Sergio Ramos
November 10; Madrid, Spanyolország
Fütyörészve álltam a tükör előtt és igazgattam magamon az inget, mikor kopogtak. Kíváncsian indultam a bejárat felé és mikor kinyitottam az ajtót az állam a padlón landolt
Fütyörészve álltam a tükör előtt és igazgattam magamon az inget, mikor kopogtak. Kíváncsian indultam a bejárat felé és mikor kinyitottam az ajtót az állam a padlón landolt
- Hát te? - pislogtam elképedve az ott szobrozóra.
- Bejöhetek? - kérdezte olyan elgyötört hangon amitől megesett rajta a szívem és arrébb álltam az útjából.
Némán követtem őt a szobába, ahol mindenütt a lázas készülődésem nyomai voltak láthatóak. A különböző színű ingek, nyakkendők, övek színes kavalkádként borították be a kanapé teljes hosszát.
- Látom készülsz valahova - nézett végig a káoszon a látogatóm. - Bocsi, hogy megzavartalak közben, de muszáj beszélnem valakivel - nyúlt egy piros kockás ing után majd félre tette és leült az így keletkezett üres helyre.
- Ö..., persze, hallgatlak - jöttem zavarba, hiszen nem sokszor láttam még őt így megzuhanva. - Miről van szó?
- Inkább kiről? - húzta el a száját.
- Kate - ejtettem ki önkéntelenül is a nő nevét.
- Igen, ő - sóhajtott fel szomorúan a portugál is.
- Nem értem, nekem... - kezdtem bele, de ő közbe vágott.
- Hiányzik - emelte rám fáradt, meggyötört szemeit.
- Már ne is haragudj, de nem is olyan rég, nem ez jött le a viselkedésedből.
- Igen, mert féltékeny voltam. Mi van abban a kis pöcsben, meg abban az olasz macsóban ami jobb nálam?
- Talán csak annyi, hogy ők nem rezeltek be a választástól - mordultam fel. A történtek tudatában nehéz volt elviselni Ronaldo mártírkodását. Én nem lettem volna olyan gyáva, mint ő.
- Tudom, hogy elbasztam, de érts meg! - kiáltott rám hevesen. - Nekem ott van Juni, a családom, a karrierem...
- Ja, meg volt egy eszméletlen gyönyörű és kedves csajod aki szeretett, elfogadott és nem a pénzed kellett neki - löktem oda gúnyosan. A kezdeti sajnálatom iránta már köddé vált. - Bocs, hogy ezek után nem tudlak sajnálni.
- Akkor baszódj meg! Látom rajtad, hogy bármit mondok is, az ő pártjára állsz. Valld be, hogy te is szívesen megfektetnéd - gúnyolódott rajtam miközben már az ajtó felé tartott -, de nem akarlak elkeseríteni, Kate soha nem fog veled szóba állni, mert nem vagy az esete.
- Csakhogy tudd - vágtam vissza csípőből - ma este vele randizom - húztam fel kihívóan a szemöldökömet és majdnem felnevettem mikor meghallottam a bejárati ajtó csapódását. Egy falióra bánta a portugál távozását.
Pearl Clark
November 10; Madrid, Spanyolország
- Ha-ha-ha, nagyon vicces vagy - forgattam meg a szemeimet Vinc kitudja hányadik beszólása után.
- Mond, hogy nincs igazam? Úgy készülődsz, mintha az esküvődre mennél.
- Jaj, hagyjál már! - fújtattam dühösen. - Tudod jól, hogy mi a tervem. Csak elcsavarom a fejét, kielégülök és kész.
- Oké - tette fel megadón a kezeit. - Ha nem bánod, én is elmegyek ma szórakozni - mondta elhalkulva.
- Te hülye vagy? - fordultam felé döbbent tekintettel.
- Mert?
- Úgy mondtad ezt, mintha kötelességed lenne beszámolni róla, hogy hova mész. Nem vagyunk házasok, nem járunk együtt...
- Jó, csak gondoltam nem szeretnéd, ha összefutnék valamelyik focistával és kérdések merülnének fel a kapcsolatunkat illetően...
- Vincent! - szakítottam félbe. - Épp te magad mondtad tegnap, hogy nyitott kapcsolatban élünk - karmoltam a levegőbe. - Ennél jobb alibink nem is lehetne. Tökéletes alakítás volt.
- Tudom - vigyorodott el öntelten. - Mindig mondtam, hogy egy zseni veszett el bennem.
- Na igen, olyan mélyen, hogy nem is találjuk azóta se - nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Tartogasd e becses testrészed Ramosnak - kacsintott rám és nevetve húzódott el a felé száguldó hajkefém elől.
(...)
- Ez komoly? - nevettem el magam amikor megláttam, a randim színhelyét. - Egy igazi western bár? Bika is lesz?
- Rajtam kívül? Majd meglátod - vigyorgott sejtelmesen a spanyol macsó miközben beterelt az ajtón.
- Hűha! - kerekedtek el a szemeim ahogy végig néztem a helységen. A tulajdonos nem sajnálta a pénzét arra, hogy hiteles legyen a berendezés és a dekoráció.
- Istenem! - sikkantottam fel, mikor az egyik sarokban megláttam a műbikát. - Honnan tudtad, hogy ez az egyik dolog amit szeretnék kipróbálni? - fordultam csillogó szemekkel a partnerem felé akinek a szája önelégült mosolyra húzódott.
- Csak rád kell nézni és azonnal ordít rólad, hogy szereted az extrém dolgokat - húzogatta meg perverzül a szemöldökét. - Elmondok egy titkot. Annak idején nagyon szerettem volna torreádor lenni, hogy megőrüljenek értem a csajok, de anyám nem engedte. Ma már nem bánom, hogy focista lettem mert így is megteszik - kacsintott rám.
- Ah, férfiak - forgattam meg a szemeimet látványosan, de belül majd szét vetett az öröm, hogy kipróbálhatom a bikalovaglást.
Kézen fogva léptünk a pulthoz, ahol Sergiot régi jó ismerősként köszöntötték.
- Nehogy azt mond, hogy idejársz levezetni a feszültséged? - haraptam be az alsó ajkam és csábítón pislogtam az előttem magasodóra.
- Nem, azt egész máshol szoktam megtenni - súgta a fülembe amitől jóleső borzongás futott végig a testemen. - Ha jókislány leszel megtudhatod, hogy hol - húzta végig ajkait puhán az arcomon.
Gúnyos mosolyba szaladt a szám. Ha te így én is így - gondoltam magamban és innentől fogva mindent elkövettem, hogy még jobban feltüzeljem a védőt.
(...)
Kapkodva próbáltam beilleszteni a kártyámat a zárba miközben Sergio ajkai folyamatosan falták az enyémeket. Az este felgyülemlett szexuális feszültség már a liftben kitört belőlünk. Egymásnak esve próbáltuk megtartani a vezető szerepünket.
Végre kinyílt az ajtó és mi majdnem beestünk rajta. Ahogy belöktem magunk után, kézen ragadtam a spanyolt és behúztam a szobámba.
- A barátod...? - nyögte ki Ramos miközben letéptem róla az inget és csókokkal borítottam be a mellkasát.
- Nincs...itthon... - lihegtem mikor ugyanezt tette velem ő is.
- Akkor jó - mormogta miközben kihámozott a melltartómból majd szájával kényeztette a mellbimbóimat. Hátam ívben hajlott és fejemet a falnak csaptam. - Istenem, de gyönyörűek - fogta a kezeibe őket. - Eddig is tudtam vagy legalábbis sejtettem, hogy tökéletes vagy, de most érzem és látom is...
- Ne pofázz! - túrtam türelmetlenül a hajába és magamhoz rántottam az arcát. - Csináld a dolgod!
Ruháink egy szempillantás múlva már a padlón hevertek körülöttünk, de cseppet sem bántuk. Szerettünk volna minél közelebb kerülni egymáshoz, így teljesen összesimultunk.
Ajkaink tépték egymást, kezünk szinte fájdalmas erővel simított végig a másik testén.
Két másodperc múlva pedig éreztem, ahogy Ramos felemelt, neki döntött a falnak és egy erőteljes lökéssel elmerült bennem. Felsikítottam az élvezettől. Nyakába kapaszkodva lovagoltam meg, mint a bárban a bikát.
- Ez az! - hörögte. - Kurva jó vagy Bébi! - mondta miközben egyik kezével a fenekem alatt tartott meg, a másikkal pedig benyúlt kettőnk közé és a csiklómat vette kezelésbe. Ennyi kellett csak, hogy reszketve élvezzek el.
Kihúzta közülünk a kezét és a derekamra téve átölelt. Néhány lépés után letett az ágyra, de egy pillanatra sem húzódott ki belőlem.
- Remélem tudod, hogy olyan éjszakában lesz részed amitől az össze eddigi férfit aki csak volt az életedben, elfelejted? - nézett pajkosan a szemembe, majd mielőtt válaszolhattam volna, újra lecsapott csóktól duzzadt ajkaimra.
(...)
A nap sugarai végig cirógatták meztelen testemet. Elégedetten nyújtóztam ki. Régen éreztem magam ennyire kielégültnek és boldognak.
- Mmmm, jó reggelt! - csókolt nyakamba a mellettem fekvő védő és ahogy a hátamhoz simult, éreztem, hogy újra tettre kész.
- Azt hiszem jobb nem is lehetne - hunytam le a szemeimet somolyogva miközben hagytam, hogy a spanyol kezei bebarangolják a testemet. A bennünk lévő tűz lecsillapodott, de a parázs megmaradt, így heves szex helyett egy érzéki szeretkezésbe torkolt az ébredésünk.
- Fel kéne kelni - bámultam körülbelül húsz perc elteltével vigyorogva Ramosra akinek markáns vonásai és ezzel ellentétben álló kisfiús mosolya egy pillanatra magával ragadott. Szemei csintalan csillogással adták tudtomra, hogy mivel töltötte az elmúlt éjszakát. Duzzadt ajkai pedig hívogatóan elnyíltak, szinte könyörögtek, hogy újra ízleljem meg őket. Testem beleborzongott az emlékbe, hogy miket tett velem az a száj az éjszaka folyamán.
- Ne már! Olyan jó most így - préselte magát közelebb hozzám és arcát a nyakamba fúrta.
- Ne csináld, Sese! - nevettem el magam a csiklandós érzéstől.
- Ezt mond még egyszer - emelte fel a fejét majd fölém hengeredett.
- Mit? - értetlenkedtem.
- A nevemet.
- Sese?
- Még - csókolt szájon.
- Sese, Sese, Sese - suttogtam egyre halkabban ahogy ajkai minden egyes szó után egyre követelődzőbbek lettek. Levegőt kapkodva váltunk el egymástól.
- Nem tudok veled betelni - nézett a szemeimbe. - Cris egy hatalmas pöcs, nem is értem, hogy... - kapta rám a tekintetét mikor rájött, hogy mit mondott. - Kate, ne haragudj!
- Semmi gond - villantottam rá egy hamis mosolyt. Kibontakoztam a karjai közül és felkeltem. Magamra kanyarítottam az egyik pólómat. Az előbbi gondtalanságom tova tűnt. Mázsás súlyként nehezedett rám a gondolat, hogy csak azért feküdt le velem, mert azt hitte a nővérem vagyok.
- Akkor miért mész el? - ült fel az ágyon.
- Mert "valaki" rengeteg kalóriámat elégette az éjszaka, meg most reggel is és a gyomrom már jelzett, hogy éhes - forgattam meg a szemeimet. - Ha sietsz, neked is nézünk valamit - kacsintottam rá majd magára hagytam.
Az állmosoly azonnal letörlődött az arcomról ahogy beértem a konyhába. Fogaimat összeszorítva kapaszkodtam meg a mosogató szélébe. Gondolataim olyan hangosak voltak, hogy nem hallottam meg a mögém osonó férfi zaját és csak akkor döbbentem rá, hogy nem vagyok egyedül mikor magához húzott és átölelt.
- Jól vagy Baba?
- Persze - futotta el a könny a szemeimet miközben megfordultam az ölelésben és fejemet az izmos mellkashoz szorítottam. - Semmi gond.
- Biztos? - simított ki egy kócos tincset az arcomból - Csak mert reggel még az élvezettől sikítoztál, most meg úgy nézel ki, mintha menten elsírnád magad - emelte fel az arcomat.
- Mondom, hogy nincs baj Vinc - sóhajtottam fel, de nem tudtam a szemeibe nézni a barátomnak. Éreztem, hogy nem hisz nekem és szinte megváltásként hangzott fel a torok köszörülés az ajtóból.
- Bocsi, zavarok? - nézett ránk Sergio értetlenkedve, egy szál boxerben. Vincent kikerekedett szemekkel járatta végig rajta a tekintetét.
- Mázlista ribanc - súgta a fülembe olaszul, amitől azonnal felfelé görbült a szám. - Nem, nem zavarsz - fordult aztán a focistához. - Éppen azt kérdeztem Pe.. Katetől, hogy mit szeretnétek reggelizni?
- Hmm - kocogtattam meg a számat a mutató ujjammal. - Azt hiszem egy hatalmas adag omlett jólesne. Megcsinálod amíg lezuhanyozom? - nyomtam puszit a barátom arcára.
- Persze, menj csak - vigyorodott el és ahogy elléptem mellőle, rácsapott a fenekemre.
Nevetve nyújtottam ki rá a nyelvem majd elsiettem a szoborrá merevedett védő mellett.
Vincent Ambroso
November 11; Madrid, Spanyolország
Mindketten szótlanul néztünk a távolodó lány után. A helyzet vicces is lehetett volna, ha nem az előbb találom itt a szomorú Pearlt.
- Fura - szólalt meg Ramos hirtelen.
- Mi? - nyitottam ki a hűtőt és vettem elő a reggelihez valókat.
- Hát ez - mutatott végig rajtunk. - Mármint felfogtam, hogy ti nyitott kapcsolatban vagytok vagy mi, de téged tényleg nem zavar ez az egész?
- Most arra akarsz kitérni, hogy nem idegesít-e, hogy a barátnőm egész éjjel veled kamatyolt és most pedig reggelit csinálok nektek?
- Valahogy úgy....
- Nem, kicsit sem - ráztam meg a fejemet és majdnem elröhögtem magam a spanyol arckifejezésétől. - Nézd, ezt mi már megbeszéltük. Én nem szólok bele az ő külön életébe és ő se szól bele az enyémbe. Amikor pedig együtt vagyunk, akkor jól érezzük egymást - kacsintottam rá.
- Ez azt jelenti, hogy neked is....szóval te is.... - kérdezte zavartan miközben helyet foglalt az asztalnál. Nehezemre esett nem követni a mozdulatot mert a spanyol kidolgozott, tetovált teste nem csak egy misét ért volna meg. Be kellett vallanom, kicsit irigykedtem Pepre amiért ő kipróbálhatta ezt a félistent. Bár a reggeli hangokból ítélve inkább egész volt.
- Persze - vontam meg a vállamat, óvatosan kifújva a bennem rekedt levegőt és figyelmemet visszafordítottam az előttem lévő tojásokra. - Nekem is vannak külön útjaim. Nincs ezzel semmi baj.
- Neked - morogta a védő az orra alatt, de pechére meghallottam.
- Ezt most miért mondtad?
- Mert egyszerűen nem értelek titeket - fakadt ki dühösen. - Adva van egy gyönyörű, okos, aranyos csaj aki nem elhanyagolható tényként, egy vadmacska az ágyban és mégsem tudtátok, tudjátok megbecsülni. Cristiano egy barom volt, de ne vedd sértésnek, ha megcsalod Catherinet, te sem vagy jobb nála.
- Hé, figyelj haver! Ez nem így működik. Ronaldo tényleg egy balfasz volt, hogy hagyta kicsúszni a kezei közül Katet, de ne vegyél egy kalap alá vele! Én tudom, hogy mi kell neki. Őt nem lehet korlátozni, nem lehet birtokolni, mert utálja ha tárgynak nézik. Szóval nekem te ne akard megmondani, hogy hogyan bánjak vele - hadonásztam a kezemben lévő késsel amit Ramos kigúvadt szemekkel figyelt.
- Mi a téma fiúk? - libbent be az ajtón frissen Pearl, megszakítva a kínos eszmecserét. - Hmm, micsoda illatok - szimatolt a levegőbe élvezettel. - Ha gondolod, üres a fürdő - fordult a focista felé, aki kapott az alkalmon és megmutatta, hogy nem tart tőlem, mert magához rántotta a lányt és vadul lesmárolta.
Vigyorogva, fejemet csóválva folytattam a reggeli készítését.
- Ez durva volt - sóhajtott fel mellettem Pearl miután Ramos lelépett zuhanyozni.
- Csak a szokásos kakaskodás - nyugtattam meg.
Elővettem a tányérokat és kitálaltam az omlettet. Pep némán figyelte a ténykedésemet. Ahogy a focista visszatért közénk, szótlanul megreggeliztünk.
- Köszönöm, finom volt - mosolygott rám a barátnőm kedvesen miközben megsimogatta a karomat.
- Egészségetekre - bólintottam.
- Nekem mennem kell - állt fel az asztaltól a spanyol. - Pihennem is kell egy ilyen éjszaka után - vigyorgott nagyképűen rám.
Szemeimet forgatva léptem ki mögöttük a nappaliba. Számat elhúzva figyeltem a búcsúzkodásukat. Ramos viselkedéséből azonnal leszűrtem, egy éjszaka is elegendő volt ahhoz, hogy teljesen belebolonduljon Pepbe.
- Ó, hello! - hallottam meg hirtelen barátnőm kérdőn, nevető hangját. Idegesen fordultam meg a tengelyem körül és azonnal megláttam Pearl jókedvének okozóját. A barna hajú srác megszeppenve állt a szobám küszöbén az este levetett, gyűrött ingemben.
- Szi...sziasztok - köszönt illedelmesen, szegény ruhadarabomat gyűrögetve a kezei közt. Hogy enyhítsem zavarát, mellé léptem.
- Kate, Sergio ő itt Paolo. Paolo, ők a lakótársaim - estem gyorsan túl a bemutatáson. - Gyere, csináltam neked reggelit! - húztam magam után, de Ramos hangja a konyhában is utolért.
- Tévedtem, te még Crisnél is nagyobb barom vagy!
Folytaaasd imadtam😍😍😍
VálaszTörlésKöszönöm szépen Alissa! <3
Törlés