47.Fejezet~ Tizenkét óra

Cristiano Ronaldo


November 10; Madrid, Spanyolország

 - Ja, meg volt egy eszméletlen gyönyörű és kedves csajod aki szeretett, elfogadott és nem a pénzed kellett neki - bassza a fejemhez az igazságot könyörtelenül. - Bocs, hogy ezek után nem tudlak sajnálni.

 - Akkor baszódj meg! Látom rajtad, hogy bármit mondok is, az ő pártjára állsz. Valld be, hogy te is szívesen megfektetnéd - szólok vissza neki, és némi igazság is van benne, mindkettejüknek csak egy éjszakára kéne a másik. Sergio nem tud megállapodni egy nő mellett.- De nem akarlak elkeseríteni, Kate soha nem fog veled szóba állni, mert nem vagy az esete.- És ezt igazolja a mellette lévő barátja is, aki nem feltűnő mód, de hasonlít rám. Semmi gond Catherine, rajtam kívül senkinek sem tűnt még fel, hogy összeszedned Cristiano Ronaldo 2.0-át.

 - Csak, hogy tudd ma este vele randizom - hallom még utoljára a spanyol védő öntelt hangját.

- Igen csak tönkrement az ízlése- morgok orrom alá és sajnálom, hogy ezt nem hallja egyikük sem.

Vissza kell szereznem őt, nem állhat le mindenfélével utánam... a végén még engem fognak megszólni. Vicces is lenne...

Amint beülök autómba felvetődik bennem egy ötlet, amit azonnal el is vetek. Hülye leszek én futni utána, majd ő tesz érte, hogy újra együtt legyünk.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok közepette vezetek haza a délutáni csúcsforgalomban. Mondanom sem kell, hatalmas dugó uralja Madrid utcáit -amit nem mellesleg nagyon utálok.

Körülbelül egy óra telik el mire már újra a saját házamban fekhetek, a saját kanapémon. A ház szinte kong az ürességtől. Se Juni, se anya, se Kate, se barátok... sem senki,

(...)





- Cristiano, hát te hogy-hogy itt?- Foglal helyet mellettem megilletődve a már igencsak nem szomjas barátom.

- Neked is szia- fogok vele kezet egy mosoly közepette- tudod, kellett egy kis kikapcsolódás.

Igazából magam sem tudom miért vagyok itt. Normális esetben inkább elmennék edzeni és úgy vezetném le a feszültséget, nem pedig egy drogos klubban tölteném az éjszakámat.

- Nos, és akkor meghívhatlak valamire, vagy még mindig nem iszol alkoholt?- Kérdezi humorosan.

- Maradok a víznél- emelem fel poharamat, ezzel szemléltetve is a dolgot, mire hagosan felhorkan.- Ha megeszel akkor is- nevetem el magamat.

- Nem kéne egy nő végre neked?

- Szerintem jobb lesz, ha most elmész Juan- szorul ökölbe a kezem és próbálom türtőztetni magamat, nehogy beverjem az üzletember képét.

- Hát ha mégis, nagyon ajánlom az félig orosz Tatjanat, igazi vadmacska- karmol a levegőbe, mintha ő maga is egy lenne.

Szemeim villámokat szórnak a spanyol férfi felé, legszívesebben kinyírnám.

Unottan nyúlok poharamért és iszom meg a benne lévő maradék vizet. Tekintetem akaratlanul is az örömlányok asztala felé téved. Egyértelmű, hogy melyik nőről beszélt Juan. A sok barna közt ő az egyetlen szőke. Haja egészen háta közepéig leér, hófehér bőre kivirít a többi -valószínűleg- spanyolé közül. Egy koktélt tart kezében miközben éppen nevet valamin, a többi prostituálttal együtt. Vörös rúzsa minden egyes érintkezés után nyomot hagy a pohár peremén. Ruhája harmonizál szája színével és hátán egy hatalmas kivágás ékeskedik. Talán nem is olyan rossz Juan ötlete.

Erőt véve magamon felállok a fotelből és Tatjana felé veszem az irányt, miközben őt vizslatom megállás nélkül. Amint fellépek az asztalukhoz minden szempár rám szegeződik.

- Tatjana, ha nem tévedek?- Nézek rá a szőkére egy sármos vigyor közepette.

- Ugyan kérlek, csak Tanja- legyint egy vigyor közepette.

- Részemről az öröm- csókolok neki kezet- meg kell jegyeznem, elbűvölő az akcentusod.- Kacsintok rá.

- Köszönöm- süti le szemeimet, mintha zavarban lenne, pedig biztosan nincsen.

- Meghívhatlak valamire esetleg?- Tartom felé kezemet.

- Természetesen- pattan fel ülőhelyéről és belém csimpaszkodik.

Az orosz nő könnyedén lépked mellettem, Irinahoz tudnám hasonlítani ezt a rideg magatartást. Tipikus orosz.

A pulthoz odaérve felkönyökölök és intek a bent sürgő- forgó lánynak. Teste nagy részét tetoválások fedik, orrában és ajkaiban különféle piercingek ékeskednek. Hosszú fekete haja két kontyban van fogva feje tetején. Fekete haspóló és a szoknya alig fedi a vékony testét.

- Mit adhatok?- Próbálja túl kiabálni az üvöltő zenét.

Nem válaszolok, csupán mellettem szobrozó nőre tekintek és tenyeremmel meglököm picit derekát ezzel biztatva, hogy kérjen magának valamit.

- Egy Mojitot- mosolyog kedvesen az emos lányra.

Jellemző, nem akar könnyű prédának tűnni, ezért nem kér semmi erotikus nevű koktélt. Ha azt akarja, hogy megbecsüljék talán nem annál az asztalnál kellene ülnie.

A pultos lány elé tolja a poharat és miután kifizetem elkezdem húzni a raktár felé, ahol a tulajba ütközök.

- Oh Alejandro- szólítom meg kedves ismerősöm- milyen jó, hogy beléd botlottam- kezdeném, de letorkol.

- Jobbra a második ajtó- ad kezembe egy kulcsot, amin egy apró oroszlán szolgál kulcstartóként.- De ne törjetek össze semmit sem kérlek- tekint még vissza egyet.

Csupán elmosolyodom, minek következtében a nő a nyakamnak esik és csókokkal kezdi el behinteni az bőrt rajta.

Egymást falva, faltól- falig ütközve botorkálunk el az irodáig, ahol nehezen ugyan, de végül sikerül kinyitnom az ajtót. Magam után bezárva a nyílászárót neki vetem törékeny testét egy másodpercre sem elszakadva ajkaitól. Közben szemem sarkából valami ágy szerűséget próbálok keresni. Óvatosan kezdem el tolni a bordó kanapé felé, ahol végig fektetem. Jóleső sóhaj szakad fel ajkai közül miközben jobb tenyeremmel végigsimítok oldalán.

- Fejezzük be ezt a gyerekes játékot és csináljunk végre valami értelmeset- morgok ajkaiba.

A szőke szépség először kicsit megilletődik majd igazi vadmacskaként szórja le mindkettőnkről a ruhákat. Akárcsak egy filmben.

Nem teketóriázok vele, gondolkodás nélkül  behatolok, mire izmai megremegnek. Fordít helyzetünkön és ő kerül felülre. Jól mondta Juan, tényleg csak ajánlani lehet. Nem kell sok, néhány lökés után elmegy majd én is. Az orgazmus mámora közben kinyitom szemeimet és ránézek. A szép, jól eső érzés azonnal semmivé lesz mikor Catherine arca kerül Tatjanaéra. Fejemet gyorsan megrázom, majd újra ránézek partnerem, akinek ekkora már saját vonásait látom. Megkönnyebbülten felsóhajtok, de ő csak értetlenül pislog rám.

Leemelem magamról könnyű testét és arrébb rakom. Ruháimat összeszedve felöltözök és neki is kezébe adom saját darabjait. Farzsebembe nyúlok és nem túl gondolva a dolgokat pénzt nyomok a nő kezébe, aki habozás nélkül elrejti azt táskájában.

- Cristiano- szólít meg, mire ránézek- köszönöm- terül el arcán egy halvány mosoly.

Nem értem miről beszél így csak biccentek egyet neki, talán nem is lenne rossz ember. Sőt, biztosan nem lenne az, ezt előző gesztusa is mutatja.

- Mindenki csak megbasz aztán fizet, te voltál az első, aki valamilyen szinten törődött is velem. Ezt köszönöm- indokolja meg előbbi mondatát, mire meglepődök.

- Már ne is haragudj- szólalok meg érdekes hangfordozással- egy kurva vagy, mit vársz?- Teszem fel a logikus kérdést.

Nem válaszol csak megrántja vállait és kisétál. Talán megsértettem volna?

- Ha esetleg szükséged lenne valakire- nyom kezembe egy névjegykártyát.

Irodája nincs esetleg? Névjegykártya egy prostinak, röhej. Azért elteszem a papírdarabot telefonom tokjába és szorosan a nő mögött haladva visszatérek az üvöltő zenéhez és a hatalmas tömeghez én is.

- Ronaldo- hallom akcentus nélkül ejtve nevemet magam mellől.

Egy pillanatot sem várva azonnal a hang irányába fordulok. Neymar. Ez még mindig nem ment haza?

- Neymar?- Nézek rá gúnyosan.

- Segíteni akarok, ne velem beszélj így- mordul rám.

- Mégis miben tudnál te nekem segíteni?- Pillantok rá értetlenül- nem baszod meg többször a volt barátnőm, akit kibaszottul szeretek?- Halkul el végére hangom.

El sem hiszem, hogy kimondtam, hogy szeretem. Neki sem mondtam még soha, hogy szeretem. Bele sem gondoltam, hogy ezt érzem a brit lány irányt.

A velem szemben álló focista is teljesen lesokkoltan mered rám. Minden bizonyára jól ismeri a mi történetünket és őt is meglepte ez a dolog. Nos, még engem is.

- Egyszer sem feküdtünk le, nem mellesleg te jöttél elő egy kurvával hátulról- talál rá először ö a hangjára- próbálj vele beszélni, telefonon. Nyilván sok minden megváltozna- motyogja üreges tekintettel.

Csak bólintok egyet, mert még mindig nem tértem magamhoz azóta sem.

A brazil csak megpaskolja vállamat és magamra hagy kesze-kusza gondolataimmal. Beszélnem kell Katetel!

Felbátorodva kapom elő telefonomat és írok neki üzenetet. Önelégült fejjel csúsztatom vissza zsebembe a készüléket. Alejandro keresésére indulok, elég volt mára ebből a buliból.

Jó néhány perc után egy alkalmazott segítségével sikerül megtalálnom az üzletembert.

- Köszönök mindent barátom- adom át neki a kulcscsomót.

- Remélem jól érezted magamat, tudod, hogy mi mindig tárt karokkal várunk- fogunk kezet

- Minden jót Jandro- lépek ki a hátsó ajtó.

- Neked is Cris- hallom még hangját miközben már autómba ülök be.

November 11; Madrid, Spanyolország

Reggel telefonom ébresztőjére kelek. Azonnal a készülékért nyúlok hátha Kate válaszolt valamit, de semmi hír róla. Megértem, én sem vagyok biztos benne, hogy akarnék hallani magamról ezek után.

Nagy nehezen felkelek és lezuhanyzom hideg vízzel -ez talán majd kitisztítja a fejemet.

Hajamat törölgetve meredek a tükörképemre vajon van még esélyem Katenél? Ő tényleg nem olyan, mint a többi. A fenébe is Ronaldo embereld már meg magadat és beszélj vele személyesen!

Arcomra hatalmas vigyor ült ki, elmegyek hozzá! Felkapok egy fekete farmert és hozzá illő világoskék selyem inget.

Gyors tempóban robogok le a lépcsőn. Anélkül, hogy akármire is gondolnék bevágódom autóm vezetőülésébe és a Sunset felé veszem az irányt.

Vasárnap délelőtt réven kevesen vannak az utakon így viszonylag gyorsan odaérek a hotelhez.

Izgatottan tiporgok a liftben, egészen amíg az felér a negyedik emeletig. Emlékezetből megyek Catherine lakása felé, ahol kopogok az ajtón.

- Nézd Kate- rontok be köszönés nélkül, amint a szőkeség meglepődött arccal nyitja ki az ajtót.

A szó azonnal belém fagy, amikor körbenézek a szobában. Kate egy szál köntösben, míg Sergio, Vincent és egy ismeretlen srác boxerben merednek rám. Kate szemeiben csupa tanácstalanság látható, míg Ramosé villámokat szórnak. Vincent már fejét fogja a kialakult helyzettől. Három pasi, akik az ő nőjét akarják, valóban idegesítő lehet.

- Szóval már hárommal egyszerre, vagy néggyel? James nem bujkálsz véletlenül az egyik szekrényben?- Váltok cinikus hangnemre- azt hittem te tényleg más vagy, de egy igazi, vérbeli ribanc vagy csak te is- szegezem szavaimat az angol lánynak, aki egyre hangosabban kapkodja a levegőt. Fájnak neki szavaim.- De legalább nem csak én ismertelek ennyire félre, hanem a kis brazil barátod is. Sajnálom őt, hogy egy ekkora groteszk ember a nyakán maradt.- Terül el arcomon hatalmas mosoly- további jó szórakozást a város kurvájával fiúk, csak vigyázzatok a végén még elkaptok valamit- undorodok el aztán faképnél hagyom a teljesen sokkos állapotba került társaságot.

Hatalmas erővel vágom be az ajtót magam után, szerencse, hogy nem szakad ki.

Most tizenkét óra leforgása alatt újra megkedveltem és beleszerettem Catherine Clarkba, majd meggyűlöltem, valószínűleg örökre.

Útközben előveszem telefonomat és a benne lévő iratra pillantok.

Tatjana Chenkova.