2016. december 10., szombat

49.Fejezet~ Következmények

Cristiano Ronaldo


November 11. ; Madrid, Spanyolország

Az elmúlt napokban már többször derített jókedve az orosz nő, akiért éppen most is indulok egy kimerítő edzés után. Kezembe veszem telefonomat és helyére teszem még néhány cuccomat.
- Cris- szólít meg a tőlem nem messze ülő Marcelo.
- Igen?
- Szombaton meccs után buli, jössz?- Szegezi nekem a már oly' rég hallott kérdést.
- Átgondolom- biccentek és próbálom elfojtani mosolyomat, örülök neki, hogy újra szívesen látnak a köreikben.
Körbenézek az öltözőben és feltűnik Ramos hiánya -szerencsére. Ha tehetném beverném a képét, undorító, amit tett és tesz is miközben a barátomnak nevezi magát. Nos, más az elképzelésünk erről mindkettőnknek.
Intek a fiúknak és elhagyom az öltözőt, mikor elcsípek egy beszédfoszlányt.
- Elhívom Katet is hétvégére, biztos örülne neki- hallom meg Ramos hangját, mire megtorpanok és egy lépést hátrálva nekisimulok a falnak.
Nem szép dolog hallgatózni, de most mégis ezt teszem. Muszáj tudnom, hogy tervez ez a köcsög már megint Katetel!
- Ott lesz Cris is- jegyzi meg halkan Benzema.
- Leszarom- morogja orra alá- legalább tudni fogja, hogy Kate az enyém- húzódik cinkos mosoly arcára.
Legszívesebben most azonnal kibelezném a védőt! Hogy képzeli ezt? Undorító. De azért Kate sem egy ma született bárány... Tudtam, hogy mik történtek vele régen és néhány éjszakájáról is hallottam tőle, na de ezt mégsem gondoltam volna. Egyszerre három pasival, miközben barátja van, talán mellettem is henyélt közben mással is?
- Hát te tudod- adja meg a végszót Karim.
Úgy döntök nekem is elég a bujkálásból, így mintha mit sem hallottam volna elsétálok mellettünk és elköszönök a spanyol beszélgető partnerétől, míg rá egy pillantást sem vetek.
Gyűlölöm.
Beülök fekete autómba és elindulok a prostituált lakása felé -mostanában sok időt töltök ott. Legalább ő jobb kedvre derít mindig. Profizmusa az ágyban szinte verhetetlen, csupán Catherine volt nála jobb, bár aki képes egyszerre kielégíteni három pasit az már tényleg tud valamit! Lehet meg kellene nézetnem magamat, nem kaptam e el valamit tőle, még anno.
Nem találok parkolóhelyet Tanja lakása előtt -ami a belváros révén nem meglepő- így elakadás jelzőt kapcsolok és lehúzódom az útra.


"Itt vagyok.
CR7"


"Megyek"



Váltok vele gyorsan üzenetet. Amíg várakozom az prostira kezemmel dobolok a kormányon. Ölemben lévő készülékre pillantok, ami rezgésbe kezd. Megforgatom a szemem, tuti megint várhatok még rá tíz percet -múltkor is ez volt.


"Beszéltél Katetel?
Neymar"


Eleinte nagy szemekkel pislogok a kijelzőre, majd egy keserű vigyor kúszik arcomra és elkezdem tárcsázni a brazil számát. Harmadik csörgés után fel is veszi.
- Ronaldo- szól bele a telefonba köszönés nélkül.
- Neked is szia, kis brazil- cseng cinikusan a hangom- próbáltam vele beszélni, de éppen nagyon elfoglalt volt.- Térek a lényegre.
- Ezt hogy érted?- Cseng értetlenül hangja, szóval egyáltalán nem tud semmiről sem?- Nem vette fel?
- Az csak egy dolog, de elmentem hozzá és igaz, ami igaz, megzavartam az enyelgését három pasival, szóval faképnél hagytam- mesélem el neki én a sztorit, ha már a nagy barátnője nem volt rá képes.
Időközben Tatjana megérkezik és kopog az ablakon, mire kinyitom az autót, de látva, hogy telefonálok -méghozzá portugálul- csendben marad és csak beül az anyósülésre táskájával kezében.
Másik oldalról még mindig pusztán néma csend hallatszik, így inkább végigmérem a mellettem ülő nőt.
Haja szoros lófarokban felgumizva, egy bézs, bundás bőrkabátot visel, farmerrel és laza szürkés színű pólóval. Barna táskáját az ajtó és maga közé helyezi, hogy jobban elférjen, miközben telefonját nyomkodja. Arcát szokás szerint sok smink fedi, igazi maszk már szinte.
Vékony ujjaival gyorsan ír az érintőképernyős készüléken. Zavartan kezd el pislogni felém, amikor észreveszi, hogy bámulom. Egy féloldalas mosoly ül ki arcomra, mire azonnal lesüti szemeit. Furcsa. Prostituált, mégis szégyenlős és könnyű zavarba hozni. Mintha nem is ez lenne a munkája.
- Neymar itt vagy még?- Szólok bele a telefonban -de le sem veszem szemem Tanjaról-, aminek másik oldaláról már lassan percek óta nem érkezik válasz.
Az újabb sztárfocista nevének hallatán picit megilletődik az orosz, de gyorsan rendezi vonásait. Úgysem érti, a többit.
- Persze- szól bele a telefonba zavarodottan.
- Látom sikerült neked is újat mondanom ezzel- torkollom le a brazilt még mielőtt megszólalhatna.
- Ne haragudj, most le kell tennem- ráz le gyorsan és köszönés után kinyomja a telefont.
Remélem sikerült feszültséget szítanom köztük. Nem Neymar miatt, Catherine miatt, amilyen undorító egy nőszemély nem érdemli meg, hogy barátai legyenek. Nem csoda, hogy az apja nem kíváncsi rá -én sem lennék a helyében.
- Mehetünk?- Húzom fel jobb szemöldököm a szőkére nézve, aki csak bólint egyet.
Nem törődve szótlanságával a saját házam felé veszem az irányt.
Az út feltűnően csendben telik, amit nem bánok, mégis olyan, mint a vihar előtti csend, ami megrémiszt. Csupán az elég rossz spanyol zene ad egy kis zajt.
- Minden rendben?- Kérdezem meg mégis.
- Persze- erőltet egy kényszer mosolyt magára..
Hát ha nem, hát nem. Én nem fogok semmit sem erőltetni.
Amint beérek az utcába szíjat hasít a hátamba a felismerés, miszerint egy "idegen" autó áll a házam előtt. Úgy teszek, mintha észre sem vettem volna Marcelo járművét és felkanyarodom a kocsi felhajtóra, miközben már a kapu elkezdett jobb oldalra elhúzódni. Idegesen dobolok a kormányon, nem akarok beszélni a spanyollal.
- Öhm, Cris- mutogat a mellettem lévő ablakra Tatjana.
Egyből odakapom fejemet, ahol a bongyor szigorú arcát pillantom meg. Lehúzom az ablakot -bunkó azért mégsem lehetek. Kérdőn pislogok a mogorva védőre.
- Mégis mire volt jó neked ez a jelenet Catherine lakásán?- Von kérdőre, mire kénytelenül elnevetem magamat.
- Látom sok mindenről nem hallottál- rázom meg fejemet nevetne- el akartam neki mondani, hogy szeretem és életem legnagyobb hibája volt, hogy nem őt választottam, de megzavartam az édes négyesét, aminek Ramos volt az egyik résztvevője. Talán jobb is, hogy nem csináltam magamból hülyét. Undorító- fejtem ki véleményem.
Marci hirtelen kicsit hátrahőköl. Meglepődött ő maga is.
- Nézd Cris- sóhajt fel- nem vagytok már együtt, semmi sem köt téged Katehez, vagyis nem szabhatod meg senkinek sem, hogy szexelhet e vele- próbálja védeni Ramost.- És úgy látom, hogy te sem unatkozol- pillant a mellettem ülő szőkeségre, aki összébb húzza magát egy kicsit.
- Hadd mutassam be- érintem meg a nő hátát.
Marcelo benyújtja mancsát a lehúzott ablakon, mire Tanja próbál egy mosolyt erőltetni arcára és úgy fog kezet vele.
- Tatjana Chenkova.
- Marcelo. Remélem nem haragszol, ha nem teljes nevemen mutatkozom be- ereszt meg mosolyt a lány a felé, aki úgy tűnik, könnyebben oldódik így fel.- Túl hosszú lenne- neveti el magát feszülten.
- Nos, ha nem haragszol Marci, dolgunk van- köszönök el tőle, mire ő is ezt teszi; elbúcsúzik tőlünk.
Percek sem telnek bele, de már az ágyon heverünk Tanjaval. Az orosz nő nagyon érti a dolgát, de én mégsem figyelek rá. Nem élvezem. Sosem voltam az a típus, aki csendben sír a sarokban vagy akármi hasonló, de most úgy tűnik mégis ez fogom tenni. De természetesen nem a sarokban és nem sírva.
Utálom magamat amiatt, hogy még mindig egyetlen egy nő jár a fejemben megállásnál nélkül, miközben ő már régen túl lépett rajtam. Utálom ezt az egész helyzetet. Ha tehetném mindent visszacsinálnék.
- Tanja- szólítom az nőt, aki éppen a nadrágom övével bajlódik.
- Igen?- Néz fel hirtelen, lihegve.
Legalább valamelyikünknek ínyére van a dolog.
- Lenne kedved velem és a csapattal bulizni szombat este?

4 megjegyzés:

  1. *.* woow nagyon kivancsi vagyok, hogy mi lesz ebbol! imadtam <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csavarodnak a szalak rendesen😄
      Orulok neki, hogy tetszik
      Olel, Lily❤️

      Törlés
  2. Szia!!Waooooo!
    Remélem Kate majd jól megtépi Tatjanat!!Irritál ez a lány!!Brrrrr,Crisnek,meg egy kicsit nagy az egoja (ídesanyját)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj hat eskuszom nem ertem mi bajotok van Tanjaval, en esku birom😂
      Hat igen, Cris... nos, ő Cris

      Olel, Lily❤️

      Törlés