgy kell viselkednem, mint a tesómnak. Nem ugorhattam egyből a nyakába, mert Catherine sem tette volna - húztam el a számat.
 - Ó, szegény kis kiéhezett Pep - húzta tovább az agyamat Vinc. - Akkor a második alkalommal már mehet?
 - Fogd be! - adtam fel a harcot a nővérem ruháival és megkönnyebbülve bújtam bele az egyik kedvenc,
saját darabomba. - Szerinted is híztam? - forogtam elkeseredetten a tükör előtt.
 - Én nem látok rajtad egy csepp felesleget sem - nézett végig rajtam tüzetesen a barátom. - Bár, mintha itt - nyomta az oldalamba az ujját - és itt - ismételte meg a mozdulatot a másik oldalon is és ezzel nevetésre ingerelt.
 - Fejezd be! - sikítottam mikor ujjai egyre gyorsabb iramba kezdtek csiklandozni. - Hallod? - ütöttem el a karjait, de hiába, Vincent könyörtelennek bizonyult és csak akkor hagyta abba, mikor már az ágyamon fetrengtünk és alig kaptam levegőt a nevetéstől.
 - Így már jobban szeretlek! - nyomott egy apró puszit az orromra majd a számra is. Elkeseredve kaptam az ajkai után. Hiányzott a testiség és baromira ki voltam már éhezve. Lehet, hogy nimfomán vagyok? Ettől a gondolattól észhez tértem és megszakítottam a csókunkat.
 - Vinc? - pislogtam kérdőn a barátomra aki csak vigyorogva nézett a szemeimbe.
 - Remélem gyorsan megdöntöd Ramost, mert én nem bírnám az iramot - röhögött fel miközben lefordult rólam.
 - Akkora szemét vagy! - csaptam tenyérrel a mellkasára.
 - De attól még imádsz! - kiáltott utánam mikor feltápászkodtam és elindultam a fürdőszoba felé. Egy gyönyörű nőies mozdulattal felmutattam neki a középső ujjamat.

Végül úgy döntöttem, hogy lecserélem a ruhámat egy másikra. Éppen a szekrényemben turkáltam, mikor felkaptam a fejem egy ismerős hangra ami a nevemen szólított. Az nem lehet - indultam el az ajtóhoz, ahol megtorpantam.
 - Mi a...? Mit keresel itt? - buktak ki belőlem a szavak nem túl udvariasan.
 - Kate elment nyaralni, Genting Highlandsbe. Totálisan kiakadt a cikktől - hadonászott őrült módjára a brazil csatár.
Szemeimet lehunyva próbáltam magamban tartani azt a frusztrált ordítást ami nagyon is kikívánkozott belőlem. Az elmúlt napom azzal telt, hogy Neymarral karöltve megpróbáltuk eltüntetni az összes cikket ami a nővéremet mocskolta.
 - De azért jól van? - tettem fel félve a kérdést és megnyugodva hallgattam a választ. Nyugalmamat csak a brazil megzuhanása rontotta el, aki magát hibáztatta a történtekért. Nagyjából két óra lelkizés után végre megértette, hogy nem ő tehet erről az egészről és akit okolok érte, az nemsokára megfog fizetni ezért. Hiába próbáltam rábeszélni, hogy aludjon nálunk, hajthatatlan volt. Szorosan átölelve búcsúztam el tőle és a fülébe suttogtam, hogy mennyire örülök, hogy Kate mellett volt és van a nehéz időkben. Igazi barát.
Nehéz szívvel csuktam be utána az ajtót. Megfordulva egy kíváncsi tekintettel találtam magam szembe.
 - Most mi van? - kérdeztem értetlenkedve.
 - Semmi - rázta meg a fejét vigyorogva Vincent - csak ilyet se sűrűn látni, hogy itt állsz egy száll fehérneműben és nem csavartad el a srác fejét.
 - Kapd be! - húztam el a számat. - Ő csak egy barát.
 - Ja, ahogy én is - röhögött fel.
 - Te más vagy - forgattam meg a szemeimet. - Szó szerint. Amúgy is, Ney Kate barátja, bár én jobban örülnék, ha több lenne neki, de hát ez van - vontam meg a vállaimat.
Hirtelen a folyosón felhangzó kiabálásra kaptuk fel a fejünket.
 - Ez nem..? - nézett rám Vincent kérdőn.
 - Ó, hogy bassza meg! - kiáltottam fel, majd sietve feltéptem az ajtót, ahol szembe kerültem Neymar és a portugál kettősével, akik egymással néztek farkasszemet.
 - Az igen! Egy pasi már nem is elég neked? - nézett végig rajtam Ronaldo gúnyosan -  Rólad meg nem gondoltam, hogy szeretsz osztozkodni - húzta el a száját a Barca focistájára.
 - Kussolj! - szólaltunk meg szinte egyszerre a brazillal.
 - Hű, de nagy az összhang - nevetett fel gúnyosan a nővérem exe.
 - Jó lenne, ha leállnál - figyelmeztettem.
 - Mert ha nem, akkor mi lesz?
 - Nem szeretnéd azt te megtudni - álltam elé és pipiskedve felnéztem a bosszúsan csillogó szemekbe.
 - Fenyegetsz?
 - Ugyan már! - nevettem fel cinikusan. - Ki vagyok én a naaaaagy portugál istenhez képest?
 - Fejezd be!- kapta el a kezemet és megszorította a csuklómat.
 - Ereszd el! - hallottam meg hirtelen vagy négy különböző hangot.
Ahogy körülnéztem, feltűnt, hogy már nem egyedül vagyunk a folyosón. Vészjósló arccal közeledett felénk Ramos, Marcelo, James és Bale.
 - Cris, engedd el őt! - fejtette le a portugál ujjait a kezemről Ramos majd maga mögé húzott.
 - Mi van, már az egész csapatnak megvoltál? - röhögött fel bunkó módon.
 - Roni, most már elég lesz! - tette a csatár vállára a kezét Marcelo. - Nem hiszem, hogy így kéne viselkedned azok után, hogy te cseszted el.
 - Persze, mert ő a szent és sérthetetlen Catherine Clark, aki szűzies életet él - morogta Ronaldo. - Tudjátok mit? Á, inkább nem mondok semmit - legyintett lemondóan a kezével aztán ott hagyott minket magunkra a folyosón. Pár percig csak némán néztünk a távolodó alakja után.
 - Minden oké? - fordult felém Bale míg James ajkán egy hamiskás mosoly jelent meg. Kérdőn néztem a kolumbiaira.
 - Nem csodálom, hogy Cris kiakadt - nevette el magát.
 - Miért? - ráztam meg értetlenül a fejemet.
 - Szerinted mi jött le neki abból, hogy itt van Neymar, Vincent és te pedig ebben a szexi kis semmiségben? - emelgette meg a szemöldökét vigyorogva.
  - Bassza meg! - néztem végig magamon. Nem mintha nem esett volna jól a körülöttem lévők elismerő pillantása. - Mindjárt jövök! - kiáltottam fel és beszaladtam a lakásba, hogy magamra kapjak egy köntöst. Ahogy kiléptem a szobaajtón, majdnem beleütköztem a spanyol védőbe.
 - Itt meg mi történt? - húzta fel a szemöldökét miközben a fotelba dobált ruhapiramist nézegette.
 - Semmi - vontam meg a vállam.
 - Kate éppen készülődött - nevette el magát Vincent a kínlódásomat látva.
 - Kapd be! - nyújtottam ki rá a nyelvem.
 - Majd te nekem - kacsintott rám az olasz amitől elkerekedtek a szemeim. 
 - Álmodj királyfi - húztam el a számat. - Most mi van? - pislogtam értetlenül a lakásomat elfoglaló, nevető focistákra.
 - Teljesen olyanok vagytok, mint az öreg házasok - adott magyarázatot a jókedvük okára James. 
 - Még csak az kéne - vágtuk rá szinte egyszerre majd egymásra nézve kitört belőlünk a nevetés. 
 - Nem értem - pislogott egyikünkről a másikra Bale. - Ez nem úgy hangzott, mintha szerelmesek lennétek.
 - Ó, a mi kapcsolatunk egészen különleges - kezdtem magyarázkodni.
 - Igen? És ez miben nyilvánul meg? - érdeklődött Ramos hevesen.
 - Hogy is mondjam? - haraptam be az ajkamat miközben a jó válaszon törtem a fejem.
 - Egyszerű, nyitott kapcsolatban élünk - jelentette ki Vincent teljes természetességgel. 
A szobában lévő összes férfi egyszerre kapta rám a tekintetét.
 - Pontosítanád?!- kérte hitetlenkedő hangon a spanyol.
 - Ez annyit tesz, hogy ha randira akarod hívni Katet, semmi kifogásom nem lesz ellene - vigyorgott ördögien a barátom amit én leesett állal néztem.
 - Ó - kerekedtek el Sergio szemei a döbbenettől majd baromi gyorsan kapcsolt és somolyogva hozzám lépett. - Ha benne vagy, elvinnélek vacsorázni.
 - Okké - mozdult meg az ajkam mielőtt végig gondolhattam volna a választ. 
 - Szuper! Este hétre itt vagyok érted - nyomott egy puszit az arcomra majd a többiektől kísérve, lelépett. 
James az ajtóból még visszafordult és rám kacsintott. Döbbenten néztem utánuk. A becsukódó ajtó látványa térített magamhoz. Dühösen fordultam az olasz felé.
 - Ez mi a franc volt? - vágtam csípőre a kezeimet.
 - Nagyon szívesen - vágta az arcomba majd röhögve elsétált a konyhába.
 - De mégis, ezt hogy képzelted? - ordítottam át a lakáson.
 - Pep, pasi hiányod van és én ezt megoldottam neked - dugta ki a fejét az ajtón, de vissza is húzta mikor meglátta az egyik felé repülő cipőmet. - Hey, inkább hálásnak kéne lenned! - morogta mikor a lábbeli néhány centivel a feje mellett a falhoz csapódott.
 - Miért is? - dühöngtem még mindig.
 - Mert voltam olyan aranyos, hogy összehoztam neked egy randit Ramossal. Ami - tette fel a kezét, hogy megállítsa a szóáradatomat ami kitörni készült belőlem - tutira eljut majd a portugál fülébe és ettől nagyon, de nagyon zabos lesz.
 - Hogy te milyen ördögi pasi vagy? - húztam széles mosolyra a számat amikor felfogtam, hogy mit mondott.
 - Ugye? A legjobbtól tanultam - ölelt át kedvesen. - Arról nem beszélve, hogy egy jó numera után remélem már nem leszel olyan idegesítő, mint mostanában.
 - Majom! - csaptam nyitott tenyérrel a mellkasára nevetve. 
Én is tudtam, hogy az utóbbi pár hétben totál zizi lettem és nagyon jó érzés töltött el attól, hogy találtam valakit aki ennek ellenére is megért és minden hülyeségemben támogat.



5 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Köszi Petra! <3 <3 <3
      Millió puszi: Dolores

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  2. Szia! Megint hoztad a formádat :*
    Már annyira kiváncsi vagyok cris reakciójára,amikor megtudja mi történt!!De,most komolyan ez a történet annyira a szívemhez nőtt :)) Sose hagyd abba,vagy keresztbe megeszlek *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Hanna!
      Nagyon örülünk, hogy ennyire bejön neked ez a történet. Mi is nagyon szeretjük és biztos nehéz szívvel fogjuk befejezni, de sajnos egyszer az is el fog jönni. :(
      Addig is élvezzük az írást és mindig örömmel vesszük az ilyen ösztönző kommenteket. :D
      További szép hétvégét neked.

      Törlés