53. Fejezet~ Nem menekülsz

Catherine Clark

November 23; Fly Emirates- Clark Magán Jet

- Még mindig nem értem miért kellett haza rángatnod- forgatom meg látványosan szemeimet.

Neymar nem válaszol csupán egy gyilkos tekintetet küld felém. Nos, igen. Kiakasztottam már a hisztimmel. Fél óránként megkérdezem tőke, mindig más szavakkal. Eleinte még válaszolt, de mióta beléptünk a negyedik utazási órába hallgat, mint a sír.

Én viszont kegyetlenül unatkozom.

- Na Ney- mászok át az eddig velem szembe ülő srác ölébe.

Sok előnye van a magán jetnek, köztük az is, hogy nem lesz semmilyen főcímlap abból, hogy a brazil ölében ülök.

Óvatosan kezdem el mutatóujjammal bökdösni borostás arcát. Eleinte úgy tesz, mintha levegő lennék. Egy kis idő múlva apró mosoly kezd kirajzolódni ajkaira, mire az én arcom is felderül.

- Neymaaaar- húzom el idegesítően a focista nevét.

Elneveti magát kislányos viselkedésemen.

- Mondjad Catherine- simít végig ujjaival arcomon.

- Unatkozom- döntöm neki szőke fejemet izmos mellkasának.

Nem válaszol pusztán csendben elkezdi simogatni fejemet.

Neymar azon kevés ember közé tartozik, aki képes megnyugtatni akármilyen körülmények között is. Többek közt ezért is imádom ennyire ezt a férfit. Ő mutatta meg nekem, hogy létezik olyan, hogy feltételek nélkül lehet szeretni valakit. Hogy lehet nő és férfi között is remek barátság. Nem számít mióta ismerem, többet tett értem eddig, mint a saját anyám egész életemben. Furcsa ilyet könnycsepp nélkül kijelenti, sőt inkább morbid.

- Min agyalsz?

- Semmin.- Vágom rá azonnal.

- Na- szól rám erélyesebben a kelleténél.

Lehet kezdek az idegeire menni.

- Csak azon gondolkoztam, hogy mi lenne velem nélküled- sütöm le szégyenemben pilláimat.

Ciki, hogy alig van pár ember, akire számíthatok.

Nem szól egy szót sem. Akaratosan szorít magához. Még ha valamelyest löttyedt hasa lenne nem fájna annyira, de kő kemény izmokba kell ütköznöm.

- Feltűnően szótlan vagy- jegyzem meg halkan.

- Kicsim- neveti el magát- turista osztályon szoptam hét órát Neymar Júniorként. Szerinted mennyire utáltam meg a repülést?- Röhög még mindig kínosan.

Elképzelve magam elé a több száz perces jelenetet belőlem is kitörik a nevetés.

Mekkora szerencse, hogy én nem vagyok egy világhírű focista -mondjuk az én esetemben inkább modell, de maradjunk a focistánál.

Cristiano Ronaldo

November 24; Madrid, Spanyolország

Unottan mászok ki a zuhany alól. Az egész öltözőt kék-fehér színek uralják. Egy idő után már minden normális ember megszokja, hogy a saját önarcképe tekint rá vissza a szekrényéről, de én még mindig nem tudom hétköznapira venni. Imádom ezt a fotót. Tükrözi a helyességem. Na meg mindig jó pontomat.

- Ti sem tudjátok elérni Katet?- Emeli fel telefonját lemondóan Marcelo.

Azonnal felkapom fejemet a lány nevére. Tekintetem Ramosra vándorol, aki meglepetten pislog. Szóval még az ágyasa sem tud hogylétéről. Cinkos mosolyra húzom ajkaimat. Rábasztál te féreg.

Magam sem emlékszem arra, hogy utoljára mikor beszéltem a szőkével. Még csak

köszönőviszonyban sem vagyunk.

- Kate?- Kérdez vissza Benzema.

- Igen.- Válaszol James Marci helyett.

- Én tudom- szól közbe Bale is.

Az csapat többsége egyből a walesire néz, míg én csak fél szememmel pillantok oda.

Felsóhajt.

- Ma reggel kiköltözött a palijával karöltve.- Pislog maga elé sajnálkozóan.

Néma csönd telepszik le az amúgy mindig zajos helyiségre. Azt hittük nem teszi meg újra, mégis megtette. Újra elmenekült maga mögött hagyva minket. Az összetört szívekről nem is beszélve.

Undorító egy nő.

Ahogy körbenézek csapatomon szívembe mintha ezer nyíl szúrna, torkomat valami különös érzés fojtogatja. Mind megroskadva, csalódottan ülnek. Némaságba burkolózva. Legjobban azonban most Ramost sajnálom ide vagy oda a kakaskodásunk. Szerencsétlen azt hitte, hogy végre rátalált az igaz szerelme, pedig nem. Kate vele is csak játszott.

Jamesnek sem az fáj, hogy nem tudta újra az ágyába vinni, de Gareth sem ezt várta tőle. Marceloról nem is beszélve. Egyikük sem várta volna ezt tőle. Undorító, amit ismételten tett.

Nő ide vagy oda, legszívesebben megrángatnám, hogy észhez térjen. Nem játszhat mindenkivel kedvére. Rajtam akart bosszút állni? Hát hajrá, jöjjön csak! De a barátaimat hagyja ki ebből. Mert ők soha, semmi rosszat sem tettek ellene. Mindig is mellette álltak és támogatták mindenben.

A szoborrá vállt sportolók közül én lépek először. Sietősen húzom magamra ruháimat. Ezt most nem ússza meg!

- Te meg hova mész?- Ocsúdik fel elsőként Varane.

Na igen, ő is megkedvelte anno a szöszit, amikor megsérült és minden nap órákat töltöttek együtt. Viszont furcsa mód, mióta visszajött le sem szarta a védőt.

Mindegy. Ő Catherine Clark, körülötte semminek semmi értelme sincsen.

Keserű mosolyra húzom ajkaimat.

- Utána megyek. Ha az volt a célja, hogy velem csesszen ki akkor sikerült neki, itt vagyok, állok elébe szavainak! De nézz körül!- Gesztikulálok hevesen, miközben kitárom karjaimat,- Mit hagyott már megint maga után? Nekem kéne így itt ülnöm, nekem egyes- egyedül! Nem nektek bassza meg!- Emelem fel hangomat a végére.

Hangtalanul pislognak rám. Nem várok választ egyikőjüktől sem. Sietős léptekkel hagyom el a stadiont, melynek parkolójában beülök fekete autómba és tövig nyomom a gázt.

Ezúttal nem menekülsz el oly' könnyen Catherine!