48. fejezet ~ Háttérharcok

Pearl Clark

November 10. ; Madrid, Spanyolország

 A kínos jelenet után - amit a portugál volt szíves celebrálni - Ramos és Paolo a távozás útjára léptek, de előtte a védő szentül megesketett, hogy lesz még folytatása az elmúlt estének. Olyan katyvasz volt a fejemben, hogy beleegyeztem. A becsukódó ajtót nézve a szemeim előtt fekete pöttyök kezdtek el ugrálni, majd fordult egyet a gyomrom. Kezemet a szám elé kapva siettem a fürdőszobába ahol a csésze mellé zuhanva kiadtam magamból a nemrég még elégedetten elfogyasztott reggelimet.

 - Jól vagy? - fogta össze a hajamat Vincent aggódva.

 - Nem tudom - hunytam le az erőlködéstől könnybe lábadt szemeimet.

 - Ennyire felkavart amit az a buzi mondott? - kérdezte mérgesen.

Felnéztem rá és az arcára kiülő aggodalomtól halványan elmosolyodtam.

 - Furcsa ezt a szót a te szádból hallani - tápászkodtam fel és indultam el a mosdóhoz, hogy megszabadítsam a számat a keserű íztől.

 - Ne mond, hogy nem bántott meg! - dőlt a csempének miközben a tükörben figyelte minden mozdulatomat.

 - Pedig nem - sóhajtottam fel. - A látottak alapján ítélt és valljuk be az nagyon is ellenem szólt.

 - Akkor miért buktál így ki? - mutatott rá az előbbi helyzetemre.

 - Talán azért, mert ő is azt hitte, hogy Kate vagyok és az esett rosszul, hogy ezt kinézi belőle. Ő nem olyan és ezt te is tudod. A nővérem soha nem csinált akkora ökörségeket, mint én - kapaszkodtam a mosdó szélébe görcsösen, mert visszatért az előző rosszullét.

 - Ő is? - húzta fel a szemöldökét érdeklődve. - És még ki?

 - Na vajon ki? - forgattam meg a szemeimet, ami nem tűnt jó ötletnek, tekintve, hogy újabb hányinger kapott el tőle. - Szerinted Ramos kivel feküdt le?

 - Basszus! - kerekedtek el a szemei az olasznak. - Az ő nevét nyögte miközben benned ...?

 - Fejezzük be! - állítottam meg a kezeimmel amik úgy remegtek, mint a kocsonya és ezzel el is terelték Vincent figyelmét.

 - Hé! Te nagyon nem vagy jól - kapott a karjai közé és elcipelt az ágyamig. - Hű! - nézett szét vigyorogva a hurrikán sújtotta szobán, miután letett a matracra - Ti aztán nem vagytok kispályások! Most már értem azokat a furcsa zajokat amik egész éjjel kiszűrődtek innen. Amúgy meg ki kéne szellőztetni, mert tömény kanszag van - húzta fel az orrát.

 - Ne játszd a szendét! - intettem le. - Azt hiszed nem láttam, hogy milyen szemeket meresztettél Sesére?

 - Ó, már Sese? - emelgette a szemöldökét jókedvűen. - Az előtt még csak Ramos volt. Amúgy meg igazad van, tényleg rohadt jól néz ki. Szerintem én is kihasználtam volna minden másodpercet vele, csakúgy ahogy te - kacsintott rám, de mikor meglátta a nyúzott arcomat, elkomorult. - Nem festesz túl jól. El kéne menned dokihoz.

 - Jaj, hagyjál már - fújtattam dühösen. - Nincs semmi bajom, csak az az idióta felbaszott egy kicsit, de majd megnyugszom - temettem az arcomat a párnámba.

 Fáradtnak és összetörtnek éreztem magam. Lehunyt szemeim elé bekúszott a portugál képe. A csalódottság, az undor és még rengeteg érzelem kiolvasható volt a szeméből. Szavai, mint egy kilencfarkú macska, a lelkembe vájtak. Nem miattam hiszen tudtam magamról, hogy nem vagyok szent, de ő a nővéremről beszélt aki semmiről sem tehet. Most először fordult meg a fejemben, hogy nem kellett volna átvennem a helyét, de ezt az érzést azonnal felülírta a büszkeségem. Nem, nem fogom engedni, hogy ez a senkiházi lelkiismeret furdalást okozzon. Eddig, magamhoz képest kesztyűs kézzel bántam vele, de ennek vége. Most megmutatom neki, hogy mi jár annak aki Pearl Clarkkal baszakodik. Semmi jó, erre mérget vehet - húztam sejtelmes, gonosz mosolyra a számat.

Sergio Ramos

November 14; Madrid, Spanyolország

Napok óta az összes gondolatom Kate körül forgott. Olyan éjszakát töltöttem el vele, ami talán soha többet nem lesz az életemben. Az a nő maga a megtestesült szexualitás. Minden egyes percben egyre biztosabb voltam benne, hogy Roni egy idióta. A furcsa reggeli találkozás óta nem beszéltünk egymással, ha lehetett kerültük a másikat és ezt a csapatban is észrevették, de még nem tették szóvá.

 - Mai terv? - csapott a vállamra Karim vigyorogva.

 - Szerintem megpróbálkozom megint randira csalni Catherinet - vontam meg nem törődöm módon a vállamat, de közben belül ideges voltam, hogy vajon sikerül-e.

 - Wáó! Kate meg te? - húzta fel kérdőn a szemöldökét.

 - Hát ja - vigyorodtam el úgy, hogy a szám majdnem körbe szaladt a fejemen. - Pár napja már elvittem az egyik barátom klubjába és nagyon jól éreztük magunkat.

 - Nem inkább egymást? - villantotta ki a fogait egy perverz vigyor kíséretében.

 - Egy úriember nem beszél ilyesmiről - tettettem magam.

 - Egy úriember nem is, de te nem vagy az - boxolt a vállamba.

 - Az tuti - viszonoztam a kedvességet.

 - Akkor ki vele, milyen volt? Még mindig szeret karmolni? És amikor elélvez rászorít a....

 - Állj! - pislogtam rá elhűlve. - Te is? Neked is? - habogtam megrendülten.

 - Nyugi, nekem még akkor volt meg amikor még senki nem ismerte. Egy átmulatott dubai-i éjszakán futottunk össze. Teljesen kicsavart a csaj, pedig nem is egyedül voltam.

 - Miiii? - emelkedett két oktávot a hangom. - Ezt hogy értetted?

 - Úgy ahogy te is - vigyorgott rám önelégülten. - Ramival, az egyik barátommal voltam és hidd el, életemben nem éreztem még ennyire az édes hármast.

Ettől a gondolattól valahogy nem lett jó kedvem. Mi van akkor, ha Crisnek igaza van és Catherina tényleg nem az az aranyos, kedves lány akinek megismertem? Ne hagyd, hogy az az idióta tele beszélje a fejedet! - suttogta egy belső hang erélyesen és én hallgattam rá.

 - Szombaton a meccs után buli, jöttök? - zavarta meg a beszélgetésünket Marcelo vigyorogva.

 - A szokásos felállással? - kíváncsiskodott Karim.

 - Egyértelmű tesó! - öklöztek össze a bongyori bohóccal. - Kaja, pia, jó zene - sorolta lelkesen a brazil. - Itt az ideje egy kis lazításnak. Serg, te is jössz?

 - Még meglátom - adtam a flegmát miközben már azon járt az agyam, hogyan veszem rá Katet, hogy elkísérjen.

 - Okés, akkor majd sms-ben küldöm az időpontot - veregette meg a vállamat Marci.

Vigyorogva néztünk távolodó alakja után. Ő volt az az ember akinek már a puszta jelenlététől is jobb kedve lett mindenkinek.

 - Már alig várom - dörzsölte össze a két kezét Benzema. - Remélem fullos csajok is lesznek. Jó lenne beújítanom egy ágymelegítőt - röhögött fel.

 - Te soha nem tudsz megállapodni egy mellett mi? - csóváltam meg somolyogva a fejemet.

 - Miért, te talán igen?

 - Nem, eddig nem, de Catherinat szívesen beizzítanám hosszútávra - húztam perverz mosolyra a szám.

 - Úgy érted, mint barátnő vagy mint dugópajti?

 - Mindkettő! Eszméletlen jó az ágyban akkor meg miért kéne veszni hagynom?

 - Az előbb még kiakadtál, hogy nekem is megvolt - értetlenkedett a francia.

 - Ja, de közben rájöttem, hogy nem a tulajdonom, szóval azt csinál amit akar egészen addig, míg meg nem kérem, hogy legyen a barátnőm. Onnantól kizárólagos jogot formálok rá.

 - A-ha! - pislogott rám Karim, mint egy elmebetegre. - És ő tud már erről?

 - Még nem, mert ezt csak most találtam ki - düllesztettem ki büszkén a mellemet. - Sőt, most hogy mondod...

 - Igen? - türelmetlenkedett beszélgetőpartnerem.

 - Elhívom Katet is hétvégére, biztos örülne neki.

 - Ott lesz Cris is - figyelmeztetett Benzema.

 - Leszarom - törtem ki dühösen. - Legalább tudni fogja, hogy ő már az enyém.

 - Hát, te tudod...

Beszélgetésünket a portugál felbukkanása szakította félbe. Dühös tekintetét látva elgondolkodtam rajta, hogy vajon mennyit hallhatott a beszélgetésünkből, de aztán rájöttem, hogy nem érdekel. Neki is ott volt a lehetőség, hogy birtokolja Katet, de elbaszta.

Pearl Clark

November 15; Madrid, Spanyolország

Meglepett Ramos meghívása, de nem sokat vacilláltam a válasszal, igent mondtam. A győztes meccs után amit 4-1-re megnyertek a Sociaded ellen, hatalmas buli kezdődött már az öltözőben is. Nevetve figyeltem az egymást ugrató srácokat és jókedvemet még a gúnyosan figyelő portugál sem tudta elrontani.

 - Ezt megünnepeljük kettesben is szépségem! - kapta el a derekamat és rántott magához a védő. Ajkai követelőzve csaptak le az enyémekre. Olyan erővel csókolt, hogy szinte éreztem az ereiben futkosó adrenalint ami lassan engem is megfertőzött. Összefonódott testünk egy erős lökéstől vált csak ketté.

 - Hé! Ez most mire volt jó? - mordult rá haragosan az elkövetőre Ramos, de én kezeim közé fogva az arcát leállítottam.

 - Hagyd! - néztem lemondóan Ronaldo után. - A vesztesek nem érdemlik meg, hogy foglalkozzanak velük.

 - Igazad van - nézett a szemeimbe és újra elmosolyodott. - El sem hiszem, hogy egész hétvégén velem leszel - fúrta arcát a nyakamba. - Hogy-hogy elengedett a drága barátod? - kérdezte iróniától csöpögő hangon.

 - Ezt most fejezd be! - toltam el magamtól dühösen. Utáltam, még ha csak verbálisan is, de bántotta Vincentet. - Ismered már a kapcsolatunkat, úgyhogy inkább annak örülj, hogy ő otthon marad!

 - Igazad van - bújt hozzám békülékenyen. - Felejtsük el, hogy létezik és élvezzük ki együtt a hétvégét.