20. fejezet ~ Kétségek

Pearl Clark

27. Szeptember; Milánó, Olaszország

  Végre egy pihenő nap. Lustán nyújtózkodva nyitottam ki a szemeimet, hogy aztán őrült gyorsasággal vissza is csukjam mivel a reluxa rései közt beszűrődő napfény majdnem kiégette a retináimat.

 - Jó reggelt Napsugár! - hallottam meg hirtelen az ajtóm nyitódását, mire a szám önkéntelen mosolyra húzódott.

 - Neked is - emeltem fel kéjesen a karjaimat és hatalmasat ásítottam.

 - Csak egy szebb látvány van reggelente egy ilyen gyönyörű meztelen női testnél, egy férfié - röhögött fel a boxerben álldogáló Vincent, arra utalva, hogy gyűlöltem mindenféle ruhaneműt az alváshoz így mindig csak bugyiban aludtam, vagy anélkül.

 - Csitt - mordultam rá. - Inkább gyere ide és ölelj át - pislogtam rá könyörögve.

 - Már megint bújós napod van? - kérdezte, de közben már csusszant is be a takaróm alá.

 - Ühüm - fészkeltem el magam kiskifli pózba. Imádtam, hogy Vinc-szel úgy tudtam összebújni, hogy biztos voltam benne, semmi szexuális vágya nincs felém. Egyik izmos karját a fejem alá helyezte, míg a másikkal a hasamat simogatta.

 - Sikerült beszélned Kate-tel? - kérdezte óvatosan, hiszen tudta, mennyire ki voltam borulva attól, hogy napok óta nem értem el a nővéremet.

 - Nem - csóváltam meg sóhajtva a fejemet. - Ha holnapig nem jelentkezik, akkor irány Madrid - fordultam a barátom felé. - Olyan rossz érzésem van - vallottam be.

Hogy idegességemet levezessem mindenféle kusza mintát kezdtem rajzolni ágytársam kigyúrt mellkasára. Annyira elmerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem a férfi fürkésző pillantásait.

 - Kiscsillag - szólalt meg végül, kiszakítva a komor gondolataimból. - Hidd el, nincs semmi baj - puszilt bele kedvesen a hajamba.

 - Nem tudom - húztam el a számat. - Még az üzeneteimre se válaszolt - fúrtam magam közelebb a barátom nyakához. - Tudod, hogy nem szokott ilyet csinálni - dörmögtem csukott szemekkel és közben magamba szívtam Vinc férfias illatát.

Pioneer

A gyomrom jólesően összeugrott az érzéstől és a szemeimet ellepte a könny.

Úristen! Ennyire régen lettem volna pasival, hogy már egy ölelés is ilyen érzelmeket vált ki belőlem? Vagy egyszerűen csak hiányzik valami vagyis inkább valaki az életemből? Akárhogy játszottam az elérhetetlen ribancot, néha nekem is kellett volna egy férfi aki mellettem áll. Magányomat elhessegetve nyomtam puszit Vincent férfias állára.

 - Hmm - harapott a nyakamba, amit én sikongatva fogadtam, mert pont a legcsiklandósabb részemet találta meg. Vissza akartam adni a kölcsönt, de helyette hatalmas párnacsata és birkózás vette kezdetét.

Miután kifulladva végig dőltünk az összegyűrt ágyon, mindketten a mennyezetre szegeztük a tekintetünket.

 - Gondolkodtál már azon, hogy milyen életed lenne, ha nem lennél meleg? - fordítottam hirtelen felé az arcomat.

 - Rengetegszer - sóhajtott fel bánatosan.

 - És? - könyököltem fel miközben kérdőn néztem rá.

 - Mit és?

 - Jaj, ne csináld már - hurrogtam le. - Mond el, hogy mi az amire vágysz és a nemi identitásod miatt nem lehet?

 - Nem is tudom - merült el a gondolataiba. - Egyetlen egy ilyen dolog van - húzta el szomorkásan a száját.

 - Mi az?

 - Gyerekeket szeretnék - nyögte ki néhány perces hallgatás után és markáns arcát a fájdalom torzította el.

Meghökkenve pislogtam rá. Soha nem hittem volna, hogy ez az erős, magabiztos férfi ennyire esendő is lehet. - Megleptelek mi? - nevetett fel kényszeredetten.

 - Igen - vallottam be. - Azt hittem, hogy teljesen boldog vagy úgy ahogy vagy - simítottam végig az arcán miközben elképzeltem egy kisbabával a karjaiban. Tökéletes apuka lenne.

 - Nem arról van szó, hogy nem vagyok boldog, csak tudom, hogy ez az egy dolog amit nem kaphatok meg az élettől - vonta meg a vállát.

 - Bolond vagy - dőltem vissza a párnára. - Ma már rengeteg megoldás létezik. Ott van például a béranyaság, a lombik..

 - Személytelenek - vágott a szavamba lemondóan.

 - Hogy érted?

 - Nem tudnék senkinek gyereket csinálni, aki úgy hordja ki a babát, mint valami csomagot. Együtt akarnék örülni a nővel, hogy egy új élet növekszik benne. Meg akarnék osztani vele minden percet a terhességtől a szülésig. Az is lehet, hogy oda költöztetném magunkhoz, hogy velünk éljen, de mutass nekem egy olyan nőt, rajtad kívül, aki elviselne egy meleg párt a gyereke mellett - nevetett fel cinikusan. -  A lombik programtól meg egyenesen kiráz a hideg - borzongott meg látványosan. - Különben is, jó ez így! Ha hetero lennék, nem venném a szívemre, hogy minden nő rajtam marakodna - vigyorodott el, ezzel is jelezve, hogy lezártnak tekinti a beszélgetést. - És te?

 - Mit én?

 - Te hogyan élnél, ha nem Tim Clark lenne az apád és nem azt próbálnád mindenkinek bebizonyítani, hogy mekkora ribi vagy?

 - Kösz - húztam el a számat. - Nem tudom.

 - Ne már.. - nézett rám Vinc szúrósan. - Én is beavattalak a legbelső titkaimba.

 - Tudom, de tényleg fogalmam sincs róla, hogy mit csinálnék. Talán modellkednék - méláztam el visszagondolva a pár napja történtekre. - Élveztem a kamera előtti pózolást - vontam meg a vállamat.

 - Hm, ez tetszik és még?

 - Mire gondolsz?

 - Család? Férj? Gyerekek? - kíváncsiskodott tovább.

 - Talán, de nem hiszem. A házasság nem nekem való, főleg a hűség része - mosolyodtam el kigúnyolva saját magam.

My Immortal

 - Miért?

 - Nem tudom, talán nem erre a dologra születtem. Az élet erre a részére ott van Kate. Ő megérdemli, hogy boldog legyen egy olyan pasi mellett, aki szereti..

 - Nem erre gondoltam - vágott a szavamba Vincent. - Hanem arra, hogy miért próbálod elhitetni mindenkivel, hogy te vagy a rossz iker?

 - Ez nem igaz - csattantam fel. - Én nem..

 - De igen - nézett mélyen a szemembe a barátom, amitől összefacsarodott a szívem. Vajon hogyan jön rá a lelkem legrejtettebb titkaira?

 - Kezdek tőled félni - vált suttogóvá a hangom, mert ha hangosabban szólaltam volna meg, kicsordulnak a könnyeim. 

 - Nem kell, mert én soha nem bántanálak - ölelt szorosan magához, amivel újfent kitalálta mire van most a legnagyobb szükségem. - Se elárulni, se elhagyni nem foglak - motyogta a hajamba és ezzel megerősítette bennem azt a gondolatot, hogy lassan már jobban ismer, mint a testvérem. Rájött, hogy nem szeretem kiadni magam és az érzéseimet, mert már túl sokan éltek vissza a bizalmammal és ezzel összetörtek bennem valamit. Valamit, amit most Vinc segítségével talán megtudok javítani. 

Hatalmas sóhajjal bújtam vissza az ölelő karok védelmébe és elkeseredve vettem tudomásul, hogy az egyetlen pasi aki valamit is ér a szememben, meleg. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne mellette minden...