2017. január 7., szombat

51.Fejezet~ A felelős

Neymar Jr.
November 22.; Barcelona, Spanyolország

Egy újabb szarul sikerült edzés után mosdatom magamat. Az elmúlt egy hónap magát a poklot hozta be az életembe. Minden lehetséges rossz összejött ilyen rövid idő alatt is. Kate és Cristiano szakított, Kate depressziós lett majd elvetélt. Pep Madridban éli boldogan nővére életét, miközben Catherine valahol a Föld másik felén próbálja mindenféle szerek és emberek segítségével elfelejteni a portugált. Össze-vissza repkedtem a világban ezzel nem egy edzést kihagyva -ami természetesen nem egy következményt is vont maga után: veszekedések, pénzbírság, kispad, bizalomvesztés. Sem Lionell, sem Luis nem érti, hogy miért jó nekem az, ha mindent kockára teszek egy lányért, akit még csak nem is szerelemből szeretek. Szóval még arra sem hivatkozhatok, hogy a szerelem elvette az eszemet. Halvány fogalmam sincsen, hogy miért védelmezem mindenemmel a szőkét. Na és persze ott van Ronaldo, aki rájött arra, hogy milyen halál-szerelmes is valójában. Kész szappanopera.
- Neymar, nem marad meleg víz!- Szól oda csapattársam, Gerard.
Feleszmélve gondolataimból felkapom fejemet és rájövök, hogy a kék-piros csempével kirakott zuhanyzóban vagyok még mindig.
- Bocs haver- lépek ki az izzadságtól megszabadultan a katalánszín mozaikok közül.
Szőke, rövid hajamat megdörzsölöm egy törülközővel, míg derekamra tekerek egy másikat. Magam után vizes lábnyomokat hagyva tapicskolok el a képemmel ellátott szekrényig. Meglehetősen jó fotót sikerült kiválasztaniuk rólam. Tetszik.
- Hé, Ney- löki meg vállamat a mellettem ülő argentin.
Roskadt testtartással pillantok felé, mire ő megforgatja szemeit látványosan.
- Még mindig Catherine?- Húzza fel kérdőn jobb szemöldökét.
Sosem értettem, hogy egy ember hogyan tudja csak az egyik ívet ráncolni. Nekem valamiért mindig jön vele  másik is.
Fáradtan bólintok egyet.
- Ronaldo szerelmes belé, természetesen erre csak most jött rá, miután Kate eltűnt a Föld felszínéről- foglalom össze az újságírók számára ezreket érő sztorit.
- Miért nem hívod fel?
Kénytelenül felnevetek.
- Próbáltam már nem is egyszer, de ki van kapcsolva.
Látszólag elgondolkozik a csatár. Kihasználva a pár perc nyugalmat kezdek felöltözni egy egyszerű póló-melegítő kombóba. Oldalra pillantok barátomra, aki térdén könyökölve bal kezével tartja fejét, miközben elmerengve pislog.
- Tudod hol van, nem de?- Bólintok.- Hát menj el hozzá!- Csapja össze tenyereit.
Értetlenül ráncolom homlokomat. Egészen eddig rossz szemmel nézte, hogy össze-vissza repdesek a brit lány után. Minden egyes alkalommal gondom volt belőle, de erről Kate természetesen nem tud.
- Ne nézz már így! Tök mindegy most már- legyint hanyagul- az egész vezetőség pipa rád, kispadozni fogsz, arról nem beszélve, hogy annyi büntetést akasztottak már a nyakamba, mint másnak egy teljes karrier leforgása alatt sem. Nem mindegy ezek után?- Tárja szét kezeit.- Legalább őt ne veszítsd el. Menj!
Megkönnyebbülten elmosolyodok.
- Köszönöm- ölelem meg és sietve hagyom el a Camp Nou területét.
 Útközben jó pár telefon, könyörgő szavak és némi Euró fejében sikerül elintéznem egy késő délutáni gépet magamnak. Turista osztályon egy világhírű focistaként inkognitóban, érdekes menet lesz.










Catherine Clark
November 22.; Genting Highlands, Malajzia

A szauna fali órája mindjárt ötöt üt. Hamarosan vacsora. Kecsesen állok fel a fadarabról. A testemet egy apró törülköző takarja csak. Fenekemet rázva ejtem le magamról az anyagot a küszöbön, ezzel felfedve magamat hátulról.
- Hupsz- kapom kezemet szám elé, mintha csak véletlen lett volna a iménti.
Lassan leguggolok és felkapom a fehér textilt, miközben a kék szemű férfire kacsintok. Dús, fekete hajába túrva nyel egy hatalmasat. Ádám csutkája már-már kiugrik helyéről. Sűrű bocsánatkérések közepette hagyja magára barátai. Utánam lép ki az üvegajtón. Nyakamon érzem forró leheletét. Nyugtalanul liheg. Úgy teszek, mintha észre sem vettem volna. A fogasra akasztom cuccaimat és meztelen testemre engedem a hideg vizet, mikor valaki hirtelen nekem nyomul.
Kacéran pillantok fel a férfira. Duzzadt ajkai szépen, kínzó vontatottsággal indulnak meg nyakamon. Immáron már mindkettőnkre folyik a nedves csapadék. Hajam teljesen elázva tapad hátamra, miközben a kék szemű belém vezeti két ujját. Fejemet hátrahajtom mellkasára, mikor hallok néhány rosszalló megjegyzést tettünkre ezért inkább kikapcsolom hallószerveimet. Nem érdekel senkinek a véleménye sem.
Eleinte csak köröz bennem hosszú ujjaival, majd már elkezd pumpálni is. A halk zene ritmusával egyszerre zihálok. Bal karommal arcához nyúlok és óvatosan végigsimítok arcélén, mire felmordul. Elmosolyodom tettén. Tarkójánál fogva húzom közelebb magamhoz egy csókra. Édes ajkai azonnal hatalmukba kerítenek. A kezdeti finom puszi kezd eldurvulni. Vadul felnyögve élvezek el minden különösebb szégyellni való nélkül. Nő vagyok, vannak szükségleteim.
Partnerem már készülne farkával is belém hatolni, mikor pofára esik. Egy könnyet mozdulattal fordulok ki birtokló kezei közül. A kék szemű csak meglepetten passog rám. Ilyen ez. Mindenki kihasznál mindenkit. Törődj bele, haver.
Kecses mozdulatokkal, nyugodtan hagyom el a wellness részleget. Útközben még összefutok az elmúlt két hétben már lassan állandó ágytornász partneremmé váló Anonnal, akinek arcára enyhe pír szökik fel köszönés közben. Alig lehet több húsznál a vietnámi felmenőkkel rendelkező masszőrsrác. Édes.
(...)


Miután gondosan megfürödtem és hajat mostam elkezdek sminkelni. Nem teszek túl sok vakolatot arcomra, ezzel meghagyva finoman természetes vonalaimat. Hajamat szokásomhoz hívem fésületlenül hagyom kiengedve. Fenének van kedve azt a gubancot szétszedni. A fájdalomról nem is beszélve. Ezúttal csupán egy lenge, galléros ruhát húzok magamra, amelynek színével harmonizál a számat fedő rúzs. A szoknya mintáján lévő világoskék virágokkal passzoló színű magassarkút választok. Éppen táskámba pakolom bele pár cuccomat, amikor megszólal a szoba falra szerelt telefonja. Furcsa, kifejezetten emlékszem rá, hogy kértem, soha semmilyen esetben se zaklassanak -nem véletlenül hagytam lemerülni mobilomat is. Egyedül a takarítónő érdekel. Koszban mégsem élhetek.
Bosszúsan kopogok el a készülékig, amelyet idegesen kapok le a falról.
- Igen?- Cseng kimérten hangom.

- Elnézést a zavarásért, Miss Clark!- Csend lemondóan egy női hang a vonal túloldaláról.- Van itt egy fiatal ember, aki megrögzötten állítja, hogy ő maga Neymar Jr., a focista. Hasonlít is hozzá.

Elmosolyodok és lehunyom szemeimet, alig bírom ki, hogy ne röhögjem el magamat.
- Lenne szíves feltenni neki egy kérdést a nevemben?
- Természetesen, Miss Clark.
- Kérdezze meg tőle az ikertestvérem nevét!
Susmogást hallok a vonal másik feléről, majd Neymar elfojtott röhögését. Körbenézve az üres fehér falak között jövök csak rá, hogy mennyire hiányzott igazából.
- Az úr azt mondja, hogy Pearl a testvére neve, Miss Clark.- Ejti ki készségesen a szavakat.
Kezd már felidegesíteni ez a folytonos Miss Clarkozás. Katenek hívnak.
- Azt hiszem ismerem, legyen szíves felküldeni hozzám!- Ejtek ki minden egyes szót boldogan.
Meg sem várva a újabb választékos, illedelmes választ visszaakasztom a vonalas készüléket.
Pár perce sem telik bele, de valaki ráfekszik a csengőre. Nevetve nyitok ajtót, ahol a csatár hidrogén szőke fejével nézek szembe. Nevetésem még nagyobbra növi ki magát. Már mindent értek.
- És csodálod, hogy a szegény recepciós csaj nem ismert meg ezzel a fejjel?- Röhögök ki, miközben magamhoz vonom egy ölelésre.
Le sem reagálja beszólásomat. Elkezd befelé araszolni a szállodai terembe, ezzel engem hátrafelé léptetve. Lábfejével löki be maga mögött az ajtót. Látszik, hogy focista.
- Catherine- cseng hangja feszesen mire lefagy az arcomról a mosoly és eltávolodok tőle- hazamegyünk!
Egyből hátrálni kezdek. Én nem megyek sehova! Kezeimet magam elé emelem. A brazil barna íriszei fáradtan csillognak, már ha ezt lehet csillogásnak nevezni.
- Miért?
Keserűen elmosolyodik.
- Szereted Ronaldot?- Szegezi nekem hirtelen a kérdést.
Minden jókedvem elpárolog és legszívesebben kivágnám Neymart a szállodából. Faszért kell tönkretenni a kedvemet!
- Ezért jöttél ide? Hogy elbasztad a hangulatom? Hogy basztass? Vagy miért? Kivele!- Teszem csípőre kezeimet türelmetlenül.
- Azért jöttem, hogy megmentselek saját magadról- húzódik szomorú mosolyra szája.
Bennem csak ekkor tudatosul, hogy újra utánam jött több kontinensen keresztül. Nem maga miatt tette ezúttal sem, ő nem azért van itt, hogy kikapcsolódjon, ő miattam van itt.
Csak és kizárólag miattam történt minden.
Apa a viselkedésem miatt deportált Madridba. Magam miatt fogadtak el a srácok. Azért járt velem Ronaldo, aki vagyok. A saját hibámból vetéltem el. Az én védelmem miatt jön utánam mindenhova Neymar és emiatt van Pep is Madridban.
Csak és kizárólag én vagyok a felelős mindenért. Ez az én életem, én irányítom.     

6 megjegyzés:

  1. Szeeeeenvedeeeeekkkk!!!!Létszi,létszi,létszi!!!Catherine basszus jöjjön össze Ronaldóval!!😭😢😭😭😢 Ez így olyan szomorú!!Áááh,most meg olyan boldog vagyok,hogy új rész jött.Boci,de kisebb hangulatingadozásaim vannak.😅Nah,gyors siessetek a kövivel!!!

    VálaszTörlés
  2. Bocsi,lemaradt,hogy Hanna vagyok

    VálaszTörlés
  3. Woooow vegree *-* Gyerünk Cris, dobd ki a kurvádat és meg van oldva!!

    VálaszTörlés